Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-08-25 / 34. szám

raogatással az egyéb közszolgálatban levő alkalmazottak, jelesül a tanárok, tanitók, vasutasok stb. illetményei is végig az egész vonalon, emeltetett és lényegesen javíttatott az eddig is állami segélyben részesült vármegyék alkalmazottainak fizetése is, sőt még a községi jegyzőknek javadalmazása is ujabb, az eddiginél kedvezőbb javadalmazást. nyert, egyedül a városokról feledkezett meg a törvényhatóság és kormány egyaránt. Mi magunk érezzük legjobban, hogy ezzel a mellőztetéssel tisztviselőinket méltánytalanság érte, amelynek helyrehozatala a legelemibb kötelességünket képezi. Minthogy azonban erre a magunk erejéből képtelenek vagyunk, mert az ehhez szükséges fedezet ezidőszerint csak a máris tulmagas községi pótadónak ujabb emelésével teremthetnek elő, ami azonban a jelen viszonyok között a produktív erők végső elernyesztésével lenne egyértelmű, — másfelöl a városok által átruházott hatáskörben ellátott teendőkért kilátásba helyezett kárpótlás még ma sincs folyósítva és a városok pénzügyi viszonyainak megígért gyökeres rendezése még mindig késik — e két körülmény egybevetéséből logikai szükségszerűséggel folyik, hogy a városi törvényhatósági tisztviselők fizetéseinek rendezésére szükséges fedezet ideiglenesen is, vagyis addig, mig a teljes kártalanítás és a városok pénzügyi viszonyainak rendezése bekövetkezik — a vármegyéknél már foganatosított kártalanítások mintá jára •-— az államnak kell magára vállalni. A kérdés megoldásának e módja a megyei törvényhatóságok, a tanítóság és a községi jegyzők javadalmazásának rendezése nyomán nehézségekbe nem ütközbetik s erős a meggyőződésünk, hogy amennyiben a törvényhozásnak és kormánynak komoly szándéka a törvényhatósági városokat teljes kárpótlásban részesíteni, ugy a most kért részleges kárpótlást haladéktalanul folyósítani fogja. Kérelmünk teljesítésének az állam jelenlegi, nem épen legfényesebb pénzügyi helyzete, nem szolgálhat akadályul, mert nem uj dolgot kérünk és olyan célra kérjük a segítséget, amely közvetve az állam gazdasági megerősítését és ezzel karöltve adózási képességének emelkedését van hivatva előmozdítani. Maga pedig a hozzájárulás, amely a magyarországi törvényhatósági városok tisztviselőinek fizetésrendezésére szükségeltetik, számításaink szerint nem tesz oly nevezetes összeget, amely — szemben azzal az óriási áldozattal, amelyet az államkincstár az összes többi állami és egyébb közszolgálatot teljesítő alkalmazottak fizetésének javítására fordított — az államháztartást érezhetőbben megterhelhetné. Ezek előrebocsátása után 1067/900 szám 44/1901. sz. és legutóbb 1902. évi február hó 17-én tartott közgyűlésünkből 11866/1902. szám alatt előterjesztett kérelmünket megismételve, mély tisztelettel újból kérjük a törvényhozást és a magas kormányt, hogy a törvényhatósági városok kártalanítása és pénzügyeik gyökeres rendezése iránt egy e célkól megalkotandó törvényben mielőbb intézkedni méltóztatnék. Minthogy pedig n rendezés és állami kártalanítás kielégítő megoldása előreláthatólag hosszabb időt, bö megfontolást, és körültekintő törvényhozási intézkedést igényel, másfelöl a tisztviselők helyzetének javítása immár elodázhatlan szükségletet képez, a törvényhatósági városok pedig ez idő szerint a tisztviselőink illetményeinek rendelkeznek, a nélkül, hogy ez a teljes kártalanítás összegére nézve praejudiciumot képezhezhetne, kérjük a törvényhozást és a kormányt, hogy a törv.-hatósági joggal felruházott városok terhein könnyítendő — addig is, amig pénzügyi viszonyaink gyökeres rendezése keresztülvihető lesz, az általunk átruházott hatáskörben ellátott állami teendőkért kilátásba helyezett kárpótlás terhére a tisztviselők fizetésének rendezésére már a jövő évtől kezdve vegyen fel számukra évről-évre az állami költségvetésbe oly összeget, amelyből tisztviselőink illetményeit a mai követelményeknek megfelelően rendezhetik és ezen összeg nagyságának megállapítása céljából a tárgyalást a törvényhatósági joggal felruházott városokkal indítsa meg. Zászlószentelés! ünnepély. — A dohánygyár ünnepe. — Lélekemelő és felejthetlen ünnepe volt Szt. István napján a dohánygyárnak. Ezen napon lett felszentelve a helybeli m. kir. És tegnap ? Tegnap véletlenül, váratlanul találkozom éppen annál a nagyon józan, eszes ismerősömnél, aki fölvilágosított, az én kedves, fiatal pajtásommal. Amikor meglát, egyenesen nekem rohan s még mielőtt eszembe juthatott volna, hogy én dühös vagyok reá, átnyalábol, talán meg is csókolt (attól az embertől minden kitelik) és sugárzó ábrazattal harsogja. — Milyen szerencse ! Milyen szerencse ! Tudod, hogy most csináljuk" az első viziteket. — Kik ? — A feleségem, meg én ! Jöjj azonnal. Bemutatlak a feleségemnek. Iszonyúan meg fog örülni. Roppantul szeretne már ismerni. Büszke reá, hogy te vagy a legbizalmasabb barátom. Azzal nem törődve semmivel, végigvonszol a szalonon s egyenesen kiszolgáltat önagyságának, a feleségének. — Kaszás Pál — harsogja a nevemet — az én legkedvssebb barátom. Azután egy percznyi szünetet tart s mint egy diadalmas hadvezér harsogtatja : — A feleségem. A „feleségem" lehet vagy tizennyolcz esztendős. Egy pirulós, jámbor kis baba, végtelenül szelid szemekkel, mosolygós, pi ros ajakkal, aki nyakig pirul, amikor bemutatnak neki s elrebeg egypár ősi sablont, hozzáteszi az obligát „igen örülök"-öt. Nem csúnya gyermek. Kicsit éretlen s én önkénytelenül megsajnáltam, hogy már is asszony s amig a legutszélibb szalontársalgást morzsolgatjuk, egyszerre eszembe jut a sirva mosolygó Laskáryné s valamely dühös indulat támad föl bennem. Gyorsan befejezem a beszélgetést s karonfogom a fiatal pajtást s elvonszolom a sarokba. — És mi lett Laskárynéval ? — kérdezem csaknem szigorúan. — Laskárynéval ? — mondja boldogan mosolyogva — hisz ő az ! — Ki? — A feleségem. — A feleséged ? Ugyan eredj, csaknem akarod elhitetni velem hogy az a gyermekasszony már másodszor van férjnél ? — Dehogy, leány volt. — De Laskárynéval mi van ? — Mondom, hogy ő az. — A sírva mosolygó s nevetve zokogó hölgy, aki elvesztette a szivét? — Igen! — mondja „komoly ünnepélyességgel a pajtás. — 0 ez 1 A férfias diskréczió nem engedte meg, hogy az igazi nevét megmondjam. Ezért neveztem Laskárynénak. — Vagyis, hazudtál nekem ! — Esküszöm, hogy nem. Csak a nevét cseréltem föl. A többi, mind, színigaz. Ó, ha tudnád, mit szenvedtünk mi ketten ! Ha tudnád, milyen emberfeletti küzdelem volt, amig megtalálta a szivét, amig ismét együtt sirt, együtt mosolygott a szeme és az ajaka. De a szerelem, erdes öregem ! A szerelem 1 Olyan őszintén beszélt, nem lehet, hogy hazudott volna. — És tulajdonképpen— mondta ellágyulva — mégis csak neked köszönhetjük a boldogságunkat. Tudod, mikor sirt először együtt a szeme is, meg az ajka is ? Amikor elmondtam neki, — nem tudtam magamban fojtani — mint adtad át a pisztolyt s mint modtad remegő hangon : — Igazad van, pajtás, csak a halál hozhat gyógyulást neked ! És föltétlenül neki van igaza. Szerelmi promlémák nincsenek a valóságban. Szeretsz ? Nem szeretsz ? Ennyi az egész. Ha pedig valamikor, valahol négyszemközt leszek valakivel, akkor megcsókolok valakit ! Megcsókolom a szivemmel, a lelkemmel; a szomjú ajakammal, ha belehalok is. Isten úgyse ! db MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetei szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Minden külföldit fölül- n mul hazánk természetes szénsavas _ vizek királya: ÜTI íj Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak. KEDVELT BORVÍZ ! Olcsóbb a szódavíznél ! MINDENÜTT KAPHATÓ ! Főraktár : Oszvald János u mái Pápán.