Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-08-09 / 32. szám

Ö1¥Y KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R SVS I N könyvkereskedésében. A városok hitele. Nagyon is aktuálisnak tartjak városunk jelenlegi helyzetében ezen fontos kérdéssel foglalkozni. Számos városainkra nézve fontos kérdés u. m. csatornázás, közvágóhíd és több üdvös intézmény vár a megvalósulására és csak vajúdik azon okból mivel városunk nem képes az ehhez szükséges pénzösszeget előteremteni. S miért ? Azért mert a hitelviszonyok alakulása folytán a városok kölcsön szükségleteinek kielégítése mindinkább növekvő nehézségekbe ütközik. A vidéki városok eddig csak a bankokhoz fordulhattak kölcsönért, azokhoz a bankokhoz, amelyeknek az 1897. évi XXXII. törvény megadja a jogot községi kölcsön kötvények kibocsátására. A város a banktól ka pott kölcsönt, s a bank a saját neve alatt bocsátotta ki a törvényt. Természetes, hogy ezt a jótállást és közvetítést a városoknak meg kellett fizetniök. De nagyobb baj az, hogy ez az eljárás a pénzpiactól elzárja a vidéki városokat s a kölcsön felvételét is nehézkéssé teszi. Egyedül Budapest bocsáthatott ki eddig önálló kölcsön kötvényt. A kormányt, amint az utóbbi idők tapasztalatai igazolják — szakítani igyekszik azzal a minden izében jogosulatlan felfogással, hogy a városokj nak szükségök van idegen vállalatok : gyámkodására. A pénzügyminisztei rium vezetésével megbízott miniszterelnök ugyanis a képviselőház folyó évi junius hó 25-én tartott ülésében Pozsony sz. kir. város, Fiume város és kerülete és Zágráb város által felveendő kölcsönökről törvényjavas latot terjesztett elő. A törvényjavaslat megengedi, hogy Pozsony és Fiume egyenként husz millió Zágráb pedig tizenöt millió kölcsönt vegyenek fel | s a kölcsön erejéig maguk bocsássanak ki kötvényt. „Az az előkelő és bizonyos te kintetben különleges hely" — mondja a pénzügyminiszter a törvényjavaslat megokolásában — amelyet az állam gazdasági és kulturális életében mind a három város elfoglal és amelyből folyólag e három város korszerű továbbfejlődése országos érdekűnek is mondható, eléggé megindokolja a törvényjavaslatban foglalt jelentékeny kedvezmények nyújtását." E törvényjavaslat e három város háztartásának nagymértékben javára szolgál financiális helyzetöket jelentékenyen megkönnyíti. A törvényjavaslat az államkormányzási politika egy uj irányára vall, bizonyítéka az állami életben a városok növekvő jelentőségének s a városi politika térfoglalásának, éppen azért azt örömmel kell üdvözölnünk. Nyugtalanitólag hat azonban, hogy reánk hasson az a körülmény, hogy a törvényjavaslat csak három várost részesít állami kedvezményben, a többi gazdaságilag fejlettebb városok érdekeit pedig figyelmen kívül hagyja. Állami előhaladásunkkal parallel növekvő jelentőségre vergődtek városaink. Az utóbbi időben egy pár város, köztük Pápa is az állami életben oly jelentős posiciókhoz jutott, hogy ezeket a gazdaságilag fejlettebb városokat a jelzett kedvezményektől megfosztani indokolatlan, de az állam szempontjából káros is volna. Egyetlen komoly argumentum e mellett az lehetne, hogy a városok r __ M ARCZA. Egyesülve a halálba, Alkonyodott. A tenger látszólag csöndes volt és nyugodt. Vékony aranysávok futottak végig a tengeren. Összecsókolóztak a habbal s a csók nyoma, egy fényes kis folt, rajta maradt a habon. Pár pillanat alatt ugy látszott, mintha ripaesos lenne az egész tenger. Az apró haboknak fényes árnyékuk támadt s ott lángolt, izzott, sziporkázott. Künn a sziklán, amely belenyúlt a tengerbe, ott ült a leány, meg a legény. A leány szeme ki volt sirva, a legény mogorván, zárkozottan nézett maga elé. — El kell tehát válnunk, — sóhajtotta a leány. -— Örökre, — tette hozzá a legény s elfordult. — Mindörökre, — toldotta a leány s újra elkezdett zokogni. Egy darabig hallgatta a fiu, azután csaknem dühösen mondta : — Ne sirj, nem tudom hallgatni a sírásodat. Olyan az nekem mintha éles acéllal hasogatnának. A leány csak sirt, csöndesen. A tenger pedig hirtelen szint változtatott. Egyszerre olvasztott vörösréz _hömpölygött, duzzadt a sziklák között. Égett, izzott, tüzelt minden habja s szinte sistergett, olyan lángvörös volt. — Én, — kezdte ismét a leány — én nem tudok, nem akarok belenyugodni abba, hogy elszakadjunk egymástól. A fiu csak kérdően nézett reá, de nem szólt egy szót sem. — Nem akarok, nem tudok, -- folytatta a leány. — A sziveink összenőttek, a lelkünk egybeforrt. — mindig ugy volt, egymásé leszünk. — Én is ugy tudom. Nem volt közöttünk semmi akadály. Most megjön a gazdag Guiseppe és egyszerre vége van mindennek. — Gyűlölöm Guiseppet. — Én csak meg fogom ölni. xMindegy, ha fölakasztanak is. Ha te nem lehetsz az enyém, még az akasztófa is megváltás. — Ne beszélj igy. — Hát mit beszéljek ? Talán Guiseppet dicsérjem ? — Borzasztó, hogy a szülék ugy árulnak minket, mint a ludakat. — Sokkal borzasztóbb, hogy ez ellen nem lehet tenni. Megint elhallgattak. Mind a kettő a tengert nézte. A nagyszerű tengert. De egyik sem látott belőle semmit. Pedig most már igazán fölséges volt a tenger. A szivárvány hét színében ragyogott. Minden hullám más, más szinü volt. Az egyik izzott és lángolt, a másik tüzes zöld tényben égett. Tompa lilaszínben csillogott a mellete levő s a szomszédja mélységesen kék volt. Fémfényü, mint a kőrisbogár, sárgán izzott a mellette levő s ugy festett, mint az olvasztott berill. S ezek a csodásan fémfényü, izzó színek, káprázatos gyorsasággal váltották föl egymást. Kergetőztek, játszottak, űzték egymást, csak azért, hogy azután villámgyorsan öltözzenek át a másik színébe. A két csöndes, bánatba merült ember nem látott ebből az isteneknek való színjátékból semmit. Nekik egyszerűen viz volt mély viz a tenger. Máskor talán meglátták volna, ma csaknem közömbös volt előttük. Weinberger I kárpitos és díszítő » PAPA, Irgalmas-rend bérháza. Elvállalok minden néven nevezendő H5:ái:r?;p:L"fcos cLiszi-béselsie-b, laZfcábSoIki -fce_Lges "berendezését, -tarpé-tébzébst,, alfealiixi cLisz±-téseIfee-b, f-üggönyöls: íelzcaJszétsáirb.. m