Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-09-27 / 39. szám

dent le lehet foglalni és ágynemünknek is elég minden ágyba egy mat rac

; egy párna és egy takaró. Igy definiálják a „szükséges bu tor" fogalmát a többek közt a budapesti bírósági végrehajtók, akik elha tározták, hogy a lfignélkülözhetetlenebb bútorokon és konyhaedényeken kivül minden egyebet lefoglalnak és a bíróságra bízzák annak eldöntését, hogy a lefoglalt ingók közül melyek azok, amelyet a novella 2. §. 10 ik pontja értelmében le nem foglalhatók. A végrehajtóknak ez az eljárása természetesen sok kellemetlenséget, sőt költséget is okozna a végrehajtást szenvedőnek, a bíróságokat pedig szükségtelen munkával terhelné. Ez okból igaza van annak a bírói körök bői származó véleménynek, hogy a novella 2. § ának 10. pontját mielőbb tisztázni kell és pedig az igazságügyi miniszter egy pótrendeletével. Ebben megállapítandó és példákkal illuszt rálandó a szükségesség fogalma, megszabandó az a határ, ameddig a végrehajtás mindenkivel szecnben elmehet, de megállapitandók az életmód, társadalmi állás, kor és nem által igényelt kivételek is. E vélemény sze rint ugyanis a „szükségesség" nem általánosan, hanem egyénileg állapítandó meg, mert a müveit embernek sok olyasmire feltétlenül szüksége van, amit a műveltség alacsony fokán álló ember könnyen nélkülöz. Például családos uri emberre nézve a szalon garnitúra, úrhölgyre nézve a konzoltükör feltétlenül szükséges bútorok, sőt a zongorát sem lehet lefoglalni nemcsak a 10., de a 12. pont értei mében sem, ott, ahol a családfő gyermekei zongorázni tanulnak. Részben mi is hajlandók vagyunk igazat adni a fentebb közölt birói felfogásnak, mert ha továbbra is a legprimitívebb igények képezzék a lefoglalhatóság határát ez esetben szükségtelen lett volna a novellát megalkotni. Másfelől azonban nem szabad minden igényt a hitelezők rovására kielégíteni, kiket a novella anélkül is eléggé sujt. Abba készséggel beleegyezünk, hogy a szükségesség nem abszolút, hanem relatív alapon állapíttassák meg, de már az világos sérelme lenne a hitelezőknek és szabadalom azok kijátszására, ha a fényes szalongarniturák is mentesittetnének csupán azért, mert tulajdonosuk nagyságos vagy méltóságos cimet visel. Vannak kétségkívül oly bútorok, melyeket a primitív életet élő ember nem használ, de amelyek a müveit emberekre nézve szükségesek ; például Íróasztalt, könyvszekrényt előbbiek lakásában nem is igen találunk, sok embernek azonban hivatása gyakorlásához szükséges holmik ezek. Legyen tehát a relatív szükségletnek megfelelő bizonyos osztályozás a le nem foglal hatóság tekintetében, mondjuK : legyen meghatározva, hogy mik nem foglalhatók le a munkásnál és földmivesnél, az iparosnál és a kereskedőnél, a hivatalnokoknál és diplomás embereknél, végül az ezerholdasoknál nagy bérházak tulajdonosainál és tökepénzeseknél. Ilyenforma osztályozás esetén a hitelezők is inkább tájékozva lennének az iránt, hogy mely ingóságok szolgálhatnak kielégítési alapul, az adósoknak sem kellene lótni-futni a törvényellenesen lefoglalt ingóknak a birói zár alól felmentése végett, végül a bíróságoknak is sokkal kevesebb dolgot adnának a felszólamlások. Színészet Pápán. Nem voltunk rossz jóslók, amidőn múltkori tudósításunkban jó eleve kijelentettük, hogy közönségünk Szalkay színtársulatával rokonszenvez és a bemutató előadások után ítélve a tavaszi sziniévad ugy erkölcsi mint anyagi sikere biztosítva van. A lefolyt hét ezen állításunkat beigazolta. Naponta, ha nem is zsúfolt, de szép házak előtt folynak le az előadások és a szereplőket közönségünk a legnagyobb elösmerés| sel illeti. Az előadásokról szóló referádánkat adI juk a következőkben : Szombaton premierünk volt a „DollárI királynő" operette bemutatásával. A fülbemászó melódiák egész sorozatában találtunk i élvezetet, és egy minden tekintetben fényesen sikerült előadásban gyönyörködtünk. A címszerepet Fábián Lenke játszta, ki ez estén valósággal brillírozott. A közönség, mely zsúfolásig megtölti a színházat spontán kifejezést adott annak, hogy őt kedvencévé fogadta. A tapsok egész halmazában részesült, amit méltán kiérdemelt ugy kedves játékával valamint élvezetet nyújtó énekszámaival. Igen sikerült estéje volt Ardó Ilonkának, ki Daisy szerepében elemében 1 volt. Eleven sikkes és pajzán játékával általános tetszést aratott. Fényes toillettjei : bámulatot keltettek. Minden egyes énekszá„És malomra nem jutoti senlíi ! Nem akadt ember, aki malmot proponált volna, holott a malom nem demonstrált volna sem a rossz illat, sem a megfertőztetett hullámok ellen. A kerék, amennyit fel, annyit le, zuhongjon bár likaiba otkolony, avagy mosogató viz." „Hanem, igenis, eszébe jutotta malom a szomszéd bogoziaknak, akik népgyűlést tartván, elhatározták, hogy amint a mi patakvizünk az ő határukba ér : menten igába hajtják a szabad folyadékot, s rabszolgává teszik, hajtatván vele, akár csak a vak Sámsonnal, inalomkeret." És itt kezdődik a subaiak malom tragédiája. Mert Bogoz példájára mi is tartunk vala népgyűlést. Malmot fogunk csinálni. Ekkor érkezett meg a szomszéd municzipium protestácziója. Tiltakoznak a malom ellen, mert ha az feláll : a már különben is fáradt viz annyira elgyengül, hogy az ő malmukat hajtani képtelen lészen ! Delegátusokat küldött ki tehát mind a két község. Ezek a birkausztató mellett tartott előértekezleten megállapodtak, hogy kiegészítik magukat a két falu tudós kántoraival. s alaposan meghányják-vetik a dolgot, a paritás megőrzése czéijábol a két falu közötti „Likasincs" nevii csardában. Első összejövetelünk alkalmával csak ittak. De nem cseréltek eszméket. Második alkalommal is csak ittak. Harmadik összejövetelükre a bogozi kántor kész elaborátumot hozott magával. A negyedik itczénél föltette a pápa szemét s fölolvasta az elaborátumát. Napnál fényesebben bebizonyította tizenhárom pontozatokban, hogy Suha községnek nem lészen előnyös malmot építeni. Alapította ezt mindenekelőtt a meteorológiai viszonyokra. A topográfiái, geodésiai és geometriai tekintetek mérlegelésével, a csillagászati földrajz s az összehasonlító statisztika tantételei mind egy-egy súlyosmalleus-t szolgáltattak a felolvasónak a suhai malom ellen. Az elaborátum csattanója azonban a környék elektromos viszonyaira való hivatkozás vala. A deklináczió és az iránytű egybevetése egyképpen megállapították, hogy az az egyetlen lehető pont, amely a völgyhajlás kezdetén, a kis erdő szélén malomépítésre, a viz természetes eséséné! fogva kizárólag alkalmas : veszedelmes villamossági góczpont. A környék egész elektromossága, — még pedig a kántor ur szerint a m i n u s — azon az egy istenáldotta ponton adott egymásnak találkozót. Bizonyítja ezt az is, hogy a völgy szádában álló vén bodzabokorba 1838-tól 1849 ig, jelenlevők emlékezése szerint, több izben beléütött a menykő. No már most: ha oda, arra az amúgy is veszedelmes pontra valamely exponált műtárgy, teszem föl azt: malom építtetik, az, úgyszólván, a tenyerét tartja oda a ménkünek, hogy csapjon bele ! S araint a tudós bogozi kántor kiszámította a statisztika alapján, hozzávetőleges, de nagyon valószínű kalkuláczió szerint, egy nyáron átlag hétszer ütne be a tervezett suhai malomba az istennyila. Már most ki vállalkozik ilyen kilátások mellett malombérletre Suhán ? „Senki, ugyebár !" „Quod erat démon strandum." A bogozi kántor nagy diadalt aratott ezzel az elaborátummal. Megölte vele a suhai malmot csirájában. Mi, suhaiak, le meny dörögve a minden valószínűség szerint hétszer beütő menykő által, néma torzalommal állottunk el a malomépitéstől. Ez az igazság. „Szolgáltasson tehát nekünk, méltatlanul meghurczolt suhaiaknak, igazságot, ó, szerkesztő ur ! Vagyis irja meg, hogy miért nincs malom Suhán, tehát miért nem üthet be hozzánk hétszer a ménkű." Szót fogadok. Megírom, hogy nincsen suhai malom, tehát nem áldhatja meg az Isten. De épülve a bogozi kántor épületes előadásán, kénytelen vagyok hozzátenni, — ugyancsak az igazság kedvéért — hogy ha volna suhai malom, csakugyan hétszer ütne belé a ménkű egy nyáron ! MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Minden külföldit fölül mul hazánk természetes szénsavas vizek királya: Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak. KEDVELT BORVÍZ ! Oiesófab a szódavíznél ! MINDENÜTT KAPHATÓ ! Főraktár: Oszwald János urnái Pápán.