Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-07-05 / 27. szám

Ámde tudjuk, hogy a kor egy vívmányát sem lehet ingyen megszerezni s közhasznú létesítmények mindig pénzbe kerülnek. Egyedüli szempont e dolognál ez nem lehet. A jó közigazgatás érdekében mi áldozat sem lehet nagy, erre a viszonyok már megtanítottak bennünket s azt hisszük, szívesen viselne a közönség egy kevéssel több terhet is, ha ennek a nagy czélnak megközelítését elérné. Ha arra várunk, mig telefon célra valami alapunk lesz — nem leend nálunk soha telefon. Itt igenis a vármegye közönségének kell áldozatott hozni s mi az ügyet oly fontosnak s oly sürgősnek tartjuk, hogy a vármegyének erélyesen kell intézkednie a távbeszélő hálózat létesítése ügyében s talán legczélszerübb volna egy bizottság kiküldése, melybe a vármegyei közigazgatás körén kívül álló férfiak is bevonandók volnának. S nem gondoljuk ugy a dolog végrehajtását, hanyathomlok csináljuk meg minden községben a telefont. Nem. A bizottság készítsen a gyakorlati szükséghez mérten tervezetet arra nézve, hogy elsősorban mely községek kötendők össze telefonnal s évente mennyiben fejlesztendő a hálózat. Igy egy pár év alatt az egész vármegye a telefon előnyeit élvez hetné. A létesítési programnál arra volna mindig suly helyezendő, hogy a közlekedés tekintetében mely járás van kedvezőtlenebb helyzetben s igy hol kell leginkább segíteni. Elsőrangú kérdést a költségek képezvén, ennek viselését több évre lehetne elosztani s meg vagyunk győződve, hogy folyton szaporodó elektrotechnikai vállalataink között akadna olyan, mely hosszabb törlesztés mellett elvállalná a telefon kiépítését, ha ez neki több évre szerző désileg biztosíttatik. De könnyen lehet, hogy a telefon létesítési, de mindenesetre á fentartási költségek fedezhetők, ha a telefon használatát a nagy közönség számára megenged jük. Kereskedők, iparosok, gazdák üzleti, általán a közönség magánügyeiben igénybe venné a telefont, kivált ha megismerkedik ennek nagy előnyeivel. A vármegyei távbeszélő-hálózat létesítése tehát közigazgatási s köz gazdasági érdekből nagy fontossággal bír. Mi uem kételkedünk vármegyénk alispánjának azon ígéretében, hogy a vármegyei telefonhálózat létesítésére a szükséges intézkedéseket megteszi, de azért felhívjuk megyebizottsági tagjaink érdeklődését ezen fontos kérdésre azzal, hogy az ígéret ne maradjon csak ígéret, hanem alkalom adtán ezen hasznos és üdvös intézmény létesítését sürgessék. Ezt megtehetik már a legközelebbi megygyülésen. A polgári leányiskolák uj tanterve, Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter uj tantervet adott a polgári leányiskoláknak. Ezzel ismét eggyel szaporította azon alkotások számát, melyek tanügyi politikájának irányt szabnak s hazánk közoktatásügyének magyar nemzeti szellemben való fejlődését biztosítják. Minden iskola szervezete tantervében jegecedik ki. Erről ismerjük meg az igkolát. Ez az iskola szervezetének a gerince, amely körül az iskola mindeu szervi működése csoportosul ; ez az iskola terepének a központja, ahonnan az összes pedagógiai és didaktikai feladatok kiindulnak, ez az ei'ős tengely, amely körül az iskola egész életének forognia kell, hogy kitűzött céljától el ne terelődjék. Tanterv nélkül az iskola egész működése az esetleges| ségek és céltalanságok chaosza volna. Terv nélküli szabad kalandozás, mely a csapatokat döntő győzelemhez soha se juttatná. Á tanult pedagógusnak a felállított korlátok közt is szabad mozgása van, sőt tanítói egyéniségének igazában csak itt, a tervszerűen megállapított keretek közt szerezhet érvényt. Ebből látható, hogy jó tantervet alkotni uem könnyű feladat. A hős katonára vagy csapatra, akit a parancsnok hibás taktikája képtelen feladat megoldására vezérelne ki, ugyan mi sors várakozhatnék ? Igy vagyunk a tantervvel is, amely jó akkor, ha az adott körülmények közt ugy oldható meg, hogy általa a kitűzött cél eléressék. Mely tantárgyakat, mily terjedelemben, mennyi idő alatt kelljen tanítani, hogy a polgári évi tartózkodás után most jövök vissza Keletről. Ugy vettem észre, hallotta azt a dallamot, amelyet előbb magamban dúdoltam. — Talán ezt gondolja ? — kérdezte Bannon, pár hangot ismételve. — Igen, igen! — vágott közbe Binet ur lelkesülten. — Keleti emlék — egy kígyószeliditő dala. Jól jegyezze meg ezt a dallamot, talán hasznát veheti. Bannon fölkaczagott: — Azt hiszem, nem igen le3z rá szükségem. — Azt előre sohase lehet tudni, — válaszolta kurtán az útitárs. — De ugy látom, hogy ön hegedűt is hoz magával. Senkit se zavarunk, szabad kérnem, hogy játszszék rajta valamit ? — Kész örömmel, — felelte Bannon és már ki is nyitotta a tokot, hogy kivegye hegedűjét. — Én pedig bátor leszek és kinyitom az útitáskámat, — Binet ott babrált a zár körül — hogy megmutassam annak tartalmát. El fog csodálkozni azokon a pompás ékköveken. A zene igazán illeni fog csillogásukhoz. Kérem, játszszék, Bannon ur ! — Engedjen meg, Binet ur, de vagy játszom, vagy a drágaköveken gyönyörködöm. Nem volna jobb, ha majd akkor nyitná ki kincsesládáját, ha már befejeztem játékomat ? — Nem, — nem, — válaszolt Binet ur és megfordította a kis kulcsot a zárban, — Játszszék csak — játszszék csak ! Mikor a titokzatos ária első hangjai elhangzottak, Binet ur kissé fölemelte táskájának fedőlapját. A nyíláson egy kis keskeny fej kukkant elő, amelyen két szem, mint ragyogó drágakő világított. Kigyó volt ! Bannon meghökkent. Önkéntelenül a sarokba húzódott, ijedtségének okozója pedig szép lassan a táska külsején összetekerődzött. Nemsokára egy másik fej bujt elő, azután egy harmadik és igy tovább, mig csak a táska tetejét a gyűrűző kigyók teljesen el nem lepték. Hideg verejték ült ki Bannon arczára. Binet törte meg a csendet. — Játszszék csak, — kezdte Bannon — játszék csak ha kedves az élete. Volt valami guny ebben a hangban, Bannon pedig, akinek mérhetetlen aggodalom ritt le arczárói, ezt kérdezte : — Mit jelentsen ez a különös tréfa ? Módfölött erőlködött, hogy hangjának közönyös kifejezést adjon. — Azt jelenti, hogy mint hulla fog Brüsszelbe érkezni, ha azonnal nem játszik tovább, — felelte Binet hidegen. — Ezeket a kígyókat csak a kigyószeliditő titokzatos dalával tudja testétől távoltartaní. Bannon rémüldözve tette keresztbe vonóját — életéért játszott. Összeszedte magát és a homályban megfigyelte, hogy a kis kigyók hogy nyitják tágra szemeiket, hogy emelgetik fejecskéiket és a zene rithmikus hangjára könnyedén hogy fordulnak egyik oldalukról a másikra. Bannon javában játszott, mikor Binet megszólalt: — Engedje meg, hogy ettől a terhétől megszabadítsam ! — Ebben a pillanatban észrevette, hogy az a táska, melyben ékszerei voltak, a franczia tulajdonába jutott. — Gazember ! — tört ki Bannon. Rövidre rá kinyílt az ajtó és a másik STEINBERGER M. ÜTÖOÜ Benedek Legjobb bevásárlási forrás, é^ J2>\üna át\xV 9áWz,\éV.\>ax\, ========= UeV^eV, VaxvcsóV sW @ ©va VüYóvAecjessécjeV, ©me^a, ^c\va§\vausexv ováV xva^ ^ * * J J J ' .7

1 - 7 f • r ékszerész és órás, Pápa, Fő-utca 13. ^attUsoV \o\ és ^otAosaxv Vest,\\o\tveV.