Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-08-11 / 32. szám

Nem ér az semmit sem, hogy hibázhatjuk a költségvetést és a pótadó emelést, hanem tessék a költségvetés tárgyalása és vitatása alkalmával érvekkel előáliani, mely a rendszertelen gazdálkodásra vezethető vissza. Igenis tessék a dolog bibéjére rámutatni, tessék a hibákra ráolvasni, mert a hallgatással azt érjük el, a mit eddig elértünk. A néma hallgatás miatt pang nálunk minden. A mit egykét egyén jónak lát, azt elfogadják szó nélkül és még ellenvéleményt is ritkán mernek kockáztatni. Ha nem akarnak felszólalni, akkor meg ne is sopánkodjanak és ne csodálkozzanak, hogy lényegtelen kellékké degredálja őket az állprófétákból alakult ferde közvélemény. Ezen segítsenek ! Vegyék komoly megszivlelésü felszólalásunkat, érdeklődjenek a költségvetéc iránt, lássanak hozzá, tegyenek a város érdekében mindent, mert csakis akkor mondhatjuk majd igazán, hogy : Pápa nem volt, de lesz ! Ebben a reményben nézünk a költségvetés tárgyalása elé és binni véljük, hogy felszólalásunk megszivelést nyert azoknál, a kiket ez illet. A nagyváradi átirat. Nagyvárad város törvényhatósága érdekes átiratot oüldött az öszszes törvényhatóságokhoz, amelyben a játékszenvedélynek az országban való elharapódzásáról beszél. A felvetett eszme olyan fontos és annyira életkérdés, hogy azt hiszszük, nem lesz érdektelen, ha tárgyaljuk a társadalmi élet két rákfenéjét : a kártyát és a lóversenyt. Ez az átirat Örvendetes anyiban, hogy talán némi gátat tud vetni a játékdüh továbbvaló terjedésének, másrészt meg igen szomorú hivatalos levél, mert bizonysága annak, hogy a szerencsejátékok üzletei ellen emeli föl tiltakozó szavát. Bizonyára teljes joggal teszi. Mindenki tudja, hogy évente számtalan áldozatot szed az országban a túlzott börzejáték. Az úgynevezett papirosbuza, meg egyebek. Ahol a megrendelő rettentő meg volna lepődve, ha neki a szer ződött fél a zárás határidőre a tizezer métermázsa búzát szállítaná, mert hiszen neki csak az árkülönbözeti ha szonra van szüksége. Vagyis, hogy lutri az egész üzletmüvelet, amelynek magához a mezőgazdasági őstermeléshez semmi köze sincs. Az eféle börzei üzletkötők épp ugy köthetnének slusszokat, hogy három hónap múlva király lesz-e még Petár král, mint ahogy kötnek üzleteket árpa szállításra. Közönséges fogadások ezek, semmi egyebek és csak arra alkalmasak, hogy tömeges jelenlétük esetén befolyásolják a termelő és a közönség közt lévő viszonyt, és a teljesen oktalan élelmiszer drágulásokat idézzenek elő. A mezőgazdasági termények egyik legfontosabb értékesi tési helye, a terménytőzsde, erre a sajnálatos színvonalra sülyedt le Magyarországon. Az ok : a játékszenvedély, gyors meggazdagodási vágy, a minél könnyebb megélhetés elérése, minél kevesebb munka árán. Ami pedig az országos lóvernyeket illeti, azt hisszük, hogy azokról a budapesti államrendőrség különb statisztikát tudna kiállítani, mint maga a Verseny egylet. A -lóversenyek a tömegben példátlan módon fölkeltették játékszenvedélyt. Sikasztásoknak és az utána következő öngyilkosságoknak termesztő helye ma a lófuttatási tér. Valóban, nagy Széchenyink nem igy gondolta ezt, amikor „A lovakról" könyvét megírta. Más czél lebegett a szemei előtt, az akkoriban nyilvánvalóan csak mezőgazdasági ál lam állattenyésztése följavitására kívánta megadni az első lökést. Kétségtelen, hogy meg is adta, a magyar lóanyag ma világforgalom tárgya, aminek elég bizonyítéka, hogy a bur háború idején még a lótenyésztésükről anynyira hires angolok is a magyar Alföldre jöttek katonalovakat vásárolni. De hogy ennek a lótenyésztésnek a mostani őrült lóversenykulturához bármi köze is volna, azt nem lehet elismerni és aki ezen az elismerési párton van, annak a nézetét egész csomó szakvélemény támogatja. — Á Széchenyi lófuttatása néhány nagyvagyonu istállótulajdonos kedvtelésévé vált, és amellett a játékszenvedély tulságig való fölfokozása által kis exisztencziánknak romlástokozó eszközévé lett. És mindenesetre csodálatos dolog, hogy az államnak erre van pénze, ellenben megfelelő számú népiskolák felállítására nincsen. Még csak a szabadon futkározó közveszélyes őrültek Megválogatta gondosan a társaságot ahova járt s vigyázott reá, hogyannak idején, amikor elmondja a nagy mondókát, „szeretlek, szeress*, jó adreszkez szóljon a mondóka, olyan valakihez, akinek nem kell féltenie Pál jövőjét, mert ő maga egy személyben a jövő. S mert az élet a Ieghumorosabb valami. ha véletlenül jó kedvében csípi el az ember. Megtörtént egy ragyogó nyári napon, a kis Fenyőligeten, hogy Pál megismerkedett az igen derék, igen házias és igen jómódú Müller Gabriellával, s már a harmadik napon tisztában volt azzal, hogy ütött az elhatározás órája. A leány vonzza, az esze nógatja, a kényelemszeretete hajszolja, egyszóval, hogy amint mondani szokás, hatalmasan szerelmes a szép Gabiba, s feleségül kell vennie. A szép Gabi maga is ugy találta, Pált ő neki szánta a bőkezű sors, s tíz nap múlva oly hangosan suttogta egész Fenyőliget az édes titkot, hogy maguknak az érdekelt feleknek is meg kellett hallaniok. Ez ténvleg el is döntötte sorsukat. Pál künn a vízesésnél találta legalkalmasabbnak a miliőt s nem minden öntudatosság nélkül szólalt meg : — Nen fél maga Gabika, hogy igy egyedül yan velem? — Én egészen biztosságban érzem magamat maga mellett. — Nem is tőlem ! — mondta nyomatékosan Pál — de a rossz nyelvüektől. — A rossz nyelvüektől? — mondta a leány s könnyedén vállat vont. — Ugyan mit árthatnak a rossz nyelvűek ? — Nekem nem, de esetleg magának. Gondolja e), én kompromittálom magát s mag? kénytelen, kelletlen, muszáj hogy a feleségemmé legyen — már csak azért is. — Ezt nem értem. — Értse hát meg ! — mondta pathétikusan Pál. — Ha én gazember volnék, behálózhatnám a maga tiszta, szent naivitását s igy érhetném el azt az egyetlen czélt, amelyért élek. Lássa, sokszor megfordult az eszemben, hogyan tudnám kikényszeríteni a boldogságot. Nem vagyok elbízott s nem merem elhinni, ha biztat is a remény, hogy a föld legbályosabb leánya megértse az én szivem izzó tüzét, hogy fölmelegedett az én szenvedélyem égő lángjánál. — De Pál, — mondta Gabriella s lesütötte a szemét. — Igen, igen, marczangolt a kétség, gyötört a bizonytalanság s ilyenkor százszor is elhatároztam magamat, inkább képes leszek bármily gazságra, de magát nem veszíthetem el. És — én nem vagyok képes reá, nem akarom, nem tudom megtenni sokkal jobban szeretem. A leány most már elképpedve nézett reá, a fiu pedig tüzesen folytatta : — Suttog az egész fürdőhely. Mit suttog ? Hangosan beszél, kiabál, s együtt emlegeti a nevünket. Nekem földöntúli gyönyör, engem büszkévé, boldoggá tesz, hisz szeretem s tudom, ha nem vetek gátat a pletykának, maga kényszerhelyzetbe kerülhet. Éppen ezért kell szólanom. Őrizkedjék tőlem, űzzön el magától, mint egy bélpokl.ost — ha nem szeret... ó, de ha szeretne, ha szeretne . . . Akkor már fogta a leány kezét s alázatosan meggörnyedve állott a leány előtt. A leány ugy érezte, ez élete legboldogabb napja. Valamely csodás bizsergés'' remegtette meg tagjait s egy kegyelmetosztó uralkodó büszke fenségével válaszolt: — Én tudtam, mit beszél a fürdő, ós büszke voltam, hogy a maga nevével emlegetik együtt az én nevemet. MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mertl csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavasvizek királya: ÁGNES: Milleníumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, a gyomor égést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak. KEDVELT BORVÍZ ! Olcsóbb a szódavíznél ! MINDENÜTT KAPHATÓ ! Főraktár: Ogzwald .Iános urnái Pápán.