Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-03-03 / 9. szám

PAP zlony KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP.~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELOFIZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : FOLL&tseh: wm<*TES. HIROETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedéséhen. Pápa-Devecser-Ukk-Sümeg. Nagyon is aktuálissá tette ezen vasutterv megvalósítását azon értekezlet, melyet vasúti hálózatunk fejlesztése érdekében a kereskedelmi miniszter utasítása folytán a győri kereskedelmi és iparkamara egybehívott. Általános érdeklődéssel vártuk a vasutak fejlesztéséről tartott értekezlet lefolyását, a mi könnyen kima gyarázható Pápa speciális, ipari és kereskedői karakteréből. Ezen az értekezleten, melynek lefolyásáról lapunk más helyén számolunk be, fontos érvekkel lett bi zonyitva a pápa—deveeser—ukk—sümegi vasútvonal. Ezen vasutvonalat a fennt jelzett értekezleten nemcsak a helyi érdek, hanem Győrvármegye alispánja is támogatta. Kétségtelenül be lett igazolva ezen vasútvonal fontossága, itt van tehát az ideje, hogy az állandó választmány is, mely ez érdemben va| suti bizottsággá alakult ezen vasútvonal fontosságát elismerje és végre valahára tegye meg javaslatát a képviselőtestületnek. * Ezt a tervet támogatni nemcsak kötelességének áll mindazoknak, kiknek a lehetőség erre nézve lendel kezésükre áll, de különösen érdekében áll és kötelessége gazdáinknak és kereskedőinknek, akiknek anyagi érdeke oly szorosan összevág ezen ujabbi terv megvalósításával, de támogassa azt a városi tanács és képviselőtestület, hisz ezeknek egyedüli kötelességük a város fejlődésének, a polgárság jóvoltának előmozdítása. Fölöslegesnek tartjuk hosszabban foglalkozni annak a tárgyalásával, hogy ezen vonal Pápa városára mily és mennyi haszonnal járna, hogy iparunk és kereskedelmünk emelését mennyire fokozná, mily kedvet adna a vállalkozásokra, szóval mily kiszámithatlan előnyöket nyernénk ezáltal, hisz ezzel tisztába van mindenki kit Isten józan ésszel megáldott. Ehhez azt hisszük nem szükséges kommentár. Szóval mondjuk ki, hogy igenis a pápa—deveeser—ukk—sümegi vasutat a legújabb terv és mozgalom alapjáu ki akarjuk építeni. Csak akarnunk kell s komoly törekvésünket bizonyára siker fogja koronázni, mert nekünk hitünk, reményünk erős van abba, hogy ezen ügy jelenlegi stádiumában városunk intéző férfiai, ke reskedői, iparosai és értelmesebb gazdái örömmel nyújtanak segédkezet a pápa—deveeser—ukk—sümegi vasút ügyben megindult ujabb mozgalomban, a mely mozgalom annak idején í vármegyénktől és az államtól is kellő | támogatásban fog részesülni. Adja az ég, hogy városunk biztos fejlődésére nézve minden tekintetben fontos és üdvös terv mielőbb a megvalósulás stádiumába lépjen. Bizalommal fordulunk tehát azokhoz, kiknek kezeibe van letéve ezen vasútvonal tervezete, kérve, hogy kiépítése érdekében vállvetve működjeTÁRCZA. lE^IrosIkra,. — Bizonynyal mondom, hogy alig ismeri meg kelmed az embert, kedves komámasszony, — szólt egy kissé neheztelve nem zetes Juhos Dánielné a mellette elhaladó Doroszlai Menyhértnéhez, aki selyem viganójában ugyancsak gangosan lépegetett a nagytemplom felé. — Elszóródtam egy kicsit, eszem a szivit kedves galambom — felelt vissza nyájasan Doroszlai Menyhértné, — ne haragudjék hát egy minutáig se, mert nem vagyok én affajta debreczeni szemű, aki csak akkor lát meg valakit, ha a gusztusa ugy kívánja. Ezen kis évődés után megcsókolták egymást és lépésüket egy kissé megszaporázva, az Isten háza felé igyekeztek. Odabent a szent falak között már szorongott a hívek gyülekezete. A két termetes asszonyság alig tudott az Ur asztala közelében levő székükhöz férkőzni ugy, hogy ha a főbíró uram pálezás hajdulegénye el nem kommandirozza a tolongókat, könnyen megeshetett volna, hogy a város két előkelő aszszonya állva hallgatta volna végig a papolást . . . Alighogy elhelyezkedtek, az ájtatosan elénekelt versek után fellépett a szószékre tiszteletes Somodi Ézsaiás uram és minekutána feltette azon dominicára szóló alkalmatos textust, íziben megkezdte tanítását. Az élő hit, mely lelkét áthatotta, erőt adott különben gyönge szavainak, arczára kiült a buzgalom tüze és a hívek lelki gyönyörrel vették be sztvükben az üdvösség magvait. Végtelen szerették papjukat, kit nemrég hívtak meg egy tiszamenti kis faluból, hol a jámbor ember kenyerének javát megette. Egyszer csak azonban valami váratlan dolog zavarta meg a hivek figyelmét, majdnem torkára forrasztva a szót a tiszteletes urnák. A hírtelen kicsapódó templomajtón ugyanis egy leány rohant be dalolva, tánczolva, majd hirtelen megállva az Ur asztala előtt edényt és a legények sorába szökve kaczagva kínálta őket borral, csókkal, öleléssel. Lett erre nagy riadalom. Tiszteletes Uram sietve lelépett a szószékről, a kurátorok izibe előugrottak, a vadul védekező leányt megragadták és a templomajtón menekülő, jajgató sokaság közt valóságosan keresztülgázolva kivitték a boldogtalant a portikusba. Itt aztán a leány elcsendesedett és hagyta magát vezettetni a városházára, ahol mint az elsárgult Írásokból olvasom : „sub honeste custodia" tették. Kerestem, kutattam poros fasciculusok sárga papirosai között az elméjét vesztett leány után. Szokatlannak tünt fel előttem, hogy az akkori nótárius, aki a kázust bevezette, elhallgatta a nevét és más esetben bő lére eresztett circurastantiákat. Ürgetveforgatva a vén könyveket, végre egy lapon pro memória a következő feljegyzést találtam : „De Piroska quae concionem sanctam olira turbavit de mentia bul.* azt mondják, „boldogfalvi emberek, liogy Isten eő Szent Felsége visszaadta volna elméjének régi világosságát. Exmittitur Dominus Blasius Győry sénátor ad investigandum." Kerek három év mult el azóta. Akkor csodaszámba ment Piroska esete, pedig csak a szive tette lelki beteggé, egy másik szív meg meggyógyította. Egyszerű ma is ismétlődő történet az övé, nem adok hozzá semmit, nem veszek el belőle egy jottát sem, már csak azért sem, hogy beigazoljam, hogy a lánysziv századokkal ezelőtt is oly bohó, ábrándos és könnyenhivő volt, mint éppen manapság, * A jó családból származó szép és vagyonos leányok háromszáz évvel ezelőtt is | kapósak voltak. Már pedig a Bodor Márton nemzetes ur portájáról abban az időben tizenhat, pár czimeres ökör járt ki, tornáczos kőházából gyakran kihallott a vig dalolás ós ugy tartották, hogy a tüz sohasem alszik ki a Bodor Mártonék portáján, mert minden napra akad látogató, vendégséget szerető atyafi és jóbarát. Mi türés-tagadás benne, bizony sok szép fényes tallér repült ki füst alakjában a Bodor uram eszterhéja tetején,