Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-02-03 / 5. szám

ZSCVII- é^foly-am. ^árpa, 1907­5. sz&xn. PAP ZLOMY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Kgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : FOLL&tseh: w&mwm. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Csak lamentálunk! Mostanában olvassuk a fővárosi lapokban, hogy ismét néhány tekin télyes osztrák cég óhajt alapítani a Dunántulon különböző nagyságú gyá­rakat. A legutóbbi idők feltűnő jelen ségei ezek országunk gyáripara te­rén és jóleső megelégedéssel konsta­táljuk, hogy egymásután vonulnak át a Lajtán hozzánk a gyárosok, meg­vetvén alapját külömbözö ipartele­peknek. Senki sem vitathatja el, hogy gyáriparunk folytonosan emelkedik és ahol eddig hire sem volt valamire való ipari vállalatnak, ott most gé­pek dübörgése tölti meg a levegőt. Példa reá Pápa városa is. Végeredményében üdvös és ör­vendetes dolog ezen gyárosok invá­ziója, ami nézetünk szerint annak tu­lajdonitható, hogy a lajtántuli gyáro­sok az önálló vámterület közellétét látva, igyekeznek meggyökerezni mi nálunk. Bármi legyen is azonban oka ezen kísérletezéseknek, tény az, hogy ezzel a gyár alapításokkal mi csak nyerhetünk. Ha azonban a lokálpatriotizmus némi érzékével tekintjük a dolgokat, sajnálattal kell konstatálnunk, hogy I ha hozzánk is eljut egy ily gyári ter­vezet megvalósulása iránti kérvény, I a maradiság és a közöny folytán nem bír érvényesülni. A maradiság, az él­hetetlenség összes szimptomái meg­j nyilatkoznak tétlenségükben. Hogy ki­| nek a hibájából: az más lapra tarto­zik. Tény az, hogy mulasztás terhel bennünket. Tényekkel igazoljuk ezt. Mosta­nában újra felelevenítetett a kender­kikészitő gyár létesítése, értekeznek, gyűléseznek és meg vagyunk győ­ződve róla, ha nem fogjuk meg ra­dikálisan a megkezdett fonalat, ugy más város kész örömmel fogja azt létesíteni. Nem mondjuk, hogy nincs érzékünk a gyárak iránt és áldoza­tot is hoztunk pl. a szövőgyár léte­sítése alkalmával, de ezzel még nem fejlődtünk odáig, ahonnan már előbbre nem lehet jutni. Sőt ellenkezőleg, még igen sok hiányzik ahhoz, hogy észrevegyenek bennünket, hogy oly erő lakozzék bennünk, melynek tu­datában odatörekedjünk arra a pozi­I cióra, ahol Pápa városa lesz egy vi­dék központja, tekintélyes emporiuma. Elvitázhatatlan dolog, hogy csak is a gyáripar folytonos fejlesztése az egyedüli mód az erősbödés felé és éppen ezt az utat akarjuk mi mel­lőzni. Ez pedig megbocsáthatatlan hiba. Mert nem állhat meg azon gyak­ran és előszeretettel használt ellen­vetés, hogy a gyárak alapítására szük­séges erőkkel nem rendelkezünk. Ez az állítás tartja vissza azokat, akik esetleg városunkban a kezdeményező szerepre volnának hivatva az ak­ciótól. Városunkban számos terv és üd­vös eszme hajótörést szeuved ezen látszólagos feltevés miatt, mert tény­leg a tőke nem hiányzik nálunk. Ha nincs is meg egyeseknél, meg van a c^ TAKCZA. -^o Kellemes társalgó. A szép assony reggel tíz óra körű éb­redt fel s toalettjét gyorsan rendbehozván, a kis szalonba ment reggelizni. Csak egy mályvaszín surrah pongyola fedte szobor szép termetét, de dus, hamvas­szőke haja már teljesen rendbe volt hozva. Jóizüen fogyasztotta csokoládéját, ro­pogtatva hozzá a vajjal borított kétszersül­tet, midőn újra megzavarta a komornája, aki egy ezüst tálczán behozta a reggeli postát. Egy egész halom levél érkezett és a •oóp asszony kíváncsian kapott utánuk. A világ minden részéből levelező jőbarátnék hirei voltak ezek, mert a szép Elza végte­len szeretett tudni mindent — főként min­den pletykát. Sietve futotta át a borítékokat s az­tán szortírozta a leveleket, a legérdekeseb­bnek igérkezőt hagyván „pour la bonne bouche". Egy boríték kézírása láttára egyszerre örvendve szisszent fel : Ah : végre-végre az én kis Lilymnek is eszébe jutok! Lássuk csak, mit ir ? „Kedves Elzám! Oly hosszú hallgatás után bocsásd meg nekem, ha a levelezést egy nagy kéréssel kezdem meg újra. Képzeld, ez őszön Abbaziában megis­merkedtünk egy fiatalemberrel, névleg Gel­ley Farkassal. Csinos, vagyonos, jól nevelt földbirtokos, aki azon módon a bemutatás után felcsapott „cavaliere serventémnek" s a játék végre az lett, hogy teljesen lepör­kölődvén, egy lángoló vallomás után meg­kérte a kezemet. Nekem tetszik a pretendensem, de mi­előtt lekötném magamat, szeretnék felőle egy kis informácziót. Azt látom, hogy szel­lemes, kegves, jómodoru ember, mondják, hogy egy kicsit nagyon könnyelmű és szer­felett ledér leánycsábitó, de azt is tudom, hogy az már régi divat, hogy az epou­seurökre kigyót-békát kiáltson a világ. Te számtalanszor bebizonyítottad, hogy szívből jó barátném vagy; tudom, hogy szellem, ügyesség, körültekintés dolgában te vagy a legkitűnőbb asszony-diplomata, ezért forrón kérlek, firtasd ki, mi igaz a sok pletykából. Gelley szintén Budapestre utazott; meg­ígérte, hogy bemutatkozik nálad, lehet, hogy e soraimmal egy időben fog ajtódon kopog­tatni, azért kérlek, ved éles szellemed boncz­kése alá, kutasd ki szivét, lelkét s aztán ird meg nyílt őszinteséggel benyomásaidat, csókol s szeret Lilyd." Elza ajkaihoz szorította a levelet: — Kedves gyermek! Igaza van. Tit­kát sohasem bízhatta volna jobb kezekre, mert ha valaki, ugy én kiveszem belőle minden gondolatát, hisz ez az én büvészetem. Időtöltésből elkezdte bontogatni a többi leveleket, de már nem érdekelte egyik sem, annyira igazgatta a gondolat, hogy nem­sokára egy teljesen ismeretlen emberrel fog találkozni, akit nemcsak tanulmányozni, ha­nem a szó szoros értelmében „kiismerni" és kivallatni van hivatva a legjobb barát­néja jövő boldogsága érdekében. Nagyon tetszett neki a rábízott szerep s amig toalettet csinált, szorgalmasan átta­nulmányozta teendőit. A szobaleányt utasította, hogy ha e^y ismeretlen ur jelentkezik, azt szó nélkül bocsássa be. E perczben megszólalt az előszoba csengetyüje. A szép asszony hirtelen helyet foglalt s egy könyvben kezdett lapozni. Az ajtó felnyílt s egy . elég korrektül öltözött, fekete körszakállas fiatalember lépett be. Az ajtó küszöbén meglehetős félszegen haj­totta meg magát: — Nagyságos asszonyom. — Ah, jöjjön, jöjjön, gonosz eraber — vágott szavába Elza — már vártam magára. — Reám, nagys. — Természetesen, magára. A kisujjam megsúgta, hogy ma el íog jönni. De lépjen közelebb, had szapuljam meg a fejét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom