Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-07-05 / 27. szám

iskola négy osztályából elbúcsúzó 14—15 éves leány teljesen bevégzett olyan iskolai kiképzéssel, annyi általános műveltséggel és gyakorlati készséggel birjon, hogy ezzel az életbe s abba a társadalmi körbe léphessen, ahol női hivatását betölteni akarja ? Ezekre a nagy jelentőségű kérdésekre ad választ a polgári leányiskolák uj tanterve, mely sor sze rint az ötödik, lényegileg azonban harmadik. Az első 1869-ben, a második 1877-ben, a harmadik 1879 ben, ez utóbbi kettő a fiúiskolák uj tantervével egyidejűleg, de minden változtatás nélkül az 1869-iki formájában, a negyedik pedig 1887 ben, az elsőhöz képest jelentékeny módosításokkal adatott ki A lényeges vál toztatást a felsőbb leányiskolák uj szervezése és e két iskola közt létesített kapcsolat tette szükségessé. Amellett a nagy körültekintés mellett is, amellyel egy uj tanterv készül, végtelen hosszú időkre nem lehet azt előre megállapítani. Előbbi leáuyiskolai tanterveink husz—husz évig voltak érvényben. Még ma is hangos dicsérettel kell adóznunk azoknak, akik négy évtizeddel ezelőtt ezen iskolák első tantervét megalkották s azzal az uj iskola életképességét biztosították. A viszonyok azóta sokat változtak. Első sorban azok az igények fokozódtak, amelyeket az élet támaszt a leányok nevelésével szemben. S az egyes szaktudományok és azok ta nitási módja? Ezek is folyton fejlődnek, aminthogy állandó fejlődésben van minden, ami az embert a tökélesedés felé vezeti. Ami akkor megfelelt ma a maradiság bélyegét viselné magán. Összehasonlítva az első tantervet a mostanival, el kell ismernünk, hogy — noha amannak alapelvei ezen is végighúzódnak— lényeges, mélyre! ható különbség van a kettő közt, a ; mely majd csak az egész tantervnek életbeléptetése után fog kialakulni és gyakorlatilag is érezhetővé válni. AZ uj tanterv megokolása több féle szempontot emel ki, amelyeknek a tanterv conceptiójánál érvényt kellett szerezni. Ilyenek az ethikai, a gyakorlati, állami (nemzeti), a pedagógiai és didaktikai szempontok. Vegyük ezeket, amint itt természetes sorrendben következnek. Minden iskola a felvilágosodottság zászlóvivője azáltal, hogy a gyermek értelmi erejét továbbfejleszti. Az értelmi erők tovább fejlesztésének a neveléssel állandóan párhuzamban kell haladnia. Ez — tíz-tizennégy éves leánygyermekekről lévén szó — axióma, melyet felesleges bizonyítani. Ezt csak vallás-erkölcsi alapon lehet és kell megoldani. •A gyakorlati szempontok abban domborodnak ki, hogy az uj tanterv által felfrissült iskola nem öncéljáért, hanem az életnek tanit: arra törek szik, hogy a gyermekleány annyi és oly műveltséget vigyen magával az életbe, amit hasznára fordíthat. Összefoglalva a mondottakat, az egész tantervnek, mely hosszas, alapos, sokoldalú és mélyreható tanácskozások eredménye, az acélja, hogy Magyarország leánynépességének egy nagy kontingensét (ma évenként mint egy 36 ezer leánytanuló látogatja ezen iskolákat) oly tanításban, teati és lelki nevelésben részesíthesse, mely kielégíti a társadalom igényeit, képesiti leányainkat női hivatásuk betöltéséi-e s arra, hogy bennük a nemes magyar női jellem kifejlődhessék s a mi fő, hogy mindez összhangban álljon nőnevelésünk szerve zetével, egész nemzeti kulturáuk fejlődésével. Hogy az utóbbi tekintetben s különösen ínég társadalompolitikai tekintetben is a vizzonyok ujabb husz év alatt miként alakulnak, azt ma senki meg nem mondhatja, mert ki hitte volna négy évtized előtt, hogy csak egy példát említsünk — hogy az alma mater a XX-ik század elején a magyar lányokat is ölébe fogadja. Annyi bizonyos, hogy a polgári leányiskolának ez az uj tanterve nemzetünk igaz szeretetével készült, amiből tanárnőink, tanáraitik őszinte lelkesedést, a szülök pedig kisleányaik jövője szempontjából teljes megnyugvást meríthetnek. Nőegyleti kóstoló, — 1908 Junius 28. — A pápai jótékony nőegylet a minden évben rendezni szokott „Kóstoló"-ját mult vasárnap tartotta meg a ref. főiskola udvar helyiségében. Az idő eléggé kedvező volt, jóllehet egy kissé hűvös volt és ennek tulajdonitható, hogy a délutáni órákban a szokástól eltérőleg kevesen voltak, de már az esti órákban a tradícióhoz hiven összegyűlt a nagyszámú közönség. A nőgylet választmányi tagjai mint rendesen a torna helyiségben az ételek és italok kiszolgálását végezték, a confetti az 1 udvarhelyiségben felállított sátorban lett elárusítva: A nőegyleti tagok a következő beosztással végezték a reájuk bizott teendőket. Pénztárnál: Kiss Vilma, Kiss Lászlóné, pillanatban Binet már ott állt a vonat hágcsóján. — Félóra múlva Brüsszelbe ér, Bannon ur! — kiáltott gúnyos hangon a kocsi belseje felé. — Ha kedves az élete, egy pillanatra se pihentesse a vonót . . . A kocsi ajtaja becsapódott. Bannon magára maradt. A határtalan kétségbeesés már már kimerítette erejét. Arra gondolt, mi történnék, ha a kigyószeliditő áriát egy szer csak elfelejtené. Ujjai már alig bírták a vonót, egész teste remegett. Végre elérkezett az a pillanat is, amikor már nem bírták lábai, feje zúgott, már száraz nyelvét is kiöltötte. Odakünn fujt a szól, borzasztó vihar volt készülőben. A félig nyitott ablakon fojtó gőz csapkodott be hozzá. Bannon egyre jobban gyöngült, sötétülni kezdett előtte minden, mintha a föld nyílt volna meg lábai alatt és éles sikoltással lezuhant volna a mélységbe, le az orkuszba, vagy még annál is mélyebbre. .. * Mikor Bannon ismét eszméletre tért, valami ismeretlen szobában találta magát. Ágya mellett üzlettársa, Dorrell állt. — No, Bannon, jobban van ? — kérdezte barátságosan. — Tönkrementem sóhajtotta Bannon. — Ah, dehogy, — mondta neki Dorrel. — Mindent visszakaptunk. — Mi — mindent ? — kiáltotta Bannon. — Igen —- mindent! — vigasztalta társa. — És az a ... — Az a tolvaj ? — vágott közbe Dorrell, aki leolvasta a kérdést Bannon arczáról. ;— Az is a kezünkbe került. — És a kigyók ? — firtatta tovább Bannon, aki még most is hideg borzongást érzett hátán. — Azok egész ártatlan kis állatokvoltak, — felelte Dorrel, visszafojtva nevetését. Szelid indiai kigyók voltak, amelyeket az a ficzkó onnan keletről, ahol a Binet testvérek czéget huzamosabb ideig képviselte, magával hozott. — Miért kellett neki éppen az én kocsimba szállnia ? — Semmi sem egyszerűbb ennél! — magyarázta neki Dorrell. — Kétségtelenül észrevette, amikor ön a vonatra szállt. Amint kiderült, ez az ember rendkívül pazar módon élt és tönkrejutott. Mindenáron pénzt akart szerezni, ezért rabolta ki önt. — De hogy jutott neki eszébe, hogy olyan furcsa eszközt válaszszon czéljainak elérésére ? — Bizonyára látta önnél a hegedűtokot s ekkor jutott arra a gondolatra, hogy kígyóit fogja tervének keresztülvitelére fölhasználni. Arra is emlékszem, hogy valamikor Binet ur előtt emiitettem, hogy ön mennyire fél a kígyótól. Ez az ember, — aki az időben a Binet-testvéreknél volt álláshan, a Binet nevej; persze jogtalanul használta — valószínűleg hallotta beszélgetésünket. És ha eleinte eszeágában se volt, hogy ilyen eszközhöz folyamodjék, okvetlen erre a gondolatra kellett jutnia, mikor megtudta, hogy kivel áll szemben. Be kell vallani, hogy ügyesen csinálta dolgát. — És én meglehetősen fajankó módjára viselkedtem! — vágottközbe Bannon. — Éppen nem, kedves Bannon — mondta rá Dorrell. — Azt hiszem, a maga helyzetében senki se tudott volna magán segíteni.' Házasságokat ugy hölgyeknek, mint uraknak a legmagasabb körökig, Pénzkölcsönt kezes nélkül is, = Ingó- és ingatlanokat a legnagyobb titoktartás mellett közvetít Breiner Dávid J^pz^r©-fc±"bés± irodája JP -A.IE

3 i§Zis--béx» szám. (20 ífLllóir -v-^la.szilDÓlyeg),