Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-06-09 / 23. szám

teremteni, ha a magyar közönség arra a meggyőződésre ébredne, hogy tökéje után nagyobb jövedelmet élvezhet, ha ipari vállalkozásba fekteti és nem takarékpénztárba hordja. A magyar ember azonban érthetetlen módon vonakodik minden vállalko zástól, ha százszor bizonyítják is neki, hogy a vállalat meghozza a maga busás nyereségét. Mi csak takarékpénztárakat tudunk alapítani, de ebből azután annyi van, hogy lassanként egyik a másiktól nem tud megélni. Pedig a pénztárakra csak annyiban volna szükség, hogy azt a pénzt kamatoztassák, amelyet hasznosabban elhelyezni nem vagyunk képesek. Mig a magyar közönség ezt be nem látja és maga nem áll be pénzével vállalkozónak, addig hiába beszélünk nemzeti iparról, hiába szavazunk meg százmilliókat annak támogatására és hiába várjuk, hogy a magyar gyáripar Minerva módjára te'jes fegyverzetben ugorjon elénkÉletrevaló nemzetek nem a külföldi tőkétől várják gazdasági fellendülésüket, hanem a maguk erejéből igyekeznek megteremteni mindazt, a mire az országnak szüksége van. Nekünk is igy kellene cselekednünk, akkor, a kivándorlás egyszerre elapadna, kenyérhez jutna a nép és munkaszeretet, vagyonszerzés vágya hatná át az intelligens társadalmat. Igy azonban csak sopánkodni tudunk és az állami támogatás lépesvesszőjével kezünkben várjuk, hogy majd csak rája ragad valami a külföldi né pek hangyaszorgalmának és életrevalóságának felhalmozott készletéből. Ez azonban nem a nemzeti erőgyűjtés módja, hanem önkéntes adózás a külföldnek. És mialatt élhetetlenségüuk fejében uzsorakamatot fizetünk, nem vesszük észre, mint csúszik ki lábunk alól az ősi föld, gazdasági rendszerünk egyetlen bázisa, mely túlontúl terhelve egyre sűrűbben cserél gazdát, mintha a latin költővel mondani akarná: veteres migrate coloni ! Városi közgyűlés. — 1907. junius 5. Városunk képviselőtestülete szerdán délután ülést tartott, amelyen a képviselők nagy számban vettek részt. Hosszasabb vitára csupán a Lőwenstein Adolf alapítványa és bordélyházak áthelyezése adott alkalmat. tárgysorozat összes pontjai az áll. választmány javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözölve a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére dr. Iiapossy Lucián, Hanauer Zoltán, Marton I. L., Neubauer József, Schor A. képviselőket kéri fel. A mult iiiés jkve felolvastatván az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt elnöklő polgármester kegyeletes szavakban emlékezik meg Oswald Dániel ny. polgármester elhunytáról. Beszédében felemlíti, hogy az elhunyt általános örökösévé Pápa városát tette, öszszes ingó és ingatlan vagyonát pápai keresztény árvagyermekek nevelésére rendelte fordítani. Indítványozza, hogy emléke örökítessék meg jkvileg és erről a gyászoló család értesitessék. Egyúttal jelenti, hogy Láng Lajos városunk volt orsz. képviselője táviratilag fejezte ki részvétét. Az indítványt a képviselőtestület általános helyesléssel fogadta. Ugyancsak napirend előtt Kovács Sándor ós Billitz Ferenc a kóborcigányok sürgős rendszabályozása végett interpellálják a polgármestert. Polgármester válaszában kijelenti, hogy ez érdembemben a szükséges intézkedések folyamatban vannak, mely válasz tudmásulvétele után áttértek a napirendre. 1. A pénzügyi bizottság beterjeszti az *1906. évi záró számadásokat. A képviselőtestület a zárószámadásokat elfogadja, egyben utasítja a polgármestert, hogy az alapok és alapítványok hátralékos kamatainak behajtása iránt azonnal intézkedjék. 2. Belügyminiszteri leirat az 1904. évi gyámtári számadások tárgyában. A belügyminiszteri rendelet tudomásul vétetett és ehhez képest a 3808 kor. 9 filiér Összeget a gyámi tartalék alapból kiutal és a közpónztárt utasítja, hogy ezt a 7 éven felüli elhagyatott gyermekek segély pénztárába vételezze be. 3. Pénzügyminiszter leirata, hogy a kataszteri hivatal részére kibérelt helyiségek béröszszegét évi 2G00 koronára emelte fel. A leirat általános helyesléssel tudomásul vétetett. 4. Alispáni értesítés a tébolyda alapítványokról. Az alispáni leirat, mely szerint a téboly dai alapítványokat terhelő követelések kiszámítása most van folyamatban és ugy ettől még nem küldhet kimutatást, a képviselőtestület tudomásul veszi. 5. Kereskedelmi miniszteri leirat a postahivatal elhelyezéséről. A miniszteri leiratot, mely szerint a először, hogy mind a két ideálommal egyszerre,találkoztam egy társaságban. Én a délutánt Miminél töltöttem. A terembe lépve még ajkamon égett csókja, még körülötem lebegett az ő rezeda-, korilopsis- és cziprusból készített parfümjének édes illata, még sajgott a szivem, hogy —• ha csak pár pillanatra is — el kellett őt hagynom és mégis, mamám, mikor beléptem a teremte és megláttam Liliennet, elfeledtem mindent s csak ő érte dobogott a szivem. Úristen, de szép volt az a csúnya leány! Nemcsak nekem, nemcsak az én szerelmes szememnek volt szép. Mellettem két férfi beszélgetett. — Nézd — szólt az egyik Lilienneré mutatva, az egy szépség ! — Nem, — felelt a másik — az a Szépség maga. Lilienne fehérruhájában ugy állt az anyja mellett, mint egy liliom. Arczárói mondhatatlan bánat beszélt, végtelen szomorúság sírt le. Tudtam jól, hogy bánatában nekem is nagy részem van. Majd meghasadt érette a szivem. Néhány lépésre közeledtem hozzá. — Szabad közelebb mennem, grófnő "? — Ha keresztül tud gázolni a könyeim árján, akkor jöhet! — Ki ontatná az ön drága könyeit, ? — Maga, mert mást szeret! Nézze, Mimi majd kinézi maga után a szemeit, menjen, vigasztalja meg! Ugy volt. Mimi is megérkezett s türelmetlenül várt reám, s én akkor éreztem teljes valóságában szívbeli helyzetem rettenetes tarthatatlanságát. Egyidőben szerettem két asszonyt és szerettem mind a kettőt mondhatatlanul, — mind a kettő szeretett és tudták jól az én szerencsétlen kettős életem titkát, ami engem kérlelhetetlenül kergetett az örülés vagy az Öngyilkosság felé. — A te óhajtásod, hogy házasodjak meg, vegyem el Liliennet, mert rangra, születésre egyenlő velem és mert szeretjük egymást. — Mamám, elmondtam neked az én életem iszonyú alternatíváját. Hát e házasságból nem lesz semmi! Az alternatívát borzasztó módon megoldotta Mimi. Egy kis társasággal vacsoráztunk az Ermenonvilleben. Kicsapongó jo kedvünk volt, amit a czigányok mámorító, vért hevítő zenéje és a pezsgő ereje a végletekig fokozott. De legvígabb volt köztünk Mimi. Soha ily jókedvűnek nem láttam. 0 mulattatta az egész társaságot s amig mindenki számára talált egy-két szíves szót, nekem, mint egy doromboló, hízelgő kis czicza, észtvesztő szavakat sugdosott a fülembe. Egyszerre felállt, poharát összecsenditette a többiekével s az ő kedves, dallamos hangján beszélt hozzám : — Tudom, hogy mást szeretsz, tudom, hogy utadban vagyok . . . elmegyek utadból . . . légy boldog ! . . . áldjon meg az Isten! ... és most szivem végső erejével rád ürítem eszt! . . . S ezzel felhajtotta kelyhét. Pár pillanat múlva halva rogyott össze — mérget ivott. Hát most mondd, mamám, mehetek-e én nászra annak a holttestén keresztül, akit én öltem meg, akit én kergettem a halálba s aki elment egy más világba, hogy helyet adjon mellettem egy más leánynak ? . . . Az öreg urnő merengve nézett maga elé, mintha feltámadtak volna szemei előtt a multak árnyai, mintha a saját ifjúsága tűnt volna fel a szemei előtt s halkan susogta : ez az, ami támad s el nem repül soha . . . MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megérjük, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas vizek királya: Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak. KEDVELT BORVÍZ ! Olcsóbb a szódavíznél ! MINDENÜTT KAPHATÓ ! Főraktár : OsKwald János urnái l*ápán.