Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-10-13 / 41. szám

XVII. évfolyam. IPáirpa, 1907. ol^tóber 13. 41. szébJOCL. > • X .* «£ KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁfiAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : wm^^mm wmmm. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R U I H könyvkereskedésében. Piacforgalmunk hanyatlása. Sajuosan kell tapasztalnunk, hogy Pápa város piacforgalraa napról napra apad és a híres pápai országos és hetivásárokat csak hírből ösmerjük. Még' csak néhány évvel ezelőtt Pápa városa sziik volt, hogy befogadhassa azt a sok vidéki népet, kocsit és árut, amelyet a hetivásárok alkalmával be­hoztak. Nemcsak a piac, hanem az ösz­szes piacra nyiló utcák gabonás sze­kerekkei voltak zsúfolva, akárhány utcában a forgalom teljesen meg volt akasztva és az utóbbi időben, még a főidényben is a piac majdnem' üres. Óriási volt a gabona mennyiség, ame­lyet Pápára hoztak és óriási amit in­nen külföldre exportáltak. Mindig pa­naszkodtak, hogy kevés a waggon, hogy a gabonát szállítani lehessen, bezzeg most uincs ebben hiány, mert a forgalom felényire csökkent. Városunk hetivásárai híresek vol­tak és a szomszédos városok sem 'i'ÁKCZA. Két asszony, A szép gröditzbergi vár raé meglehe­tősen agyon van restaurálva. Régi bástyái, tornyai romokban állanak és övezik korul azt az építészeti szörnyűséget, amit az utolsó építője el bírt követni. A szerencsétlen ba­rakban fejelte meg a góth épületet, s oda rakott tornyot, ahová éppen nem kellett volna, oda rakott fali csipkézetet, ahol an­nak helye nincs s ott tört ablakot, ahol ép­pen a legszebb sgrafito szeszélyes vonalai ékiték a falat... Valamikor szép lehetett, ina festői fekvése és egy kis szerelmi his­tóriája van, amiről érdemes beszélni. 1633-at írtak. A nagy Wallenstein tá­borozott a vár alatt. Kemény dió volt. Már két hónapja töreti falait, sok roham rize­dolte meg ostromló seregét s a várból csak fittyet hánynak mind erre. Sőt, — amint gyakran hallani lehet, — fenn víg élet járja. Holmi zeneszó is hallik le. Szükséget nem szenvedhetnek, a kémények füstölnek . . . Mig füstöl a kémény, addig jó soruk van a várbelieknek. Schindler Gáspár a várpa­rancsnok, még a lakodalmát is megülte az ostrom alatt. Lenn pedig türelmetlenek a hadfiak. A barát, — a vándor tábori pap már hiába prédikál : vetekedhettek velünk. Hát még or­szágos vásáraink ! A legtávolabb vi dékekről özönlöttek ide vevők és el adók, a forgalom nagysága áruban, szarvasmarhában és lovakban majd­nem hihetetlen volt, szóval Pápa első­rangú kereskedelmi hely szerepével birt a Dunántulban. Sajnos jelenleg ezt nem mond­hatjuk, az idők nagyon, de nagyon változtak. Vásáraink hanyatlottak és a forgalom csökkenése meglepően 1 nagy, amiről a legutóbbi országos vá­í sár alkalmával is meggyőződhettünk. Hogy vásáraink jelentősége csök­kent, ez bizonyos fokig a forgalmi viszonyok idézték elő. Majd minden nagyobb községnek meg van a maga országos vásárja. A vidéki nép uincs t teljesen rászorulva, hogy nagy vásá­rokra járjon azért, hogy sziikségle­; teit beszerezhesse és általában kezd j mindig szűkebb körűvé válni az a szokás, hogy éppen csak vásárkor ! vásároljanak. De máskülönben is a közlekedés — Contentiestote! Senki sem megelégedett. Mindenki tü­relmetlen. A komiszkenyér itt — vígság, zene, mulatság odafenn* — ez boszantó, — mikar már ennyi ideje tart. Maga Wallenstein járja a tábort. Szük­ségét látja, hogy megforduljon hadinépe körében. Mar a zsoldon kívül pénzt kell szétosztania, hogy uj lelkesedést ós bizal­mat nyerjen a nép. Kicsiségnek látszik a vár, — s ily soká tartja fenn az ellentál­láshoz nem szokott seregett... Wallenstein egyszer egy ilyen tábor­járásból hazatérvén, sátrában egy nőt talál. A nő — egy öblös karszékben aludt. Fiatal volt és szép. Ugy látszik, hosszú útról jött s kimerité a fáradtság. De hogy jutott a sátorba? Az őrt álló alabárdos nem tudott a kérdésre megfelelni. Láttá valaki, mikor a táborszélén megjelent? Senki. Feltűnt e valakinek, mikor itt járt-kelt, mig a vezér sátrára talált ? — Nem 1 De hát — ki ez a szép teremtés, hogy jutott ide, és mit akar ? Wallansteint bántotta a kíváncsiság, de türtőztette magát és csendesen bevárta, mig a szép jövevény felébred. Nem soká kellett várakoznia, a nő megmozdult. Elő­ször csak fejét hajtá az egyik oldaláról a másikra, aztán egyet kettőt sóhajtott, majd szépen formált karjával, — ahol bő ruha­ujja felcsúszott, s a telt alabástrom karok feliére villant megdörzsölte szemét. Erre felnyitá szemeit. Körülnézett — fejlesztéséből, amennyiben ez lehet­séges, kényelmes és olcsóságánál fogva, a fogyasztó közönség szükség­letét minden egyes alkalommal a vas­utak igénybe vétele mellett azonnal fedezi. Tehát ahova kényelmesebb a közlekedés, oda megy a vidék, mely eddig városunkat látogatta, élelmi és más cikkek bevásárlása végett. Nézetünk szerint hetivásáraink, főleg pedig forgalmunk emelkedését csak ugy érhetnénk el, ha városunk­ban a.közlekedési viszonyok megja­vulnának, ha alkalom adatnék a vidéki lakosságnak, mely eddig is városunk­hoz gravitált, hogy olcsón és kényel­mesen közlekedhetne városunkkal. Ami országos vásáraink forgal­mát illeti, az nagyban emelkedne, ha a sok apró községek vásárait meg­! szüntetnék, vagy legalább is redu­káltatnák. Főleg pedig arról kellene 1 gondosa odúi, hogy országos vására ink össze ne essenek a győri vásá­rokkal, mert hogy ez mily hátrány j a forgalomra, szükségtelen bővebben s ott láta maga előtt Wallensteint. Felállott. Ekkor lehetett csak látni, milyen szép. Wallenstein udvarias, mély bókot csi­nált előtte : — Üdvözlöm, szép hölgy, — rideg sátoromban. A nő viszonzá a bókot. — Köszönöm, herczeg. Aztán körülnézett és negédesen hoz­zátevé : — Szépen lakik. Kényelmes. Kellemes. — S mióta ön itt van, — azóta fé­nyes. — A herczeg udvarol. — De higyje meg,, hogy jól esik. — Akár nekem ... Én nem várta ezt. — Szokásom — mindég mást nyújtok, mint amit várnak tőlem. — Lovagiasság ... — Vagy az ellenkezője. — Hogy érti ? — Egyszerűen nagyon. Mikor azt vár­ják, hogy erős legyek — gyenge vagyok, mikor kegyelmesnek hisznek, kegyetlen le­szek, ha békés voltomra számítanak — ugy dühöngök, s ha mord, rideg ficzkónak kéne lennem — lovag vagyok — s igy megfor­dítva. — Ez taktika? — Nem, inkább csak praktika. — Czélja ? — Bolonddá tenni az embereket, hogy ne higyjék, liogy engem kiismerhetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom