Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-12-29 / 52. szám

XVII. ó-^ioXTT-axn.^ápa, 1007. decze-m "ber 29. száixx. "I^SST lp "í KÖZERDEKU FÜGGETLEN HETILAP.- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELÖFIZETESI AHAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. A tizennyolcadik év küszöbén. Lapunk legközelebbi száma a XVIII ik évfolyamba lép. Programmot szükségtelen adnunk. Megmaradunk régi álláspontunkon. Pápa városunk és megyénk közérdekének ellenőrzése a mi feladatunk, a mi programmunk. Az újság minden nap a közönségnek él. Érte dolgozik, fárad, gloszszákba szedi a rohanó élet jelentősebb eseményeit, érdekes események után kutat s minden törekvése, hogy kielégítse publikumát: oktatva szórakoztasson. Magái ól ritkán beszél az újság. Évnegyedek küszöbén kopogtat be rendesen közönségéhez, hogy megköszönje eddigi támogatását s lankadatlan munkája ellenértékéül bizalmát kérje a jövőre is. A közönség buzditása s támogatása nélkül hiábavaló munkát végez az újság, mely a nagy nyilvánosság számára dolgozik, s mennél nagyobb elterjedésében látja munkájának sikerét. Az újság valóságos életszükséglete lett a közönségnek, a legközvetlenebb lánez, mely az embert a kul turélettel összeköti. Minél közvetlenebb és állandóbb összeköttetést tart fenn az újságolvasóival annál intenzivebb munkát végezhet a társadalomban, súlya lehet szavának a fórumon s a közönség jogos igényeit, törekvéseit annál nagyobb sikerrel szolgálhatja, teheti magáévá. Aki szivén hordja Pápa város és a megye közügyét, az lapunknak is barátja, ahhoz bizalommal fordulunk és fölkérjük, hogy lapunkat ugy erkölcsileg, mint — előfizetés által — anyagilag támogatni s széles körben lapunk részére minél többeket megnyerni szíveskedjetek. Nem voltunk s nem vagyunk barátai az öndicséretnek, sem a nagy frázisoknak. De ezek fölöslegesek is. Lapunk eddig megjelent számai közzen forogtak, s azokból mindenki láthatta az irányt, amelyet követtünk, a munkásságot, melyet kifejtettünk. Megtörténhetett, hogy nyíltságunk és szókimondásunk egyeseknek talán egy egész kis körnek nem volt inyére, de mi ezzel nem törődünk, mert mikor a város érdekeiről van szó, ott egyesek érdekei nem jöhetnek számításba. Tizenhét éves pályafutásunk szorosan össze volt forrva a varos és közönség érdekeivel. Örömmel és lelkesedéssel végeztük mindig munkánkat a közügyek terén, hogy ezáltal szolgálatokat tehessünk közönségünknek. Igyekeztünk ezen idő alatt felfogni Pápa és a vidék közönségé nek érdekeit, meglátni szükségleteit, megérteni szive kívánságát. Ezen programmal vállaltuk el a „Pápai Közlöny" szerkesztését, ebben az irányban haladtunk s ebben szándékszunk tovább is haladni. Hogy helyes volt programmunk, azt lapunk tizenhét éves múltja igazolja. Azok, kik ösmerik a vidéki sajtó viszonyait, meg fogják érteni, hogy mit jelent tizenhét megszolgált ' i ^ A k Ü Z A. Az élet,., Az elegáns, hódító megjelenésű főbiró, akinek bár szürkülni kezdett már a haja, még mindig elégedetten gondolhatta el, hogy sikereinek delelőjén van : a hivatalában bosszúsan csapkodta egymásra elintézetlen aktáit. Nem tudott dolgozni, idages volt és minden önbizalma daczára bosszankodott, hogy őt, a kinek múltja tele van szerelmi diadalokkal, aki most is elér mindent, amire vágyik, akinek önkényt hódol meg a legtöbb asszony, ő most csaknem szerelmes egy már nem fiatal, talán még szépnek se mondható leányba. Talán nem is volt szép Harsághy Kata a főbírói székhely tanítónője. Csak leirha tatlanul uri megjelenés ; a nyugodt, egyszerű, természetes modora mindenkit megnyert, mindenkinek imponált; a feje tartásában voit valami hivaikodásnélküli fenséges, s a szemei meg éppen olyanok, hogy már azokba igazán bele lehetett bolondulni. Ketten éltek együtt az árva Harsághy leányok. Anyjok korán elhalt, az atyjukat egy tárgyaláson érte váratlanul a szívszélhűdés. Jól jövedelmező ügyvédi irodájából url háztartást vitt, kényelemben neveltette leányait, de vagyont gyűjteni nekik bizony elfeledkezett. Szerencsére Katának volt diplomája, s az apja érdemeiért nagyon rövid időn belül állást is kapott. Szerény keresetükből ' csendesei), elégedetten éltek mind a ketten. Júlia, a nagyobbik leány gondja a háztartás volt, no meg az, hogy húgát szeresse, dédelgesse. Aki a lakásuk küszöbét átlépte, kénytelen voit elismerni, hogy olyan az, j mint egy kápolna. A fényűzésig nagy rend, illatos tisztaság, csupa régi munka, csupa fehérség, csupa virág. Ok maguk is, mint a virágok ; az egyik szerény ibolya, a másik szép, magas szárú fehér virág, akire, ha ráesett valakinek tekintete, kétségtelenül eszébe kellett jutnia, hogy nemes fajtájú gyökérből hajtott. Akik vele egy színen álltak, nem merték ráemelni szemüket. A tanitók, a jegyző, a postamester . . . olyan nagyon belátták, hogy ez a leány nem az ő számukra született. 0 maga pedig — elfoglaltsága ós anyagi viszonyainál fogva — nem járhatott világot, hogy más emberek is lássák, ismerhessék. Bizonyosan nem is vágyott erre. Elégedett, talán boldog is volt a kettőjük kis otthonában. A hétköznapokat a munka töltötte ki, vasárnaponkint pedig felvirágozták szülőik sirját s az a temetői séta ugy hatott lelkükre, mintha egy-egy órára öszszeolvadtak volna mindig azokkal, akik egy szebb, jobb világból vigyáznak reájuk, megáldva nagy, tiszta nyugalommal csendes életüket. Igy multak felettük a napok, az évek. Bifiiáiil TASAK, összes helyiségeiben kezdetét vette a. Az idei maradékok többnyire fmotn női kelme, férfi gyapjúszövet, parget és mosóárubó! állanak és igen előnyös árak GneSisit: kerülnek eladásra. A maradékok eladása — hetivásárok kivételével, — naponta történik. Kiváló tisztelettel Krausz József M, Fia és Társa divatáruháza.