Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-07-26 / 30. szám

alkalmasabb eszköz használata is módjában állaua a fórumoknak. A szomszéd Sopronban és Zalaegerszegen is e hét elején niytották meg a hatósági mészárszéket a közönség nagy örömére. A hatás nem maradt el ; a húsárak azonnal leszálltak. Mi a magunk részéről nem ezt tartjuk a legmegfelelőbb módnak a helyzet szanálására. Minden hatósági üzem kezelés, különösen kisebb mértékben, elég nagy rezsiköltséggel jár és igy a szükségszerű hatást természetesen nem érheti el. Ha a hatóság maga nem állithat fel hatósági mészárszékeket, mely megtörné a mészárosok szövetkezését, ugy a közönségnek kell ezt megtenni. Ha nem lehet máskép, nézetünk szerint egy szövetkezet leune alakitandó, mely szövetkezeti alapon egykét mészárszéket alakitana, mely a szövetkezet tulajdona volna. A szövetkezetbe be lenne vonandó a legtöbb husfogyasztó testület, vendéglősök és korcsmárosok kivétel nélkül. A huís ára azután szabályozódnék a beszerzési árhoz, melyhez hozzáadva a szükséges ki adásokat, aránytalanul kisebb árbau állana a fogyasztó közönség rendelkezésére, mint ahogyan azt ma a mészárosoktól szerzi be. Csakis ily beavatkozások gyors keresztülvitele segíthet ezen az égető bajon és mentené meg a fogyasztó közönséget a mészárosok kiszolgáltatásától. Gyors beavatkozás nélkül még csak reménység is alig van arra, hogy a hus ára a közel jövőben kisebb lesz. A mészárosok nagyon jól értenek a valamikor legalább némileg megokolt ármagasságok fetitartásához és mindaddig, mig egyedül ők igazgatják ezen mértéket, nem is fogják meglazítani a husdrágaság csavarait. Nekik van egyedül hatalmuk felette, élnek és visszaélnek is ezzel a hatalmukkal. Talán érzik, hogy nagyon sokáig már nem tarthat dicsőségük, talán tudják hogy a közönség akciója napok kérdése, az iparhatóság árellenőizési kora is közeledik. Végre talán a húsból élő, húsért kínlódó emberek türelme is elfogy és hatósággal vagy hatóság nélkül, de módját találja a husegyedáruság megtörésének. Ez utóvégre is csak gyomor kérdése; mire van gyomrunk : lenyelni a kevés, de drága hust, vagy megelégedni a hus tuiajdouosainak kényuraságát ? Igenis a közönség se maradjon tétlenül. Szövetkezzék a közös cél elérésére. — Hisz ezernyi példa előt' tünk, hogy mennyi erő rejlik a szövetkezésben. Állítson fel szövetkezeti alapon egy mészárszéket ! Az eredmény itt sem maradhat el. Nem kell ezt állandósítani és aggodalmaskodni egy ilyen szövetkezeti alapon Iétesitendő mészárszék állandó vezetésének és fentartásáuak nehézségei fölött. Amint a húsárak az indokolt mérséklést elérték, ugy e szövetkezeti mészárszék funkcióját teljesítette és szükségtelenné válik a további fentartása. Mindenesetre helyénvaló volna, ha az érdekelt mészárosok önszántukból tennék meg azt, aminek következtében azután fölöslegessé válna mindenféle hatósági és egyéb beavatkozás a húsárak leszállítása érdekében. A szabadgondolkodásról. A Budapesti Szabadgondolkodó Egyesület célja „az előítélet nélkül való gondolkodás védelme és terjesztése." Igy jelöli ezt meg a nevezett egyesület minisztérium által jóváha gyotfc alapszabálya. Mégis, mióta a szabadgondolkozás problémáját beledobták a pápai társadalomba, nem találkozunk az eszmeiránt olyan rokonszenvvel a közönség körében, mint amilyet méltán elvárhaltunk. Arról van szó, hogy a történelem, természettudomány és társadalomtudomány nagyszerű eredményeit megismertessük az arra megérett közönséggel és az eddigi előítéleteken, dogmán, tekintélyen nyugvó világnézet helyébe egy tisztán az ésszerűségen és a szigorú logikán felépített világ felfogást helyezzünk. Uj ítéleteink mindig már meglevő Ítéleteken alapulnak. A szabadgonkodó typus a már meglevő Ítéleteit is analizálja, mielőtt azokat egy uj ítélet felépítéséhez alapul elfogadná. Vegyünk egy példát: A nőkérdésröl, hogyan oldhatja meg ítéletét az, aki tudományosan és szabadon goudolko— Tudom, a metierjéhez tartozik. Ó, édes barátom, csak fogja nyugodtan, simogassa, néha annyira is megfeleekezhet magáról, hogy átmenetileg meg is csókolhatja,, engem igazán nem veszélyez vele. Én meglehetősen ismerem ezeket a nem egészen uj fogásokat s hihetetlenül közömbösen hagynak. — Kérem ! Ismételten jelentem, hogy tisztára véletlen volt. — Tudom, Maga azok közül való, akiknek kell valamit a kezükben tartaniok. De lássa, — ne haragudjék meg az őszinteségemért — ide s tova tiz óra. Én itt ülök magával a sötétben, egyedül, egy igen poétikus és kellemetlenül nagy szikla előtt, mondjuk, a lelkem mélyéig megrendülve és félő tisztelettel várom, hogy mikor kegyeskedik elcsábitani. Kérem, ne várakoztasson. Csak egész nyugodtan rajta. Most kezdődik majd a félig elmondott, félig oda lehelt mondatok árja, most fog appellálni a szívre, az egyedülvalóságra, az elhagyatottságra, meg fogja említeni ugy en passant, hogy el vagyok hanyagolva, visszaélnek a bizalmammal, esetleg megemlíti, hogy ön az a bűvös erő, ön az a varázsló, aki mindezeken tud, akar és hajlandó segíteni. Hát kérem, csak rajta. — Maga tulajdonképpen igen czinikus. — Nem, ón csak józan vagyok, aki mindenbe, még ebbe a józantalan játékba is, a legnagyobb nyugalommal, sőt előre megfontolt szándékkal mentem bele. — Ugy. Tehát józanon. Előre látva mindent. — Ugy, ugy 1 És amint láthatja, kitűnő elvekkel. Mert azt hiszem, nem panaszkodhat. Én ismétlem, hogy alig várom már, hogy hozzákezdjen. ígérem pompás partnere leszek. Nem vonom el a kezemet, nem szólok közbe, amikor legszebb periódusait mondja, nem nyugtalankodom, nem idegeskedem, egyszóval, pompásan fogok parírozni, csak kérem, kezdje el már. Nem kezdhette, mert távolrol vidám kaczagás hallatszott. Ugy látszott, egy nagyobb társaság közeledik vidám vihánczoíással. Egy női* hang uralta a teret. Hangosan kaczagott s mindenféle léhaságot beszélt összevissza. A férfi szép csöndesen elhúzódott az asszonytól s tiszteletteljes távolban ült tőle s ritka cuzgalommal tárgyalta a halaknak azt a különös szokását, hogy alkonyatkor bevitorláznak az öblökbe s meghúzzák magukat a moszatok, a kövek alján, vagy bele feküsznek a homokba s ott alusznak. Csodálatasképpen azonban-a nagy társaság összesen két einber volt. Egy asszony és egy fiatal ember. Az asszony hadart, csevegett, viczczelt, kaczagott, a férfiú pedig valamely igen fogas problémán törhette a fejét, mert szótlanul ment az asszony mellett s csak néha-néha vágott végig botjával a kezeügyébe eső növényeken. Ezek egy félpillanatra meg is állottak a szikla előtt. Odanéztek az ott ülő párra, az asszony egy pillanatra elnémult, a férfiú egy irigységgel teljes pillantást vetett a padonülőkre, azután halkan beszélgetve mentek tovább. — Lássa, — mondta a férfi — ez a barom irigykedve hézett énrám. Nem láthattam, de meg vagyok róla győződve. Irigyelt engem, aki itt ülök mágával a padon Pedig ha tudná, hogy maga milyen írivol játékot üz velem, ha tudná, milyen ostoba alkalmi fiúnak tart, — bizony mondom, sirnia kellett volna. — Miért ? — Mert hiszen maga csak játszik velem, csak csúfolódik. Ugrat és én igazán nem is tudom, miért. Végre is, nem tagadom, szerelmes vagyok magába. Ez nem szégyen, csak egy kisebbfajtáju szerencsétlenség. Ennyi az egész. Maga mulat rajtam. STEINBERGER Itt. UTÓDA Benede Legjobb bevásárlási forrás. é^ «£\úwa áruY na^ =<§)> \em^\omv YeV(VeV, VawcsóV. s\\). ========== VüVóxAetjességeV, ©mec^a, %cVa§Wusexv óváV 9a\a$-*,\éV\>ax\. ^aftVásoV \o\ és ^oxv\osatv Ves*We\neV. ékszerész és órás, Pápa, Fő-utca 13.