Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-02-03 / 5. szám

ZSCVII- é^foly-am. ^árpa, 19075. sz&xn. PAP ZLOMY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Kgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : FOLL&tseh: w&mwm. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Csak lamentálunk! Mostanában olvassuk a fővárosi lapokban, hogy ismét néhány tekin télyes osztrák cég óhajt alapítani a Dunántulon különböző nagyságú gyárakat. A legutóbbi idők feltűnő jelen ségei ezek országunk gyáripara terén és jóleső megelégedéssel konstatáljuk, hogy egymásután vonulnak át a Lajtán hozzánk a gyárosok, megvetvén alapját külömbözö ipartelepeknek. Senki sem vitathatja el, hogy gyáriparunk folytonosan emelkedik és ahol eddig hire sem volt valamire való ipari vállalatnak, ott most gépek dübörgése tölti meg a levegőt. Példa reá Pápa városa is. Végeredményében üdvös és örvendetes dolog ezen gyárosok inváziója, ami nézetünk szerint annak tulajdonitható, hogy a lajtántuli gyárosok az önálló vámterület közellétét látva, igyekeznek meggyökerezni mi nálunk. Bármi legyen is azonban oka ezen kísérletezéseknek, tény az, hogy ezzel a gyár alapításokkal mi csak nyerhetünk. Ha azonban a lokálpatriotizmus némi érzékével tekintjük a dolgokat, sajnálattal kell konstatálnunk, hogy I ha hozzánk is eljut egy ily gyári tervezet megvalósulása iránti kérvény, I a maradiság és a közöny folytán nem bír érvényesülni. A maradiság, az élhetetlenség összes szimptomái megj nyilatkoznak tétlenségükben. Hogy ki| nek a hibájából: az más lapra tartozik. Tény az, hogy mulasztás terhel bennünket. Tényekkel igazoljuk ezt. Mostanában újra felelevenítetett a kenderkikészitő gyár létesítése, értekeznek, gyűléseznek és meg vagyunk győződve róla, ha nem fogjuk meg radikálisan a megkezdett fonalat, ugy más város kész örömmel fogja azt létesíteni. Nem mondjuk, hogy nincs érzékünk a gyárak iránt és áldozatot is hoztunk pl. a szövőgyár létesítése alkalmával, de ezzel még nem fejlődtünk odáig, ahonnan már előbbre nem lehet jutni. Sőt ellenkezőleg, még igen sok hiányzik ahhoz, hogy észrevegyenek bennünket, hogy oly erő lakozzék bennünk, melynek tudatában odatörekedjünk arra a poziI cióra, ahol Pápa városa lesz egy vidék központja, tekintélyes emporiuma. Elvitázhatatlan dolog, hogy csak is a gyáripar folytonos fejlesztése az egyedüli mód az erősbödés felé és éppen ezt az utat akarjuk mi mellőzni. Ez pedig megbocsáthatatlan hiba. Mert nem állhat meg azon gyakran és előszeretettel használt ellenvetés, hogy a gyárak alapítására szükséges erőkkel nem rendelkezünk. Ez az állítás tartja vissza azokat, akik esetleg városunkban a kezdeményező szerepre volnának hivatva az akciótól. Városunkban számos terv és üdvös eszme hajótörést szeuved ezen látszólagos feltevés miatt, mert tényleg a tőke nem hiányzik nálunk. Ha nincs is meg egyeseknél, meg van a c^ TAKCZA. -^o Kellemes társalgó. A szép assony reggel tíz óra körű ébredt fel s toalettjét gyorsan rendbehozván, a kis szalonba ment reggelizni. Csak egy mályvaszín surrah pongyola fedte szobor szép termetét, de dus, hamvasszőke haja már teljesen rendbe volt hozva. Jóizüen fogyasztotta csokoládéját, ropogtatva hozzá a vajjal borított kétszersültet, midőn újra megzavarta a komornája, aki egy ezüst tálczán behozta a reggeli postát. Egy egész halom levél érkezett és a •oóp asszony kíváncsian kapott utánuk. A világ minden részéből levelező jőbarátnék hirei voltak ezek, mert a szép Elza végtelen szeretett tudni mindent — főként minden pletykát. Sietve futotta át a borítékokat s aztán szortírozta a leveleket, a legérdekesebbnek igérkezőt hagyván „pour la bonne bouche". Egy boríték kézírása láttára egyszerre örvendve szisszent fel : Ah : végre-végre az én kis Lilymnek is eszébe jutok! Lássuk csak, mit ir ? „Kedves Elzám! Oly hosszú hallgatás után bocsásd meg nekem, ha a levelezést egy nagy kéréssel kezdem meg újra. Képzeld, ez őszön Abbaziában megismerkedtünk egy fiatalemberrel, névleg Gelley Farkassal. Csinos, vagyonos, jól nevelt földbirtokos, aki azon módon a bemutatás után felcsapott „cavaliere serventémnek" s a játék végre az lett, hogy teljesen lepörkölődvén, egy lángoló vallomás után megkérte a kezemet. Nekem tetszik a pretendensem, de mielőtt lekötném magamat, szeretnék felőle egy kis informácziót. Azt látom, hogy szellemes, kegves, jómodoru ember, mondják, hogy egy kicsit nagyon könnyelmű és szerfelett ledér leánycsábitó, de azt is tudom, hogy az már régi divat, hogy az epouseurökre kigyót-békát kiáltson a világ. Te számtalanszor bebizonyítottad, hogy szívből jó barátném vagy; tudom, hogy szellem, ügyesség, körültekintés dolgában te vagy a legkitűnőbb asszony-diplomata, ezért forrón kérlek, firtasd ki, mi igaz a sok pletykából. Gelley szintén Budapestre utazott; megígérte, hogy bemutatkozik nálad, lehet, hogy e soraimmal egy időben fog ajtódon kopogtatni, azért kérlek, ved éles szellemed bonczkése alá, kutasd ki szivét, lelkét s aztán ird meg nyílt őszinteséggel benyomásaidat, csókol s szeret Lilyd." Elza ajkaihoz szorította a levelet: — Kedves gyermek! Igaza van. Titkát sohasem bízhatta volna jobb kezekre, mert ha valaki, ugy én kiveszem belőle minden gondolatát, hisz ez az én büvészetem. Időtöltésből elkezdte bontogatni a többi leveleket, de már nem érdekelte egyik sem, annyira igazgatta a gondolat, hogy nemsokára egy teljesen ismeretlen emberrel fog találkozni, akit nemcsak tanulmányozni, hanem a szó szoros értelmében „kiismerni" és kivallatni van hivatva a legjobb barátnéja jövő boldogsága érdekében. Nagyon tetszett neki a rábízott szerep s amig toalettet csinált, szorgalmasan áttanulmányozta teendőit. A szobaleányt utasította, hogy ha e^y ismeretlen ur jelentkezik, azt szó nélkül bocsássa be. E perczben megszólalt az előszoba csengetyüje. A szép asszony hirtelen helyet foglalt s egy könyvben kezdett lapozni. Az ajtó felnyílt s egy . elég korrektül öltözött, fekete körszakállas fiatalember lépett be. Az ajtó küszöbén meglehetős félszegen hajtotta meg magát: — Nagyságos asszonyom. — Ah, jöjjön, jöjjön, gonosz eraber — vágott szavába Elza — már vártam magára. — Reám, nagys. — Természetesen, magára. A kisujjam megsúgta, hogy ma el íog jönni. De lépjen közelebb, had szapuljam meg a fejét.