Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-09-27 / 39. szám

dent le lehet foglalni és ágynemünk­nek is elég minden ágyba egy mat rac ; egy párna és egy takaró. Igy definiálják a „szükséges bu tor" fogalmát a többek közt a buda­pesti bírósági végrehajtók, akik elha tározták, hogy a lfignélkülözhetetle­nebb bútorokon és konyhaedényeken kivül minden egyebet lefoglalnak és a bíróságra bízzák annak eldöntését, hogy a lefoglalt ingók közül melyek azok, amelyet a novella 2. §. 10 ik pontja értelmében le nem foglalhatók. A végrehajtóknak ez az eljárása ter­mészetesen sok kellemetlenséget, sőt költséget is okozna a végrehajtást szenvedőnek, a bíróságokat pedig szükségtelen munkával terhelné. Ez okból igaza van annak a bírói körök bői származó véleménynek, hogy a novella 2. § ának 10. pontját mielőbb tisztázni kell és pedig az igazságügyi miniszter egy pótrendeletével. Ebben megállapítandó és példákkal illuszt rálandó a szükségesség fogalma, meg­szabandó az a határ, ameddig a végre­hajtás mindenkivel szecnben elmehet, de megállapitandók az életmód, tár­sadalmi állás, kor és nem által igé­nyelt kivételek is. E vélemény sze rint ugyanis a „szükségesség" nem általánosan, hanem egyénileg állapí­tandó meg, mert a müveit embernek sok olyasmire feltétlenül szüksége van, amit a műveltség alacsony fokán álló ember könnyen nélkülöz. Például családos uri emberre nézve a szalon garnitúra, úrhölgyre nézve a konzol­tükör feltétlenül szükséges bútorok, sőt a zongorát sem lehet lefoglalni nemcsak a 10., de a 12. pont értei mében sem, ott, ahol a családfő gyer­mekei zongorázni tanulnak. Részben mi is hajlandók vagyunk igazat adni a fentebb közölt birói felfogásnak, mert ha továbbra is a legprimitívebb igények képezzék a lefoglalhatóság határát ez esetben szükségtelen lett volna a novellát megalkotni. Másfelől azonban nem szabad minden igényt a hitelezők ro­vására kielégíteni, kiket a novella anélkül is eléggé sujt. Abba készséggel beleegyezünk, hogy a szükségesség nem abszolút, ha­nem relatív alapon állapíttassák meg, de már az világos sérelme lenne a hi­telezőknek és szabadalom azok kiját­szására, ha a fényes szalongarniturák is mentesittetnének csupán azért, mert tulajdonosuk nagyságos vagy méltósá­gos cimet visel. Vannak kétségkívül oly bútorok, melyeket a primitív életet élő ember nem használ, de amelyek a müveit emberekre nézve szükségesek ; például Íróasztalt, könyvszekrényt előb­biek lakásában nem is igen találunk, sok embernek azonban hivatása gya­korlásához szükséges holmik ezek. Legyen tehát a relatív szükséglet­nek megfelelő bizonyos osztályozás a le nem foglal hatóság tekintetében, mond­juK : legyen meghatározva, hogy mik nem foglalhatók le a munkásnál és földmivesnél, az iparosnál és a keres­kedőnél, a hivatalnokoknál és diplomás embereknél, végül az ezerholdasoknál nagy bérházak tulajdonosainál és töke­pénzeseknél. Ilyenforma osztályozás esetén a hitelezők is inkább tájékozva lennének az iránt, hogy mely ingóságok szolgál­hatnak kielégítési alapul, az adósoknak sem kellene lótni-futni a törvényelle­nesen lefoglalt ingóknak a birói zár alól felmentése végett, végül a bírósá­goknak is sokkal kevesebb dolgot ad­nának a felszólamlások. Színészet Pápán. Nem voltunk rossz jóslók, amidőn múltkori tudósításunkban jó eleve kijelen­tettük, hogy közönségünk Szalkay színtár­sulatával rokonszenvez és a bemutató elő­adások után ítélve a tavaszi sziniévad ugy erkölcsi mint anyagi sikere biztosítva van. A lefolyt hét ezen állításunkat beigazolta. Naponta, ha nem is zsúfolt, de szép házak előtt folynak le az előadások és a szerep­lőket közönségünk a legnagyobb elösmerés­| sel illeti. Az előadásokról szóló referádánkat ad­I juk a következőkben : Szombaton premierünk volt a „Dollár­I királynő" operette bemutatásával. A fülbe­mászó melódiák egész sorozatában találtunk i élvezetet, és egy minden tekintetben fénye­sen sikerült előadásban gyönyörködtünk. A címszerepet Fábián Lenke játszta, ki ez estén valósággal brillírozott. A közönség, mely zsúfolásig megtölti a színházat spontán kifejezést adott annak, hogy őt kedvencévé fogadta. A tapsok egész halmazában része­sült, amit méltán kiérdemelt ugy kedves játékával valamint élvezetet nyújtó ének­számaival. Igen sikerült estéje volt Ardó Ilonkának, ki Daisy szerepében elemében 1 volt. Eleven sikkes és pajzán játékával ál­talános tetszést aratott. Fényes toillettjei : bámulatot keltettek. Minden egyes énekszá­„És malomra nem jutoti senlíi ! Nem akadt ember, aki malmot proponált volna, holott a malom nem demonstrált volna sem a rossz illat, sem a megfertőztetett hullá­mok ellen. A kerék, amennyit fel, annyit le, zuhongjon bár likaiba otkolony, avagy mosogató viz." „Hanem, igenis, eszébe jutotta malom a szomszéd bogoziaknak, akik népgyűlést tartván, elhatározták, hogy amint a mi pa­takvizünk az ő határukba ér : menten igába hajtják a szabad folyadékot, s rabszolgává teszik, hajtatván vele, akár csak a vak Sámsonnal, inalomkeret." És itt kezdődik a subaiak malom tragé­diája. Mert Bogoz példájára mi is tartunk vala népgyűlést. Malmot fogunk csinálni. Ekkor érkezett meg a szomszéd municzi­pium protestácziója. Tiltakoznak a malom ellen, mert ha az feláll : a már különben is fáradt viz annyira elgyengül, hogy az ő malmukat hajtani képtelen lészen ! Delegátusokat küldött ki tehát mind a két község. Ezek a birkausztató mellett tartott előértekezleten megállapodtak, hogy kiegészítik magukat a két falu tudós kán­toraival. s alaposan meghányják-vetik a dolgot, a paritás megőrzése czéijábol a két falu közötti „Likasincs" nevii csardában. Első összejövetelünk alkalmával csak ittak. De nem cseréltek eszméket. Második alkalommal is csak ittak. Harmadik össze­jövetelükre a bogozi kántor kész elaborá­tumot hozott magával. A negyedik itczénél föltette a pápa szemét s fölolvasta az ela­borátumát. Napnál fényesebben bebizonyította ti­zenhárom pontozatokban, hogy Suha köz­ségnek nem lészen előnyös malmot építeni. Alapította ezt mindenekelőtt a mete­orológiai viszonyokra. A topográfiái, geo­désiai és geometriai tekintetek mérlegelé­sével, a csillagászati földrajz s az össze­hasonlító statisztika tantételei mind egy-egy súlyosmalleus-t szolgáltattak a felolvasónak a suhai malom ellen. Az elaborátum csattanója azonban a környék elektromos viszonyaira való hivat­kozás vala. A deklináczió és az iránytű egy­bevetése egyképpen megállapították, hogy az az egyetlen lehető pont, amely a völgy­hajlás kezdetén, a kis erdő szélén malom­építésre, a viz természetes eséséné! fogva kizárólag alkalmas : veszedelmes villamos­sági góczpont. A környék egész elektromossága, — még pedig a kántor ur szerint a m i n u s — azon az egy istenáldotta ponton adott egymásnak találkozót. Bizonyítja ezt az is, hogy a völgy szádában álló vén bodzabo­korba 1838-tól 1849 ig, jelenlevők emléke­zése szerint, több izben beléütött a menykő. No már most: ha oda, arra az amúgy is veszedelmes pontra valamely exponált műtárgy, teszem föl azt: malom építtetik, az, úgyszólván, a tenyerét tartja oda a ménkünek, hogy csapjon bele ! S araint a tudós bogozi kántor kiszámította a statisz­tika alapján, hozzávetőleges, de nagyon valószínű kalkuláczió szerint, egy nyáron átlag hétszer ütne be a tervezett suhai ma­lomba az istennyila. Már most ki vállalkozik ilyen kilátások mellett malombérletre Suhán ? „Senki, ugyebár !" „Quod erat démon strandum." A bogozi kántor nagy diadalt aratott ezzel az elaborátummal. Megölte vele a su­hai malmot csirájában. Mi, suhaiak, le meny dörögve a minden valószínűség szerint hétszer beütő menykő által, néma torzalommal állottunk el a malomépitéstől. Ez az igazság. „Szolgáltasson tehát nekünk, méltat­lanul meghurczolt suhaiaknak, igazságot, ó, szerkesztő ur ! Vagyis irja meg, hogy miért nincs malom Suhán, tehát miért nem üthet be hozzánk hétszer a ménkű." Szót fogadok. Megírom, hogy nincsen suhai malom, tehát nem áldhatja meg az Isten. De épülve a bogozi kántor épületes előadásán, kénytelen vagyok hozzátenni, — ugyancsak az igazság kedvéért — hogy ha volna suhai malom, csakugyan hétszer ütne belé a ménkű egy nyáron ! MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Minden külföldit fölül mul hazánk termé­szetes szénsavas vizek királya: Milleniumi nagy érem­mel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, a gyomor­égést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak. KEDVELT BORVÍZ ! Oiesófab a szódavíznél ! MINDENÜTT KAPHATÓ ! Főraktár: Oszwald János urnái Pápán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom