Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-08-11 / 32. szám
KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Rgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : SS& F HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R iVi I N könyvkereskedésében. Sávosunk Vó\\séc^e\ése. A város jövő évi költségirányzata — mint értesülünk — már Kész, nyomtatás alól nemsokára kikerül s azt Pápa város képviselőtestülete a legköze'ebbi rendes képviselőtestületi közgyűlésen veszi tárgyalás alá. Nem akarunk jelenleg a költségirányzat részleteibe bocsájtkozni s nem is azért szólunk fel, de igenis kötelességünknek ismerjük a városi képviselők figyelmét erre felhivni. Tesszük ezt pedig azért, mert a tapasztalat azt bizonyította eddigelé, hogy ép ezen fontos kérdésnél a képviselők a legnagyobb közönyt tanúsítják. Ugyan ki érdeklődik ilyen melegben ily dolgok iránt. Legjobb ily unalmas számokon behunyt szemmel végig nyargalni. Emelkedik e a pótadó vagy nem és ha igen : vájjon indokoltan-e ? nagyon alárendelt kérdés. A képviselők jobbadára fel sem | veszik, mert bírják, a szegény emi ber meg izzadja a többletet, ahogy i tudja. Ez az okozója, hogy a legi szükségesebb dolgok, melyeket bizo | nyos tekintetben életkérdésül lehetne tekinteni — nem halad előre. Komoly megszivlelésül írjuk e sorokat s egyenesen a városi képviselőkhöz intézzük ezeket, azokhoz a városi képviselőkhöz, kik hivatásul tűzték ki maguknak Pápa város közérdekét szolgálni. Tudomásunk szerint pedig többen vannak kik ezt maguknak vindikálják s ezen vezérlő egyéniségj hez fordulunk, hogy a város költségvetésével ne ugy bánjanak mint a hogy szoktak. Fontolják meg, mi az egy város költségvetése s mily szolgálatot tesz minden egyes képviselő i a város érdekének, ha a költségvetés érdekében ott a hol arra szükség van szót emel s nem nézi közönnyel mint gazdálkodnak a város | vagyonával. Pedig ez volt és ha igy folytatják, ez lesz örökké veszedelme városunknak. Lamentálunk, sopánkodunk, hogy ez már tűrhetetlen, de azért nem teszünk ez érdemben semmit, hanem összetett kezekkel s nyitott szájjal várjuk továbbra is a sült galambot. Tanácstalanul állunk és nincs ki segítene ezen. Azok kik segíthetnének ezen, nem törődnek a város ügyeivel, nem jelennek meg a gyűléseken pedig hát az ő bőrüket is érinti a pótadó emelés. Foly ugyan a panasz, az elégedetlenség, hangoztatják a szavukat, de nem ott ahol kellene a tanácsteremben, hanem a kaszinó termeiben. A jövő évi költségvetés olyan fontos aktus városunk jövőjére nézve, mely a városi képviselők kötelesség teljesítését a legnagyobb mértékben hivja fel. Itt az alkalom, tegye meg a képviselőtestület kötelességét. Vannak városunkban elég képviselők, kik ez ügyben felszólalhatnának, csak akarat kell hozzá. TÁRCZA márV(voV. Csöndesen szállott le az alkony. A fiu megfogta a leány kezét. — Azt akarja, ugy e, hogy elmenjek s ne hallja többé a híremet sem. >•— Azt akarom, Pál. — És legyen meg a maga akarata. Még egyszer lehajolt s miközben odatapadt ajaka a leány kezére, két forró könyesepp gördült ki a szeméből. Szótalan kitörülte hitvány vízcseppeket s amikor ismét fölemelte a tejét, a szemei szárazak voltak, az arcza csaknem a közömbösségig nyugodt. A szive keservesen hánykolódott, háborgott, de a szivét eltagadhatja a férfi ember. A leány azt gondolta : — Hősiesen és roppant megindítóan viseltem magamat. Daczára annak, hogy a lelkem egész erejével szeretem Pált, elszakadtam tőle s elszakítottam őt magamtól, hogy útját ne álljam a boldogulásának. Neki szabadnak kell lennie, mint a madárnak, nem szabad megkötnöm a jövőjét s én. . . én szép vagyok és okos, nem félek a jövőtől. A szerelmi boldogság tündérmese, poétáknak és kisgyermekeknek való, mi, mai modern fiatalság, tudjuk, hogy az élet a legridegebb józanság. És Pál elment. Vissza se nézett, meg sem fordult, s amikor a kapun kivül ért, elhatározta, nem gondol többé a leányra. — Szívvel, számító — mormolta magában — aki eladja egy darab vajaskenyérért a boldogságot. Legyen neki az ő hite szerint. Ennyit én is meg tudok tenni. Egy perczig viaskodott még benne valami. Régi álmok a jövőről, amelyet kikényszerit, kiküzd magának. Az ambiezió, amely nem tud meghalni egyszerre. — Éjh! — kiáltott fel s pattantott dühösen az ujjával — nincsen semmi! Vége van mindennek. E n nj fogok ezentúl, enni. mert az egyetlen pozitív üdv az abrakos tarisznya. Annának van igaza. Pokolba az álmokkal. Persze meditálásnak, káromkodásnak, öncsalásnak kitűnő minden frázis, az élet tényleg nem áll frázisokból. Pál is csakhamar belátta, hogy az abrakos tarisznya nem is olyan könnyen megszerezhető, roppant alacsonyan lógó valami, mert azért is ugyancsak szép utat kell benyargalászni, amíg az emberek nyakába akasztják (sőt még a lovak sem jutnak j hozzá ingyen.) Anna egészen józanul számított azonban s egy félévvel később, hogy Pálért feláldozta magát, feláldozta magát még egyszer önmagáért s szépen férjhez ment egy igen józan, igen jómódú s igen kisigényű úriemberhez. Pál nem is tudta, nem is igen törődött vele, neki magának is komoly dolgai voltak. Vizsgázott és készült a vőlegénységre. Mert arra készülni is lehet. Angol blouse zefirek, sima és hímzett ruhavásznak, franczia gyapjú delainek, gyapjú félselyem kelmék a legnagyobb kivitelben kaphatók ..= ZESéTrész JerLŐ dATra^tdxTn.l^dzá'fosian, Pápa ZETő-ULtcsi.
