Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-03-17 / 11. szám

jük egy és mást elmondani, ami szinévadunk sikerét van hivatva biztosítani. A társulat első sorban teljes arnbitiójával arra törekedjék, hogy a bemutataudó színműveket jól betanult és összhangzatos előadásban mutassa be. Mert régi igazság az, hogy a kerekded előadás már maga a siker és ha ehhez a kerekded előadáshoz még a művészi tüz, a színészi lelkesedés is járul, akkor a közönség pártfogásának eredménye nem maradhat el. Ami a szinügyi bizottságot illeti, tudtunkkal mindent elkövet a szín ügy pártolására. Az ö lelkesedésükkel fellelkesítették Pápa város műértő közönségét oly annyira, hogy most már van úgynevezett „színházi közönségünk" és ha oly társulat érkezik városunkba, mely igényeinket ki tudja elégíteni azt ugy anyagilag mint erkölcsileg támogatja. Hisszük és reméljük, hogy a jelenlegi évadban is meg* teszi e tekintetben kötelességét. A szinügyi bizottság az egész sziniévad alatt figyelemmel kisérje mindazokat a mozgalmakat, mely a színészet és a közönséget együttesen érdeklik. Legyen a szinügyi bizotság szeretőgárda, mely a hozzá érkező vendégeket igazi magyar vendégsze retetével lássa el, hogy mikor a búcsú órája elérkezett, az itt tartózkodás jó sokáig emlékébe maradjon a gárdának és vendégeinek egyaránt. Mi részünkről arra fogunk törekedni, hogy a színtársulat és a szinügyi bizottság együttes hathatós működését lapunkban elősegítsük, hogy a nagyközönség tudomást vegyen arról, hogy Pápa városában fönnen lobog a színészet iránti lelkesedés és a rossz pénzügyi viszonyok dacára is e falak között fényes eredményeket ért el a magyar szinészet. Adja Isten, hogy ugy legyen ! A szabadság ünnepe Pápán. A szabadság, egyenlőség és testvériség dicső emlékét Pápa város közönsége ez idén még nagyobb fénnyel és több lelkesedéssel ünnepelté meg, mint valaha. Ünnepelt ült e korszak-alkotó nap fordulóján városunk apraja és nagyja, mindenkinek szivét lángra gyújtotta a hazafias lelkesedés meleg érzése és a szabadság harci események nagy alakjainak héroszi tettei. Az utcasorokok házairól nemzeti lobogók lengtek és lelkesítettek. Március 15-ének megüneplésében legnagyobb szerepe mint minden évben a főiskolai ifjúságnak volt, melynek példáját ez évben számos egyesület is követte. A lefolyt ünnepségekről a következőkben számo. lünk be : A honvéd-szobor előtt. Az ev. ref. templomban reggeli 9 órakor megtartott istentisztelet után a főiskolai ifjúság az intézet udvarában gyülekezett és hosszú tömött sorokban a honvédszobor elé vonult, hogy ott a kegyelet adóját lerójja a hősök emlékezetének. A „Hymnus" eléneklése után Vajda Dezső VIII o. t. nagylendülettel „Március idusán" cimü alkalmi költeményt szavalt, mire Ölé Sándor senior lépett az emelvényre s hatásos, gyújtó emlékbeszédet mondott a nap jelentőségéről. A beszéd végeztével a főiskola koszorúját helyezték a szoborra. Utána Somogyi Gyula IV o. t. p. n. szavalta nagy hatásai a „Talpra magyar"-1 : és végül a „Szózat" eléneklésével véget : ért az emlékünnepély. A színházban. A városi színház falai kö/.iitt, az idén ; is fényesen zajlott le a nemzeti ünnep, mej lyet a ref. főiskola lelkes ifjúsága rendezett. ! Már napokkal az ünnepély előtt az összes : jegyek el lettek adva és a rendezőség kénytelen volt az emeleti erkélyen számos pótszéket beállítani. Az ünnepély esti fél 7 órakor vette kezdetét, melynek műsorát, a főiskolai zenekar nyitotta meg. „A kunok" opera egy részletével Oáty Zoltán mestenes vezetése alatt. Ezután a főiskolai énekkar „Trombita harsog, dob pereg" cimü dalt énekelte a főiskolai zenekar kíséretével Oáty Zoltán szakavatott vezetése mellett. Ezt követte az ünnepi műsor legérdekesebb pontja „A szigetvári vértanuk" szomorújáték előadása, melyben Zrínyi szerepét Ölé Sándor remek alakításban mu'atta í be. Átérzett játéka, a szerephez alkalmas ; organuma minden egyes jelenetében érvényesült. Igen helyes felfogással játszta Vajda Dezső Szolejman szerepét ugyszinte Siskei Imre, ki Lőrincz szerepét teljesen átérezte Rózsa Lajos mint Szelim és Benedek József, ki Bertalpnt személyesítette kifogástalan [játszottak. Kisebb szerepeikben Pap 1 Sándor, Seefranz Sándor az összjáték sikerét emelték. A női szereplők, kiket talán első sorban kellett volna említenünk, feltűnt Kis Ilonka fenséges Annája ; ki mélyen átérzett játékával nagy hatást ért el. Kü| lönben is Kis Ilonkáról már több ízben ily értelemben mondtunk kritikát és ezzel a szereplésével csak beigazolta, hogy már j nem műkedvelő számba vehető. Ugyancsak kedves jelenség volt Bottka Mici, ki a fia: tal menyecske szerepében brillírozott. Tud! tunkkal ez első szereplése volt és mondhatjuk fényesen bevált. A darab rendezése a csoportok összeállítása mintaszerű volt és a közönség folyton megújuló tapsaira az összes közreműködők reászolgáltak. Az ünnepély után a közönség nagy —• Jó, majd felkeresem ott. Nekiindul, határozott léptekkel, egyenesen átvág az udvaron, mint aki tudja a járást. Benyit a kis ajtón s jobbra kanyarodik a méhes felé. Ott a napraforgók között kis lócza áll, csendes hely bus embereknek, a kiknek már nincs egyebük, csak az emlékezés. Ott találja az asszonyt. — Megismersz-e még, Anna ? Az asszony ránéz, soká keresi arcza vonásaiban a régit, az ismerőst, a barátot. De az arcz vonásai nem beszélnek, nem mondják meg, ki ő ? Csak amikor a sze mébe néz, akkor ismeri meg, hogy ezek azok a minden gyönyörök pokoltüzét szikrázó szemek. Megfogódzik a lócza deszkájában, hogy le ne szédüljön. — Látom — már megismertél. Ezzé lettem. Isten tudja, te nem tudod, mi tett ily élőhalottá. Örök gyehenna égeti lelkemet. A tömlöcz penésze, férge, dohos levegője nem ártott énnekem. Attól nem sápadt volna arczom, nem estek volna be a szemeim. Más ok ami engem kinoz. A gyilkosság? Nem. Az én kezem tiszta a vértől — esküszöm az élő Istenre, aki az irgalom ura. Én nem nyúltam az uradhoz, nem rántottam fegyvert ellene. Istenemre mondom. De ó ott pusztult el én mellettem, a közelben, én nyugodtan néztem, mint csak reá a gyilkos vas, hogyan rogy le, mint ömlik a vére, hogy vonaglik, végighallgattam átkait, kegyelemorditását, búcsúszavait és halaihörgését. Végighallgattam és akkor nyugodt voltam. Oh, de nem vagyok az azóta. Üldöz a vád, az önvád, a saját kegyetlenségem, a lelkem vadsága. Te tudod, hogy — miért tettem azt. Ugy e — tudod ? Az asszony némán, lassan igent int a fejével. — Szerettelek. Szerettél. Nem akartál enyém lenni, mig Isten elűtt fogadott vallásod máshoz köt. Én vád kegyetlenséggel néztem végig, mint hal meg előttem az az ember, aki az én boldogságom útjában áll. Aztán jött a törvény. A sok vallatás, sok szóbeszéd. Én pedig akkor ott azt vallottam j — igen, én öltem őt meg, én csaptam rá j gyilkos fegyverrel. — Miért tetted azt ? — Mert meg akartam halni. Jól tudí tnm, hogy te az urad gyilkosától elfordulsz | elfordulsz attól, aki ott állt mellette és képes volt nyugodtan végignézni, mint ölnek meg egy emberi, hogy gyűlölni fogod az urad gyilkosának vérét, vérével közös vérét, atyja fiát. Átláttam, hogy reám nézve nincs más menekvés, csak a halál. Nem következett be. Itt állok testestcl-lelkestől. Előtted állók. Eljöttem hozzád, Anna, hogy megmondjam neked : ón urad gyilkosa nem vagyok, az átok, amelyet vére gyilkosainak főjére hí, engem nem érhet. Hogy meg- ; mondjam neked, hogy elég nekem az átok, amely örökké velem jár nappal, éjjel adaül nyoszolyám szélére és ha a fáradság, a kimerültség egy pillanatra .elnyomna, — felébreszt, — s azt mondja, neked nincs jogod nyugodtan aludni. El akartam neked mondani, hogy én élek, vagyok, leszek és hogy te nekem élsz, vagy és leszesz addig, amig szenvednem kell. És most Isten áldjon, megyek haza. Visszatérek magányomba. Ma gamrnal viszem a te képedet ugy, amint itt látom, szépen, üdén, csábitón. És elviszek innen egy sárga szirmot, amit játszva te téptél le egy virágról, amelyen a te kezed nyomát lájom. Lehajolt és felvett a földről egy papraforgó szirmot, de amikor oly közel érezte magához az asszony lábát, leroskadt elé, ajkához emelte annak ruhája szélét s ugy csokolá szenyedélyesen. — Most többet mondtam el, mint amit akartam. Anna, Isten veled ! Anna csak akkor látta, hogy a marczona férfi szemei telve vannak könynyel. — Patvaróezi Péter — mondá az aszszony — megállj egy szóra! A sors útjába nem állhat senki és én hiszek neked. Add a kezedet. A férfi kezét nyujtá. — Isten áldjon és . vigasztaljon. S hogyha néha lelked vágya arra készt, hogy beszélj valakivel, aki veled szívesen van együtt, — ugy ilyentájt,- jöjj ide. Én itt leszek —• és várlak. Jöjj — várlak. És ott, a méhes előtti kis lóczán, esténkint — ott gyógyította Kürthy Pál özvegye — egy beteg, szép embernek a lelkét. Sok szeretet kellett hozzá, — de az asszony birt azzal. És a férfi meggyógyult. Egy este aztán igy szólt Péter Annának. — Anna, ami elmúlt — elmúlt. A mi békénk megvan. Szomszédok vagyunk, pecsétes levélben irtuk meg, hogy nem vagyunk többé egymás haragosai, hogy jok leszünk egymáshoz. Meg tudnád e tenni, hogy ezt az írott békét azzal erősítsd meg, hogy az én hites feleségem légy ? Erre a kérdésre árva Kürthy Pálné, Ujfalussy Anna — igennel felelt és igy a per vége — lakodalom lett.