Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-05-05 / 18. szám

PÁPA mM\ KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : wmmws.mm i HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 6 E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Tisza István gróf beiktatása. — 1907. április 30. — Városunkban a reformátusok ősi városában fényes iU.uepség keretében iktatták be uj méltóságába gróf Tisza Istvánt, a dunantuli ev. ref. egyházkerület főgondnokát. Városunk ez alkalomra ünnepi szint öltött és az ünnepségre megjelent előkelő közönség, mely mágnásokból, a hatóságok fejeiből, a város előkelőbb polgáraiból állott, szakadatlanul lelkes ovációkban részesítette Tisza István grófot. Egy óránál tovább tartó beszédét nagy érdeklődéssel hallgatták és lelkesedéssel fogadták. Való sággal ünnepelték Tisza István grófot, amikor hálája kifejezése mellett arról beszélt, hogy ő, a kit annyi oldalról oly hevesen megtámadtak, most mégis oly feltűnő módon részesül egyházának bizalmában. Az érkezés. Tisza István gróf hétfőn a délutáni gyorsvonattal érkezett meg városunkba. Vele jöttek : Bartók György, Baksay Sándor, Scholtz Gusztáv püspökök, Degenfeld József gróf, Ihász Lajos, Dókus Ernő főgondnokok, Vay Elemér báró, Bánffy Endre báró, Kálmán Rudolf, Teleki Ádám gróf, Kemény Pál báró, Domahidy Elemér, Bethlen Balázs gróf, Dicsőffy József, Szilassy Aladár, Bethlen Ödön grőf, György lindre, Radácsy György, Bethlen Pál gróf, Sándor János, | Beöthy Zsolt, Sárközy Aurél, Hajós József, I Géressy Kálmán, Fischer Gyula dr., Domány János, Pap Tibor dr., Kenessey Béla, ! Bölöny József, Beöthy László stb., mint a | különböző ev. ref. és ág. ev. egyházkerüI lelek, a szalontai ref. egyházmegye, Biharmegye törvényhatósága stb. küldöttei. Az állomáson nagy néptömeg várta ! az érkezőket. Az uj főgondnokot az egyházkerület vezetősége élén Antal Gábor püspök üdvözölte meleg szavakkal, szeretettel köszöntve őt az ősi református városban. Tisza István gróf röviden megköszönte a szives üdvözlést, rövid válaszában kijelentette, hogy őt az egyházkerület bizalma hivta ide, ez tette kötelességévé, hogy ezt a diszes állást elfogadja. Kéri, fogadják őt bizalommal, legyenek elnézéssel gyarlóságai iránt. 0 legjobb akarattal iparkodni fog kötelességét becsületesen teljesíteni. Lelkes, percekig tartó éljenzés kisérte Tisza szavait. Ezután a vendégek mintegy 70-en kocsin vonultak be a városba. Tisza István gróf az Esterházy kastélyba szállt. Este 8 órakor a Griff-szálló nagytermében volt az ismerkedési estély, melyre mintegy 200-an jelentek meg. A belépő főgondnokot hosszasan, lelkesen megéljenezték és megtapsolták, Tisza mélyen meghatva köszönte meg a meleg fogadtatást. A beiktatás. Kedden délelőtt volt a beiktatási ünnepség a református templomban. A beiktatásra számosan jöttek el az ország minden részéből, a tágas templom majdnem szinültig vendégekkel telt meg. A beiktatási ünnepséget egyházi ének vezette be, melynek elhangzása után Antal Gábor püspök gyönyörű imát mondott, melyben kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt Hegedűs Sándorról és Isten áldását kérte gr. Tisza Istvánrá. Ezután Antal Gábor püspök üdvözölte a megjelenteket, akik — úgymond — akár ügyük iránti érdeklődésből, akár a főgondnok ur őnagyméltósága iránti rokonszenvből, szeretetből és tiszteletből, vagy mindkettőből együtt, mert egyek lettünk immár, örömükben résztvesznek. Véghetetlen nagy örömünkre és a jövő reményeinek teljeáedését tekintve nagy megnyugvásunkra szolgált nekünk, hogy a mi főgondnokválasztásunk eredményét ebben az országban a felekezetünkhöz és más felekezetekhez tartozó százezrek vették nagy örömmel tudomásul. (Hosszantartó, lelkes éljenzés). Németh István főjegyző felolvasta a gróf Tisza István megválasztásáról szóló jegyzőkönyvet. A megválasztást erre törvényesnek jelentették ki és Czike Lajos vezetése alatt Segesdy Miklós, Kiss József, Nagy József, Sárközy Aurél, Chernell Antal és Kovács Sebestyén Endre tagokból álló küldöttség hivta meg az uj főgondnokot. TÁRCZA. A kinos titok, Roquebrun Georges sorhajókapitány sietve haladt Cap de Boime Esperance főutcáján. Nagyon fiatal volt még, nagy-tudásával gyors karriért csinált s nem volt még eléggé belefásulva tengerész-mesterségébe, hogy ne fájjon neki a bucsu attól a helytől, ahol néhány kellemes hetet töltött. A „Pallas" hajónak volt a parancsnoka. Akkor kapta ez állást, amikor uj rangjához jutott. A „Pallas", egy kiérdemesült hadi fregatte, nyugdíjaztatása előtt még azt a szolgálatot kellett, hogy végezze, hogy szállitsa a koloniális seregek élelmezését. Nagyon rég járta már a tengert, nagyon fáradt volt és nagyon lassan tiozgott. Parancsnokai rendesen a legújabb előléptetések tisztjei voltak. Ugy volt számitva, hogy Cap de Bonne Esperance-ban várják meg a francia postát. Aztán ott töltöttek három hetett, hiába várva. Tovább várni nem lehetett, mert utjok elő volt irva s meg volt határozva a nap, amikor a hajónak a bresti kikötőbe be kellett futnia. A kis városban a franczia konzuli ügyvivő által nagyon sok ismerőshöz jutottak s ugy az ügyvivő házában, mint uj ismerőseiknél nagyon sok kellemes estét töltöttek el a „Pallas" tisztjei. Rocquebrun egy kicsit meg is perzselte a szivét. Nagyon mélyen talált belenézni egy kis leány két szép fekete szemébe. Már-már ott voltt, hogy nyilatkozni fog, mert érezte, hogy csak szólnia kell, csak a kezét kell kinyújtania s a kis leány kicsi keze benne lesz az övében, hogy összekössék egymást az egész életre. Éjjeleket töltött töprengve e gondolaton, tépelődve : vájjon lehet-e neki joga a sorsához csatolni egy gyermeket — az ő sorsához, aki alig-alig tölthet két-három hónapot a szárazföldön, a többi mind ott telik el a tengeren, vészek, viharok között, s ki mondhatja meg, hogy egyhavi házasélet után nem hagyja-e özvegyen a feleségét. A kiszabott három hét villámgyorsan mult el, de a posta nem érkezett meg. Indulni kellett. A kapitánynak nehéz volt a bucsu, de mert hivta a kötelessége, a legutolsó pillanatban indult hajója felé. A tengerparton várta a csónakja, hogy hajójára szállitsa. De mielőtt abba beléphetett volna, megállította az ügyvivő kiáltása. Visszafordult s megvárta a lihegve futó diplomatát, aki hevesen rázta meg a tiszt kezét. — Végtelen örülök, hogy mégis el tudtam fogni, hogy még egyszer elbúcsúzhassak öntől. Hát csakugyan itthagy minket ? A tiszt mondhatatlan szomorú mosoljlyal felelt: — A parancs — parancs! Kényszerülve vagyok annak engedelmeskedni. Indulnom kell. — Es a postát megkapták már? — Nem érkezett még eddig semmi, nekem pedig indulnom kell. — Boldog Isten! Hát akkor Henri de St. Die még nem tudja a rettentő szerencsétlenséget, ami őt érte. Georges elsápadt: — Micsoda szerencsétlenség ? — Most kábelezte a tengerészetügyi ministerium, hogy értesítsem St. Die-t, miszerint a felesége gyermekágyban meghalt s pár perez múlva az újszülött is követte az anyját. Nagyon kérem, legyen szives a Strausz Jenő ANGOL URI DIVAT ÜZLETE Győrött, Baross-ut 32. sz. Felhívom az uri közönség fig}

Telmét, hogy megérkeztek a tavaszi újdonságok, még pedig a hires Borsalino olasz, Pelikán ós Gyukits magyar, valamint angol kalapok, továbbá magyar gyártmányú férfi és női cipők. Angol sétabotok és ernyők, utazóbőröndök. Újdonságok nyakkendőkben. — Tavaszi és nyári takarók. Fehérnemüek a legjobb minőségben raktáron. Mérték után készíttetnek divatos színtartó zephir-ingek. Tisztelettel Straiisz Jeuö.