Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.
1908-02-02 / 5. szám
XI'VXXI- évfolyam. ^éüjpsi, 1908. 2. 5. SS2á>33Ű— 0 \ V KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP.- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁBAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : mm&mim f HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Folytonos tervezgetések. Jóllehet jelenleg a pénzpiac drágasága és sok más körülmény folytán közügyeinkben pangás uralkodik, mindazonáltal egy bizonyos körülmény kötelességünkké teszi, hogy ébren tartsuk a figyelmet közügyeink iránt, mely sajnos mindig aktuálissá lesz akkor, midőn egy ujabb és ujabb terv megvalósításáról van szó, mely városunk haladását és fejlődését van hivatva előmozdítani. Több izben kijelentettük már, hogy városi képviselőtestületünk körében kevés az érdeklődés közügyeink iránt s ezen hibának rójjuk is fel azt, hogy a napirenden levő kérdé seket beteges közönnyel és fata'ikus nembánomsággal fogadják. Városunkban jelenleg sok terv és üdvös eszme képezi a közbeszéd tárgyát, csatornázás, közvágóhíd, városháza kibővítés, vasútépítés és számos más vitális érdekű közügy megvalósítása van napirenden és dacára ennek, semmi komoly érdeklődése nem tapasztalunk ezen városunk létkérdését nagyon is érintő kérdések iránt. Hát kérdjük mi az oka ennek ? Annyira meg van mindenki elégedve közállapotainkkal, annyira aranjuezi napokban van-e részünk, hogy igazán nyugodt lélekkel merülhetünk boldog álmodozásba? Nem hisszük, hogy akad Pápa városában egyetlen igazán önállóan gondolkozó ember, aki a kérdésre igennel felelne. Igenis uraim több érdeklődést kérünk a közügyek iránt. Egész sora a hasznos és közérdekű kérdések várnak a megoldásra. És igy szükséges tehát, hogy a közügyeinket vezető képviselőtestület a legnagyobb energiával vegye kezébe a város jóllétét célzó eszméket s terveket és ezek létesítésében egymást vállvetve támogassák. Páradhatlanok vagyunk a tervezgetésekben s mégis, bár nem mondhatjuk, hogy bizonyos haladást nem észlelünk, de mégis mindegyik város több haladást produkál a vagyonosodást, forgalmat és a városok modern fejlődését célzó intézmények felkarolásában és előnyös felhasználásában mint, a mi városunk.. Példákra nem szükséges mutatnunk, hisz azt minden polgár tudja, akinek látköre szélesebb s a mi állapotaink szemlélésében nem homályosult el, hogy többé soha helyre nem hozható hibát követünk el s megbocsáthatlan gyöngeségünk tanújelét adjuk, ha e megbénító lethargiában, ezeu örökös tervezgetéseken rágódó állapotunkon továbbra is megmaradunk. Közönyösséggel nézzük, miként biztosítják maguknak a körülöttünk levő városok a fejlődés előfeltételeit, látjuk, hogy milyen féltékeny gonddal őrzik megszerzett jogaikat, s hogyan igyekeznek az érdek láncaival magukhoz kötni a vidéket. Mi pedig ugyanezen idő alatt vitatkozunk, hogy melyik ujitás volna jobb; offe- TÁRCZA, E va. Az Íróasztalom mögött, éppen szemközt a székemmel, egy kis bronz Eva-szobor áll. Magyar művész alkotta meg, talán azért olyan nagyon a szivem szerint való. Erős, egészséges, igazi tipusa az emberiség anyjának. Keresetlen, egyszerű s a maga meztelenségében szemérmetesebb, mint sok száz és százezer felöltözködött asszony. Ott ülök előtte nap-nap után, éjszakánkint, s rendesen ha pihenőt tartok a munkában, ezt a kis bronz szobrot nézem. A minap valami különös dolog történt. Éjfél körül, amikor fáradtan dőltem vissza a karosszékemben, s szokásom szerint reáfüggesztettem a szememet az Éva szoborra, egyszerre megrázkódott a bronz-szobrocska, azután könnyedén, csodás gracziozitással lelépett kis virágos porczelán talapzatáról, s egy lépéssel átszökkent az íróasztalomon s a következő pillanatban ott állott mellettem, az íróasztalom előtt. Mindez olyan gyorsan, olyan természetszerűen, olyan zajtalanul történ, hogy meg sem lepődtem rajta. Azt sem találtam különösnek, hogy a következő piltanatban megszólalt: — Olyan régen ostromolsz már kérdő tekinteteddel, liogy elhatároztam, beszédbe ereszkedem veled, — kezdte a szobor. — A tekinteted mindig azt kérdezi: Ha újra életre kelnel, mindannyiunk közös anyja, hogyan és miképpen tudnál beleileszkedni a mai világba ? — Bizony mondom, — folytatta — bolondos ez a kérdés. Hisz én élek ma is. Itt járok, itt vergődöm közöttetek, csak éppen .hogy nem láttok meg. Olyanok vagytok, mint a gyermekek, teleaggatjátok a bábut ruhával s azután azt hiszitek, a ruha a lényeg s a bábu csak arra való, hogy öltöztessék. — Vigyázz reám ! ígérem, hogy ha hivni fogsz, megjelenek. Azzal, éppen olyan könnyedén, mint ahogy leszállott, föllépett a székemen s az íróasztalomon át a piedesztáljára s a bronz lágy hidegségével nézett le reám. Ezt is természetesnek találtam, mermost már biztosan tudtam, hogy elszunyt •""IVj .i ii njM) ij jii i i mammm^m _ jj i n ii i n.IL U I 1 I nyadtam egy pillanatra s álmodtam. Nem : is vettem többé tollat a kezembe, lefeküdI tem s aludtam nyugodtan. * Két nappal későbe társaságba voltam hiva. A hangulat elég jó volt s vacsora után megoldódtak a nyelvek. Kis sárga selyem karosszékben ültem az egyik sarokban s egy hihetetlenül modern asszonykával beszélgettem. Elvált asszony. Barlay Ella a leány neve, s a gonosz nyelvecskéjénél csak a j liire gonoszabb. Körülbelül igazuk is lehet a.hircsináknák, mert a képtelenségig furcsa beszélgetésbe elegyedtünk. — Az én elvem, — mondta kaczagva | az asszony — az abszolút szabadság. Régen vo ]t, amikor nagyszakállú barátok morálszabályokat kovácsoltak s megbékózták vele az emberiséget, ad mejorem dei glóriám. Szerencsére a vasat megeszi a rozsda s elrozsdásodnak az erkölcsi szabályok is. — Az ilyen morál-nihilizmus mindenesetre a legkényelmesebb valami,— mondtam, ugyancsak nevetve, — s amíg szé p és fiatal a nő, azt hiszem, sok hivet i g. szerezhet a szektájának, de tudja, nagyság u. m. valódi svájezi hímzett és áttört kelmék, grenadin, popelin és selyem kelmék feltűnő elegáns kivitelben = olcsó árakban kaphatók == RÉVÉSZ JENŐ divatáruüzletében Pápán, Fő-utca 6., Gi'iíF-szállóval szemben.
