Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-07-05 / 27. szám

^ v XII. é-vfolyam IFárpa,, 10O8- o XLIítxs 5. av. számn ONY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban ós N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. A vármegyei telefonhálózat ügye, Vármegyénk törvényhatósági bizottságának legutóbb tartott közgyűlésén szóvá tétetett a vármegyei telefonhálózat létesítése és vármegyénk alispánja kijelentette, hogy ez érdemben már legközelebb megteszi a szükséges intézkedéseket. Vármegyénk alispánjáuak ezen kijelentése teszi kötelességünkké, hogy a vármegyei telefonhálózat kérdésével foglalkozzunk és azt sürgessük. A közlekedési eszközök fejlődése nemcsak a kereskedelem s ipar, a forgalom alakulássia van átalakító hatással nem kerülheti ezt el a közigazgatás sem, mely az előbbivel szoros kölcsön hatásban van. A rohamosabb kifejlés, a szövevényesebb életviszonyok gyors s azonnali intézkedést kívánnak. A közviszonyok kiemelkedvén a korábbi egyszerűségből s igénytelen ségéből, erős követelményeket hári^m^ J ÁRCZA. -^o A titokzatos útitáska, Téli délután történt. Bannon Róbert, a Dorrel, Mund és Bannon czég legifjabb tagja leszálit arról a hajóról, mely Doverből Osztendébe szállította, a vámhivatallal kötelességszerűen rendbe hozta dolgát es most sietős atban van, hogy a brüsszeli vonatról le ne késsék. Bannont abban, hogy a belga fővárosba látogat nem csak üzleti, de szórakozási szándék is vezeti. Két tokot vitt magával, az egyikben hegedűje, a másikban ékszerei vannak. Mikor az állomásra ért, a megkönnyebbülés érzetével sóhajtott föl, berontott az ajtón, az első osztályú kocsi egyik sarkába vetette magát — egyedül volt a kocsiban — és csakhamar elszunyókált. Mikor fölébredt, — az egyik állomáson történt — a nyitott ajtón erős huzatot érzett. A beszálló utas a kocsi másik sarkában tette magát kényelmessé, újságot húzott ki kabátja zsebéből, mikor már hosztanak a közigazgatást végző férfiakra. Egyik a legfontosabb követelmény a közigazgatás gyorsaságában áll. Az ügyes bajos dolgokat hamarosan kell elintézni, felmerülő konkrét esetben azonnal kell intézkedni, ha akarjuk az orvoslást. Ez magával hozza, hogy a közigazgatási hivatalok hatóságok s közegek egymással gyorsan s lehetőleg közvetlenül ériutkezzenek. Az érintkezés közvetítésére ma a posta s részben a távírda áll rendelkezésre. Azonban ez intézmények minden ócsárlása nélkül állithatni, hogy a folyton fokozódó igényeknek nem mindig felelhetnek meg. A postai közlekedés épen a községekkel, de néha a nagyobbakkal is igen lassú. Nem is lehet a csekély forgalmú községek érdeké-ben jó akarattal kívánni, hogy az állam a nagy költséggel járó gyorsabb összeköttetést léte sitse s fenntartsa, habár ennek érdekében folyton hoz áldozatot. A mi a távirdát illeti, ez vármegyénkben még kevésbé szolgálhatja a gyors közigazitás érdekeit, mert a távirdaállomások száma csekély, szaporításuk pedig az előbbi oknál fogva igen nagy terheket róna az államra. Mert, ha távbeszélő hálózattal köttetnének össze a községek járásunk székhelyével, ezek pedig a központtal, a közlekedési nehézségek egyszerre megszűnnének s azon valóban szerencsés helyzet állana elő, hogy az alispán és főszolgabirákkal ezek minden egyes jegyzővel és községi bíróval, csendőrőrsse

1, s általán az összes hatóságokkal s hivatalokkal élőszóval közvetlenül s gyorsan érintkezhetnének. A vármegyei telefonhálózat létesítése tehát egyik nagy s fontos feladata a vármegyének. Igaz ugyan, hogy a vármegyei telefon a közönség megterhelése nélkül létesíthető, ha t. i. erre van valamely felhasználható alap, a miként igaz másfelől az is, hogy a telefon berendezése s fenntartása költséges. szukás útitáskáját a szemben levő ülőhelyre tette. Az idegen feketés arcza keleti emberre vallott. Csínos, szinte nőies vonásai voltak, szemei azonban sötét kifejezést öltöttek, mikor észrevette, hogy figyelik. A másik pillanatban ismét zsebébe dugta az újságot. Dallamszerü, halk hang rezgett most a levegőben és Bannon ugy sejtette, hogy ez a zaj, amely a tenger mormolásához volt hasonlatos, az idegen útitáskájából ütődik füléhez. A zümmögés elhallgatott s az idegen Banuonra tekintett. Tekintetük találkozott. — Ha ön szakadatlanul hallgat, ezzel elárulja Önmagát! — kiáltott rá az idegen és revorvert húzott ki zsebéből, amelyet Banuonra irányított. — De az Istenért! — hökkent meg emez, kinek a váratlan támadástól ijedtség ült ki az arczára. — En . . . — Akkor mondja meg nekem, miért kerüli tekintetemet? — szakította félbe az idegen. — tolvajnak tart? — Uram, ennyire udvariatlannak már még se tartson, — felelte Bannon. — De hisz ön szolgáltatott reá bizonyítékot, — szólt az idegen fölkaczagva, mialatt Bannonra szegzett revolverét leeresztette. — Ám ugy látom, hogy túlságos gyanakodásomban ártatlan gentlemant inzultáltam. Uram, fogadja legmélyebb sajnálkozásomat és boesáson meg nekem, hisz királyi vagyon, — s ezzel táskájára mutatott — mondom, királyi vagyon van őrizetemre bízva. Engedje meg, hogy bomutat* kozzam: Bír et Gusztáv vagyok. Talán hallotta is már ezt a nevet ? — Akkor engedje meg, hogy én is bemutatkozzam, — válaszolt az angol. — Nevem Bannon Róbert, a Dorrel, Mund és Bannon-cég beltagja, ahonnan ajánlólevelet hozok önökhöz. Engedje meg hogy, átnyújtsam. — Kedves uram, —• szólt Binet ur, mikor átvette a levelet — még egyszer bocsánatot kérek. Hosszabb ideig marad Brüsszelben ? — Körülbelül egy hónapig, — felelte Bannon. — Most először járok Brüsszelben. Ha nem tévedek, Dorrel ur szerencsés, hogy önt ismerheti ? — Nem, engem nem, hanem a testvéremet, — válaszolta Binet ur. — Több Weinberger Mihály kárpitos és diszitő PÁPA, Irgalmas-rend bérháza. Elvállalok minden néven nevezendő 3s:áa?;p±-bos ~m <3-±sz±-téselsz.e1}

3 laűxiáiSoJk: -teljes lDex?©xi.c3_©zósé-fc

3 -tarpé-tá.zást, a>I^za>l-rn ± cfL±sz±"béseHs:©ti, f-iiggö, , XLyö3s: felrakását. t.