Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-03-17 / 11. szám

Sőt ha valóvá válnék ezen terv még kevésbbé jó helyzetbe kerülnénk, mert az egyes szobák és a közönség részére fenntartott helyek szűkek és a postai forgalom lebonyolítására alkalmatlanok. Ezen általános szempontokon kívül még azon szempont is fölszólít lásra késztett bennünket, hogy a posta palota ott épüljön, ahol az városunk szépészeti szempontból való fejlődését elősegíteni képes. Nagy hibát követnénk el, ha nem ragadnánk meg az alkalmat mindenkor a tekintetben, hogy középületeink ne félreeső helyeken, hanem a város fővonalaiban emeltessenek. S minthogy a Kossuth Lajos utcában emelendő posta-épület keresztül vitele ugy gondoljuk — nagy nehézségekbe nem ütköznék — s minthogy e helyen ugy a posta kincstári mint kereskedelmi szempontok a város szépészeti szempontjával harmóniáinak, tisztelettel kérjük a tekintetes közgyűlést, miszerint a posta palotának a Kossuth Lajos-utcában való elhelyezése céljából a kereskedelmi kormányhoz sürgős felterjesztést intézni méltóztassék. Eddig a kérvény. Teljesen egy nézetben vagyunk az OMKE pápai kerületének véleményével, hisz évek óta ebben a tenorban sürgettük a kincstárt ezen kérdés megoldására és folyton a postaépület elhelyezésé' nek kérdését a Kossuth Lajos-utca megnyitásával hoztuk kapcsolatba. Reméljük, hogy képviselőtestületünk tagjainak zöme is ily értelem ben fog határozni. Sziniávadunk kezdetén. Már napokai ezelőtt megjelentek a falragaszok, mely az „Előleges színi jelentés

5*' röl számoltak be és melyből kitűnik, hogy Szalkay Lajos színigazgató újonnan szervezet társulatával húsvét vasárnapján kezdi meg a ta vaszi évadot mely körülmény bizonyos kötelességet ró reánk arra nézve, hogy oly dolgokat szellőztessünk, melyeket megszívlelendőnek tartunk, ugy a közönség mint színtársulatunk részéről. A társulat szervezését illetőleg látjuk a névsorból, hogy kitűnő erőkkel fog rendelkezni s igy teljes reménnyel nézünk elébe a színi évadnak s hisszük is, hogy közönségünk is méltányolni fogja Szalkay színigazgatónak áldozatkészségét, ki nem kímél semminemű áldozatokat, csak, hooy közönségünk jogos és méltányos igényeit kielégíthesse. Senki sem tagadhatja, hogy Pápa városa mindég hires volt irodalmi és művészeti szeretetéről. Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a magyar színészetnek. Városunk intelligenciája eléggé tudja már, melyik társulatot kell respektálnia ? Nem a pessimista szemüvegén nézi közönségünk az előadásokat. Nem. Hanem | képes arra, hogy a jót selejtestől, a salaktól megkülönbözteti. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városának messze íöldön híre van, hogy Thalia papjait, ha hivatásukat őszintén és lélekkel fogják fel, itt e város falai között erkölcsi és | anyagi siker kisérte. . Szalkay Lajos színtársulatát majdnem teljesen újonnan szervezte a vidék legjelesebb erőiből és ha figyelembe vesszük, hogy a színigazgató azóta a színműirodalom legújabb termékeit is megvette és ez évadban előadásra kerülnek, ugy tehát elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy egy oly társulat érkezett városunkba, mely méltó lesz színházlátogató közönségünk műigényeihez. Ösmerjük a színigazgatót és tudjuk, hogy amit mond a való, amit ígér, azt betartja. És ha működő tagjai közül egyetlenegyet sem ismernénk is, az ő személye egyedül elégséges garanciát nyújt leendő célirányos működése mellett. A színigazgatóval szemben ezen bizalmat előlegezve, mindazonáltal nagyon is aktuálisnak tartjuk most, midőn Szalkay Lajos szakmáját és hivatását szem előtt tartó szinigargatót és majnem mondhatni újból szervezett társulatát körünkhen üdvölhetattyafia, János, a jelenlevő Patvaróezi Mihályra ily szavakkal rontott reá : — Te ölted meg az én atyámfiát. Mordály vagy, tolvaj vagy, gyilkos vagy, áruló vagy, lopó vagy, nem tisztességbeli ember vagy ! De e becsületsértő kifejezésekért a sértő Önként fizetett 3 forint bírságot. ítélethozatal azonban csak 1562 szeptemberében történt* amikor is a törvényszék ugy itélt, hogy Patvaróczy Mihály, Péter és Bossnyák Ambrus lenyakaztassanak és azért, hogy a megölt Kürthy Pál puskáját magukkal vittek: fejvesztett testtörzsűk egy magasra emelt kerékre tétessék. Hogy ez az ítélet a gyilkosoknak nem tetszett, az, azt hisszük, mindenki előtt természetes lesz s ügyvédőjük után a peri a kir. Kúria elé terjesztették, amely azonban ujabb tárgyalások és tanúkihallgatások végett visszaküldé az ügyet a nyitrai törvényszékhez, amely 1564 julius 10-én — újból fejvesztésre Ítélte a gyilkosokat, Plahanóczi Bossnyák Abrus azonb n az ítélet kimondásakor már nem volt Nyitrában, Győrbe szökött és ott rejtüzött, a két Patvaróczit azonban a nyitrai vár tömlöczébe vetették, ahol három hónapon át sínylődtek, mígnem barátaik, illetve jóakaróik — bizo nyára holmi birtok-lekötések árán kiegyeztek a megölt leányával, Annával és annak férjével, valkovári Nagy Imrével 800 magyar forintokra, ha az Ítélet végrehajtása a[ól fölmentik a gyilkosokat, a mi meg is történt 1564. október 2-án. Eddig van a história, most jön a romantika. Mert ne méltóztassanak azt tételezni fel, hogy Justitia asszonyság mindig oly szigorú, mint amilyennek íestik, néha mint a legtöbb éltesebb dáma, ő is foglalkozik házasságszerzéssel. És szenzácziósabb házasságot alig bogozott valaha földi házasságszerző, mint akkor Justitia. A brunóczi Kürthy-kurián ki-bejártak a posták. Gutki Országh Kristóf uram, a palatínus Csejthe-várból küldözé a maga emberét, Bornemissza Páltól, a pécsi és nyitrai püspöktől is jött ember üzenettel: amazé Sziládi Györgz csejthei tiszttartó, emezé Okovics János nyitrai kasztellánus volt. Kürthiné nagyasszony csak azt mondja. — Ne szóljon velem senki a gyehennára való latrok, gyilkosok dolgában, Csak a fejük hullása hozza meg az én békémet. Anna leánya csitítja : — Anyámasszony, a harag az ember ördöge. — Harag . . . én nem haragszom, — én bosszút akarok állani, vért a vérért — az özvegyi fátyolom ára nagy legyen nekik. Hulljon le Patvaróczy Péternek szép feje. — Az a szép feje. Anyám, — anyám. — Igen az a csábítóan szép, feje az a minden gyönyörök pokoltüzétől szikrázó két szeme égjen ki, az a tüzes, szerelmes szókat esküdő két ajka fakuljon meg, göndör, gesztenye fürtéi csapzottak legyenek ; az ő forró vérétől s iszamosak. A leány felkelt és otthagyta az anyját, ment az urához. — Valamit mondanék kegyelmednek. — Mondd, Anna, mondd. — Tudja kigyelmed, hogy miért járt i itt a csejthei tiszttartó, meg a másik. Megajánlották a váltságot. — Tudom, lelkem, tudom. — Édes apám uram halála óta hat esztendő múlott. Minden könyünket elsírtuk, minden fájdalmunk az övé volt azóta, — anyánkasszony is már letette a gyászát s ha nem is vette még fel azt a czifra viganóját, már ő sem jár váltig feketében. A szive tele van keservvel, ha a Patvaróczyakról hall, — igaz, de hátha mégis meg lehetne békélni vélek. — Anyánktól függ: — Én meg éppen azt mondanám, hogy kerüljük el őt. Beszéljük meg mi vele a dolgot maje, ha már a váltságdijat lefizették, akkor már majd ő is csflk megbékél. Beszéljen kigyelmed azokkal — ha jönnek megint. Jó is volt, hogy nem Kürthy né asszonyom szólott a váltságdíj dolgában, Nagy Imre uram hamarosan nyélbe ütötte, s mikor a nagy pénzt a Patvaróczy Mihály felesége összeszerezte, s lefizette a pécsi püspük kezében, akkorra már Kürthyné asszonyom is megjuházott kissé. No meg egyszer kitört belőle az elkeseredett harag, amikor hire jött, hogy a két Patvaróczy hazaérkezett a börtön penészéből, De ez a harag is hamarosan csittult. Egy nap aztán, szép szeptemberi este volt, olyankor, amidőn a nap a Draplák szirtes csúcsa mögül utolsót pillant vissza a Vágvölgybe, — hogy a brunóczi Kürthy portára beállított egy lérfi. Ösztövér, magas alak, arcza beesett, tekintete zilált, arczsjíine sápadt mint akit a szárazság gyötör, kucsmája mélyen a szemére nyomva, oly félve szól, mintha koldulna. Kürthyné nagyasszonyt keresem, szól. — Lenn van a virágos kertben.