Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-11-29 / 48. szám

mondhatjuk, hogy jóval több. Mert mig a fővárosi lapok hasábjai csak magasabb fokú igények számára van uak nyitva, mig a fejletteb sajtó nem képes a részletekre kiterjeszkedni addig, a vidék „élő lelkiismerete," amint a sajtót elnevezték, érzi tudja olvasóközönségének minden kivánsá gát minden óhaját. Tudja a helyi viszonyok beható ismerete folytán a módját is annak, hogy miképen lehetne javitgatni, helyrehozni mindazt, a mit megkíván a jobb állapotba való helyezés. A vidéki sajtó nagy hatással lehet az illető vidék egész társadalmi életalakulására. Ha szükség vau magyarosodásra, ha kell egyik másik helyen iskola, ha a közigazgatás nehézségem egy hivatal létesitése segíthet vagy könnyíthet, ha bármily más nyilvános közeg visszaél a reá bízott kötelességgel, akkor előáll a vidéki újság és rámutat a hibákra és megjelzi azt a helyes irányt, melyet követve, legkönnyebben és leggyorsabban célt érhet a község, a járás vagy az egész vármegye. Annak a sajtónak pedig minden ii ás érdektől függetlenül, egyedül az igazság és a közjó legyen a vezér elve. Ha ilyen elvtől engedi vezetetni magát, ha ez képezi minden törekvésének savát, borsát, akkor hivatásának magaslatáról könnyű lesz neki oda jutni, hogy valóban vezére lekedvese és ennek az erszénye fedezi a Déer uram költséges háztartását. Az úribb rendek éppen ezen zzállongó bir miatt nem is fre .quentálták Déer nemzetes uram portáját, hanem annál inkább többet forgolódtak ott a léha fiatalok, akik a szép lányok mosolyáért, jó borért és vig életért lelkesedtek. Ebbev a társaságban töltött el egy hetet Csontos Gábor. Már a második estén tejébe szálldtt a bor gőze, elfelejtette fo gadalmát és szilaj kedvre gyúlván, nem volt hangosabb ember a társaságban ő nála. És ugy látszott, mintha elfelejtette volna az éjszaka világában a feleségét és a gyermekeit, mert szenvedélyes szavakkal udva rolt a két Déer leánynak, de különösen Verának, kinek sötét szemeibe, alabastrom fehérségű vállaiba valóságosan belebolondult. A harmadik napon megjelent a háznál Scheíf Arnold báró is. A családnak feltűnt, hogy Vera csah ímmel-ámmal fogadta udvarlóját, hanem annál többet beszélgetett és enyelgett Csontos Gáborral. Azt is észrevették, hogy a báró dühös pillantásokkal mérte végig a fiatal nótáriust, sőt azon estén ugy éjféltájban a báró olyan gorombán viselkedett Verával, hogy az italtói fölhevült Csontos Gábor, ha meg nem fogják, arczul veri a németet. A házigazda megijedt és a társaság feloszlott. Ki jobbra, ki balra ment, csak Scheff Arnold báró, meg Csontos Gábor maradtak a nagy ebédlőben. Farkasszemet néztek egymással, aztán a. báró igy rivalt Gáborra : —' Az a lány az enyém ! Én tartom ki a Déerházat. Aki tehát el akarja tőlem venni szerelmét, azt levágom, mint a ku hessen minden tekintetben annak a vidéknek, a melynek érdekeit védeni saját homlokára irta- Az igazság hatalma uagyon erős. Képes a legmakacsabb ellenséggel is szembeszállni. Ez a makacs ellenség pedig minden haladásnak keréktörője, mely ellen a hazug hiába viaskodik : a balítélet. — Az a balítélet, mely csak ósdiságon rágódik és jónak csak azt tartja a mi a régi jó idők emlékének bélyegét viseli magán. A vidéki sajtónak a balitélettel, a rosszakarattal olykor nagy és ke mény küzdelmei vannak, melyek szinte legyőzhetetleneknek látszanak. Az egyedüli fegyver az igazság és a szeretet, a melyek segítségével minden ellentétet lehet elsimítani. Ez a két fegyver lesz oldalunkon ezután is, ha elindulunk abba az ütközetbe, a hol a műveletlenség, a butaság a rosszakarat és az elnyomás ellen kell majd csatát vívnunk. A harc kemény lesz, de annál boldogi tóbb lesz az a tudat, hogy ebből a hadviselésből győztesként kerü lünk ki ! Theolopsok estélye. — 1908. november hó 24. — A pápai ev. ref. theologiai hallgatók önképzőköre kedden a Griff szálloda nagytermében rendezett hangversennyel egybekötött tánczmulatsága fényes sikert aratott. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy minden olyan egyesület vagy kört, mely a maga helyes célját megfelelő élénk tevékenységgel és kitartással igyekszik megvalósítani, teljes elismeréssel és méltánylással kisérjük. És ez a kör hivatottságának minden tekintetben megfelel és annak vezetősége, mely szakavatott kezekben van, meg is ragad minden alkalmat, hogy a kör iránti érdeklődést a társadalom körében ébren tartsa és fokozza. Erről győződtünk meg ezen rendezett hangverseny alkalmával is, mely minden tekintetben kiválóan, sőt fényesen sikerült. A Griff szálloda nagyterme megtelt diszes közönséggel és a hét pontból álló hangverseny műsora helyes műérzékkel és tapintattal volt egybeállítva. A közreműködők egytől-egyig megfeleltek a várakozásnak és nagy élvezetet szereztek a hallgatóságnak és kik tüntető tapsokkal jutalmazták a kiérdemelt sikert. A hangverseny műsorát a főiskolai zenekar nyitotta meg, kiváló precizitással eljátszva Gáthy Zoltán zenetanár mesteries vezetése alatt „Hunyady László" oper

p„ nyitányát, A zongora részleteket Neuhauser Böske és Gáthy Lenke úrhölgyek játszták. A tapsok elhangzása után Sándor Pál főgimn. tanár ült a felolvasó asztalhoz és „A boldogságról" bölcseleti elmélkedést tartott, összehasonlítva a régi és a modern boldogság utáni kutatást. ^ közönség rendkívüli érdeklődéssel hallgatta és zajos tapsokkal honorálta a felolvasást. Ezt követte a főiskolai énekkar „Népdalok" énekszáma, mely szinte nagy sikert aratott ; melynek elhangzása után Hidegh János III. éves pn. lépett a pódiumra és P, közönség folytonos derültsége mellett egy rendkívüli kacagtató vig monológot adott elő. fényes tanújelét adva annak, hogy nagy tehetséggel rendelkezik az ily humoros szavalatok előadására. Ezután Deli Margit zongorajátékában gyönyörködött és talált élvezetet a közöntyát. Azt hiszem, megértette nótárius ur a dolgot, ha pedig nem tetszik, amit mondtam, hát tegyen róla. Csontos Gábor az első pillanatban halálsápadt lett, de aztán visszanyerve önuralmát, így felelt : — És én csak azért is udvarlására leszek Verának : reggel pedig, ha ugy tetszik, egy szál karddal találkozhat velem a kertben. Alig alig pitymallott, mikor az ellenfelek csakugyan találkoztak a kert alján. Nem vittek abban az időben a párbajozok segédeket, hanem elintézték maguk a dolgukat. Most is ugy történt. Pár perc múlva Csontos Gábor ott feküdt a harmatos gyepen véresen. A győztes német báró ügyet sem vetett rá, hanem bekopogtatt a Vera muskátlis ablakán, odaszólva amúgy hetykén, hogy a nótárius ott fekszik a gyepen haldokolva. Vera éles sikoltással rohant a kertbe, ahol a cselédek már élesztgették a nehéz vágást kapott Csontos Gábort. A leány ráborult a megsebesített emberre, majd lovaslegényt küldött a felcserért, aki, midőn megnézte a sebesültet, megnyugtatta Verát, hogy habár a vágás a lapoczkáfc érte, mégsem lesz veszedelmes. Mikor Csontos Gábor egy hét múlva ugy, ahogy felgyógyult, gondolkozni kezdett. Belekerült a csávába és érezte, hogy ebből nem egykönnyen szabadulhat. Mivel fogja magát menteni hosszas elmaradásáért, mit fog mondani, hogy hol kapta a sebet, mely még mindig sajgott ? Mindezek a gondolatok égették a Csontos Gábor lelkét, nem is számítva azt, hogy a Vera iránt érzett szerelme annál lobogóbban égett lelkében, minél inkább közeledett az elválás pillanata. Ez a pillanat bekövetkezett és mivel Vera érezte, hogy a német báró az eset után többé nem lép házukba, mindenáron magához akarta lánczolni Csontos Gábort, aki a leány ragaszkodása láttára szemlesütve vallotta be, hogy ő házas, családos emberi Vera azonban a vallomáson nem ütközött meg, hanem kijelentette, hogy követni fogja Gábort és vele megy Debreczenbe. Csontos Gábor maga előtt látta a jövőt, szétrombolt nyugalmát, és a könnyelműsége által feldúlt családi fészkét. Lelkiismerete megmozdult. Érezte, hogy oly örvénybe került, melyből nincs szabadulás. Fogva maradt a Vera hálójában. Vergődött egy darabig kínosan, keresve a kibontakozást. Nyugvó pontot azonban nem talált. Lelki egyensúlya megbillent és még azon éjszakán, hogy végleg befejezze tragédiáját, — agyonlőtte magát. Szegény Eszter sohasem tudta meg, hogy mi ok tette őt özveggyé és gyermekeit apátlanná és megnyugodott Szodorai fürmenter uram véleményébe, hogy a sok munka emésztette el Csontos Gábort ós agyára szállván a szürkület, öntudatlan állapotban oltotta ki életét. De Selymes Kis Péterné megsejtette a valót, de azért nem szólt urát sirató leányának, sőt ő is segített kertjük virágait koszorúkba fonni, mikor a korán özvegygyé lett Eszter az ő jóságosnak tudott ura sírját ment látogatni a temetőbe . . .