Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.
1908-10-11 / 41. szám
találnánk ilyen férfiakra, mert egykettő akad efiéle feladatokra is, hanem annyi bizonyos, hogy mig a társadalmi mozgalmak élen más városokban mindig a legelőkelőbb embereket találjuk, addig Pápán a legjelentősebb mozgalmak alkalmával is, még azoknál is,, amelyek országra szólók, hivatali állásuknál, s foglalkozásuknál fogva vezető embereink félreállnak, visszavonulnak teljesen — s nem lépnek soha a közönség élére, s legfeljebb maguk közt csinálják azt elkülönítve, amit az egész várossal együtt kellett voina végezníök. De nem akarjuk, hogy félreértsenek bennünket. Tudjuk, hogy egy 18000 lakossal bíró város nem képezhet csupán egy kört. Maga a napi érintkezés elkülöníti az embereket. Maga a hivatalos foglalkozás is közreműködik itt, mint szétválasztó elem. Azután ilyen hatást fejt ki az atyafiság, sőt elismerjük, hogy a fe lekezeti külömség is némi részben joggal funkcionálhat ily elemként. Szóval, ha már egy kaszinóban is képződnek külön külön napi kártyakompániák, akkor egy nagy városban az elkülönödés még inkább természetes. Ez a differenciálódás törvénye. Csakhogy egészséges viszonyok mellett ezt a differenciálódást kellene, hogy nyomon kövesse az integráció. — A társadalomban kis dolgokban való ezt az elkülönődését kellene, hogy ellensúlyozza a nagyokban való egyesülés, az integráció. Kártyázzunk külön, de jótékonyságot gyakoroljunk együtt, hogy hathatósabban tehes sünk ; táncoljunk külön, de a tanács teiemben szavazzunk együttesen, illetőleg elvek, s meggyőződések, ne kasztok szerint : zsurozzunk külön, de legyünk egyek, ha nemzeti nagyjainkat ünnepeljük, ka országos mozgalmakhoz csatlakozunk, ha irodalom, művészet a színészet pártolásáról van szó. Szentimentájizmus azt kívánja, hogy mindenben összebújjunk, s Ölelkezzünk, hiszen végre is az emberek közötti különbségek a társaséletben természetszerűleg kell, hogy kifejezésre jussanak, amit elkerülni nem lehet, de az is bizonyos, hogy ahol Pápáról van szó, ott minden pápai egy legyen. Igy volna jól I Sxlné&zael Pápán. A lefolyt színházi hét újólag bizonyságul szolgál arra nézve, hogy közönségünk a színtársulattal szemben a legnagyobb jóindulattal van és vele teljesen rokonszenvez. Ugy a reprizek valamint a régi felelevenített darabok iránt a legnagyobb érdeklődést tanúsított és a szereplők sem panaszkodhatnak, mert valósággal tulh ilmozza közönségünk őket tetszésnyilvánítással és elösmeréssel. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton a melodikus zenéjü „Suliancz" operette lett felújítva. A nézőtér teljesen megtelt és élvezettel halgatta az operette bájos énekszámait. Fényes estéje volt Tábori Fridának ki a címszerepet eleven temperamentumával játszta. Ebben a szerepben a mi régi kedvencz Tábori Fridánkat láttuk. Eleven, pajzán játékával és kellemesen csengő hangjával előadott énekszámaival méltán kiérdemelte azon tüntető tapsokat melyekkel közönségünk őt valósággal elhalmozta. Igen kedves és bájos volt Ardó Ilonka mint Eliz. Napról napra haladást tapasztalunk nála ugy játék mint ének tekintetében és közönségünk igen szívesen látja őt minden alkalommal a színpadon. Borbély Lili a báróné kis szerepében igen tetszetős volt. Kitűnő alakításban mutatta be Vámos a tábornokot és remek baritonjával előadott énekszámait megtapsolták. Jóizü alak volt Bátory a gyám és InJce a fűszeres személyesitőjében. Igen bércig volt SinJcó Gizi mint grom, nemkülönben Medgyaszay ki ez estén teljesen hangjánál volt es a magas registerekben ragyogtatta tenorját. Amidőn még Tarnai Lídiát emiitjük az özvegy szerepében és azt, hogy a kar és zenekar Tombor karmester vezetése alatt kivált a finálikban kifogástalan összhangzatot produkáltak ezen fényesen sikerült operette előadásról teljesen beszámoltunk. Vasárnap délután „Dollárkirálynő" operettben gyönyörködött a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség, kik az egész előadás alatt tapsokkal illették a szereplőket, — melyből bőven kijutott lábián Lenkének, Borbély Lilinek, Ardó Ilonkának, Báthory Bélának, Ilikének és Medgyaszainak. Este reprizként „Naftalin" untatta a szép számban megjelent közönséget. A szegott. de egy ige sem jött ki azon, csak reszkető kezével mutatott az ajtóra. — Nagy átok, Isten verése volt a mi gyűlölködésünk. Téged is, engem is egy gonosz ösztön vezetett, pénzt, minél több pénzt szerezni. Ebben a törekvésben egymás útjában álltunk, tehát egymásra törtünk. Ahol csak lehetett, tövist szurtunk a másik körme alá, égő taplót dugtnnk a fekvő helyére. Az volt az ünnepnapunk, mikor a másiknak baja volt, kára történt és siettünk szerencsétlenségét kihasználni. Vagyonilag te kerekedtél utoljára felül. Az emberek azt hiszik, hogy gazdag vagyok, pedig a házam is összedűlő félben van a fejem fölött. Kapzsiságom a börzére vitt. Mindent elvesztettem. A te éles szemed mindezt jói látta s összevásároltad a váltóimat, hogy egyszerre fojthassál meg. Mózes olyan görcsös mozdulatot tett a két kezével, mintha csakugyan meg akarná fojtani. A másik azonban észre sem vette, s csak ugy ömlött szájából a beszéd. — En nem csak a vagyonodra, de a szivedre is áhítoztam. Emlékszel egykor milyen nagy örömed tellett a kis leányomban, s akkor én eltiltottam a házatoktól. Később, mikor felserdült a fiad, észrevettem, hogy jár a leányom után. Iszonyú boszutervre vitt rá e fölfedezés. Elnéztem, hogy minden este találkozzanak, s ujongtam belül, hogy egyre bolondabbul szerelmes lett a fiu. Csak vártam, hogy megkérje a leányom kezét, hogy szégyenszemre, csúfosan kiverjem a házamból. Amilyen keményfejü és lágyszívű legény, biztos halála lett volna. A leányomért nem aggódtam, azt hittem hogy az én vérem, s könnyen tul teszi magát eg}' kis érzelmi játékon. Előbb azonban kétszeresen akartalak sújtani éppen a fiaddal. Hallottam, hogy egy titkos rejtekhelyen féltve őrzöl valamit. A váltók jutottak eszembe. Elhozattam hát a ládikát a fiaddal, mintha csak kíváncsiságból akarnék belétekinteni. Es a szerelmes, az elvakult, a gyanútlan fiu hozta . . . A szombatos felhördült s kinyújtott karral az örmény felé menve, tajtékozta : — Az írásokat ! A Jehova szent írásait! .. Az örmény lecsüggesztette a fejét. — Vad dühömben, hogy a váltókat nem találtam, tűzbe dobtam az egész ládát. Mózes megállott útjában. Véres lángbagyulladt szemével, mintha keresztül akarná szúrni kegyetlen ellenfelét, de a másik perczben csendes megadással, térdreesve összekulcsolta kezét. — Te akaratod igy, uram, legyen hát meg a te akaratod ! Mielőtt magadhoz szólítottad volna utolsó hűséges szolgádat, magadhoz vetted szent, áldott Írásaidat . . . Ajkának csöndes beszédét nem lehetett tovább érteni. Az örmény folytatta azután megtört, könyörgő hangon. — En már imádkozni sem tudok, Mózes. Nem várom a bűnbocsánatot sem égen, sem. földön. Elbujdosom messze, idegenbe. Hadd pusztuljak el ott meg nem siratva, el se temetve. Neked pedig nyújtson vigaszt és engesztelődóst emlékem iránt a te Urad és az a két boldogtalan gyerek, akiket te ugy szeretsz, akik téged ugy szeretnek és akik szívszorongva várják az én házamban, hogy vidd nekik a megváltást, a boldogságot. . . Mózes lassan felemelkedett, de az örmény akkor már kifordult az ajtón. Eltűnt az éjszakában, a sarkon egy kissé megállt, s megvárta, amig egy sötét alak sietve átment az utczán, s husz év óta először benyitott az előtte örökre bezárult kapun. rí. \T 17 | forrást, ha gyoiuor , bél és légcsőliurattól szabadulni akarunk. forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiáiiy és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. MIT IGYUNK ? ^ —— Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert . • h : csakis a természetes szénsavas «yyu«A munai ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Igyunk mohai , ,„ T A molléli AglieS aforráS, mint természetes zénsavdus ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz ; dus szín savtart .ilmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző ele.nek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légCSÓ- és húgyszervi betegsgeknek. 26 év Ötl bebizol nyosodott, hogy m g rsgályos betegségek bl is, mint typhus, cholera, megkíméltettek a^ok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Aljnes-vizzel éltek. Lefljelesebbi orvos szaktekintélyek által ajánlva. Számes alismerő nyilitkozat a forrás ismertető füzeiében olvasható. Házt^ tások szánára másfélliteresnél valamivénagyobb üvegekben minden két&S éríékíi msstsraegesetl szénsavval telitett VÍZilél, sőt a szódavíznél is olcsóbb ; hogy az Agíias-forrás ^/aii/aj}" í Vizét a legszegényebb ember is könnyen megsz :rezhe;>e, nagyobb Vidéki városokba íleraküok szervezte tek, ugyiaot: a f >rrás leírásán ik. is- » öi l UUJ V sí. • jnertető füzete ingyen kapható. A forrás kezelőség. Kaphátó minién füszerüiletben és elsőrangú vendi-glöben. Faraktár: ÍÁUííi urnái P.'lJJÁU. (1
