Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.
1908-12-27 / 52. szám
SZ"V"IXI. évfoly-a-m. 1008_ deczem ~be:rr 35. 52. szátmn KÖZÉRDEKŰ FÜGGE TLEN HETILAP.- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁHAK : fögész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: ÜIRDETESEK 88 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és K 0 B E L A R !VI S N könyvkereskedésében. Felső kereskedelmi iskola Pápán, Irta: Kemény Béla. A gondolat szép és megvalósulása igazi terno volna, a városnak anyagi és erkölcsi lottoján egyaránt. Pápa város iskolák dolgában akár mennyiségét nézzük, akár a minőségét iskoláinknak, vezet a vidéki városok között. Hol van és melyik az a magunk fajtájú vidéki város, rae'y azzal dicsekedhetnék, hogy 5 elemi fiu és leány iskolája (4 felekezeti, 1 állami), 2 gimnáziuma, 1 állami tanitó, 2 felekezeti tanítónőképző intézete, 1 theologiai akadémiája, 1 földmivesiskolája, 1 állami, 2 felekezeti polg. leányiskolája és 1 polg. fiúiskolája, ezeken kivül ipar és kereskedelmi tanonciskolája, összesen tehát 18 tauintézete van ? E tekin tetben bizony nem igen vehetik fel velünk vidéki kollegáink a versenyt. És mégis, ha figyelemmel vizsgáljuk kulturális állapotainkat és tudományszóró intézményeink ezen tekintélyes sorát, lehetetlenség észre nem vennünk azt, hogy nagy számú tanintézeteink ezen mozaikszerű öszszeállitásában van egy ür, mely betöltetlen marad, mely tátongva me red felénk. Tanintézeteink száma bár milyen nagy és ezek berendezése bár milyen tökéletes is, a sorozat nem teljes, sem a testi sem a lelki szem nem találja meg azt a pihenő pontot, mely egy befejezett egész dolog szemléleténél önmaga kínálkozik és keresetlenül önként jelentkezik. ,Ez a tekintélyes sora tanintézeteinknek olyan, mint egy mondat, amelynek szerkezetéből hiáuyzik az a mondatrész, mely után a befejezés jelét képező pont nyelvtanilag oda illik. Igen is! tanintézeteink sora bármilyen bosz szu, bármilyen tömött is az, még sem teljes, még mindig nem olyan, hogy utánna befejező pontot tehetnénk. És melyik az az iskola, amely a meglevő tanintézetek melleit még kívánatossá teszi magát nálunk ? A felső kereskedelmi iskola. Nézzünk csak végig iskoláinkon, kivéve a tanítóképző intézetet, a földmi vesiskolát és a theologiai akadémiát, egy sincs köztük olyan, mely ne a felsőbb iskolákra előkészítő lenne, egyetlen egy sincs olyan mely azonnal kész kenyeret adna a belőle ki nőtt ifjúságnak, pedig a mai életviszonyok azt kívánják, azt követelik, azt teszik életszükségletté, hogy az iskola pora után azonnal az élet vi» zében fürödhessék az ifju. Ma már kezdenek az emberek észre térni és nem arra a pályára neveli a praktikus észjárású és gyakorlott szemű szülő a gyermekét, mely hosszú évek után az életben sokszor be sem váló egy-egy diplomával végződik, hanem arra a pályára, mely azonnal kenyeret ad. Hány okleveles ember küzd a nyomorral, küzd a puszta létért, hány tagadja meg apját, anyját, istenét, hitét, hogy csak kenyeret nyújtó álláshoz jusson, és hány szorgalmas, törekvő iparos és kereskedő van, o^ TÁRCZA. Vezeklés. Ugy esett a dolog, hogy a Bodok gyerek immár emberkort ért és az apja odaadta neki azt a jószágot, arait Istenben boldogult felesége hozott jegyajándékképpen a házhoz . . . A jószág ott feküdt a határon ; a ren geteges Kárpátok valamelyik völgyében, ahol a két hegyhát jó messzi tér egymástól. A Cika jól termő völgyecskéje volt az, hol öregkalászt vastagit öregszemü buza. A lejtős hegyoldol, amit az Isten is legelőnek teremte, a nagy erdő a hegyháton egészen fel, mit két nap, két éjjel be nem jár az ember, aztán a két falu határa, abban egy derék udvarház, oszlopos, tornácos, vöröstornyos, vastagfalu építmény, a körül terjedelmes szép gyümölcsös és még tizenkét ház — jobbágy nép. Ez volt a Bodok jószága. Ott is lakott már két esztendeje. Gyönyörű vadászás esett az erdejében. Lompos farkas, talpas medve, fejedelmi szarvas, nyúlánk őz, ravasz róka, alattomos hiúz, fürge menyét, siket fajd, szemfüles bagoly. kegyetlen sas volt a lakója. Embert kivánt ott a vadászat, egész embert. Szive legyen annak, aki ott akarja szenvedélyét kielégíteni. Bodok pedig egész ember volt. Fegyvertelen, puszta kézzel ment neki a farkasnak s a medvével is megbirkózott, dárdáját biztos karja veté a menekülő vad után és a sas fészkét egyedül ostromolta meg. Az ilyen gyönyörök után jól esett a ! pihenés. Az erdő sűrűjében egy szép tisztás oldalában hüs forrás ontá kristály vizét. Pezsgett, gyöngyözött az a viz . . . Ott szeretett heverni Bodok. A leterített vad még meleg testére hajtva fejét, pihente ki nemes fáradságát . . . Egyszer aztán megtörtént vele, hogy ott he vertében csak ráütött egy csapat arra portyázó török, elfogja, lánczra veri és seSTEINBERGER M. UTÓDA Benedek Oszkár ékszerész és órás, Pápa, Fő-ufca 13. szó, se-beszéd, elhajtják vagy tíz napi járóföldnyire. Ott bevitték ő kigyelmét egy sátorba, ahol sok vén török ült, beszéltek hozzá olyan nyelven, amilyenen ő egy szót sem tudott. Vártak választ tőle, amit meg nem kapván, előállt egy török ruhában pompázó legény és igaz magyar nyelven ekképpen szólt hozzá. — Te szegény magyar ifju, akit a hét akasztófára való, gaz Büdzsik Tuluj (e szónál a középen ülő öree előtt mély bókot csinált a szónok) azoknak a sirfosztogató, kutya dsebedsiknek az agája — rabláncra fűzött, megfosztott a szabadságától, mondd meg, ki fia vagy ? Beszélhetsz nekem akármit, mert ezek a disznófejüek egy szót sem értenek a mi nyelvünkön. — Nem értem . . . — Majd megérted. Hát beszélj, ki fia vagy és a többit bizd rám. Bodok elmondta az igazat : Sámson Bodok a neve, gazdag jószága ott fekszik a Cika bőtermő völgyében, módja van arra ? Legjobb bevásárlási forrás, SjV^xev, e*Aüs\ é^ J2>V\xia áruV, nac^ ^aUsitóVtax^ —^ \em^\om\ VeV^VeV, VancsóV sW <|>> ======= ©va VftYótAecjessétjeU, ©tcvecja, 2>cVa§\iausexv ováV, tvag\ $áVas*UV\oa*v. ^attYásoV és ^ot&osaxv Vés^\e\x\eV.
