Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-05-19 / 20. szám

pitésekhez és iparvállalatokhoz. Ellen­vethetik, hogy mindez roppant nehéz feladat. Hát persze, hogy az, de ha maga az amerikai kivándorlás és ál­tala szenvedett erőveszteség nem volna nehéz kérdés, akkor nem czik­keznénk annyit miatta. Ez a szervezet foglalkozási ág szerint nyilvántartja az amerikai ma­gyarokat, átveszi a magyar kereske­delmi és iparkamarák, iparfelügyelő­ségek, gazdasági egyletek munkás szükségleteiről összegyüjtendő adato­kat és toborozza a hazavándorlást. Ellenvethetik, hogy egy ilyen szervezetnek — aminek csak az ide­áját kívántuk megadni, részletes ki dolgozása nem tartozik hirlapi czikk keretében a felállítása és fenntartása nagy áldozatot követel. Ez is igaz. De ha az itthon élő 20 millió magyar közigazgatási, kulturális, közegészségi és közgazdasági érdekeiért néhány százmillió koronát áldozunk, akkor idegenbe kényszerült honfitársaink visszahódítására is adhat az állam például egy milliót. És nem áldoza­tot hoz, mert a magunk véreinket erősiti vele hozzánktartozóságunkban. egyelőre előkészíti, rövid idő múlva pedig hazaszállítja őket. Ennyi pénzt a nemzetiségi ligák is elhelyeznek Magyarországon. De egy millió koronából nagy összeg kerül nagybirtokok parczellá­zására és könnyű feltételű kiadására, jut a hazaszállítás megkönnyítésére. — A szervezetet, amely e nagy fel­adatot végezze, a kormány esetleg összeköttetésbe hozhatja a rendelke­zésére álló amerikai nagykövetség­gel, hogy hatósági integritását ekként biztosítsa. Mindezek fontos módozatok, de részletkérdések, amiket a kidolgozás érlel meg. De ha radikálisan hozzá­fog a kormány, a törvényhozás és az egész magyar társadalom az ameri­kai kérdés jobb megoldásához, akkor munkájának, amelynek alapját csak a legutóbb reális törvényalkotások­kal megvetette, felbecsülhetetlen ered­ménye lesz annak a másfélmillió ma­gyarnak visszaszerzése az ország szá­mára. Vármegyei közgyűlés. — 1907. május 13—14. ­Vármegyénk törvényhatósági bizott­tága folyó hó 13-án és 14-én Hunicár Dé­nes főispán elnöklete alatt rendes közgyű­lést tartott. Hunicár Dénes főispán üdvö­zölvén a megjelenteket, bejelentette, hogy a számoi.kérő széket folyó hó 12-én meg­tartotta és tapasztalta, hogy az ügyek az összes hivatalokban pontosan elintéztetnek. Ezután Koller Sándor alispánnak a ío­lyó év első negyedéről szóló jelentését re­ferálta dr. Véghely Kálmán főjegyző. A je­lentés szerint a közigazgatás rendben folyik. Az aratási szerződések megköttöttek nagy­részt megyebeli-, kevés más megyebeli mun­kással, s birtokos hozat munkásokat vidék­ről. A munkásnép körében teljes nyugodt­ság tapasztalható. Megemlékezik a jelentés az ajkai sztrájkról, melyet az alispán sze­mélyes megjelenésével békésen kiegyenlí­tett. A kivándorlás egyre tart, ez év első negyedében 2213 útlevelet adtak ki 489-el többet, mint az 190G. év ugyanezen negye­dében. Az alispáni jelentést, épugy mint az egész 190G-ról szólót tudomásul vették. Á vármegyei útalap 1905 6 évi szá­madásának és az 1906. évi házi pénztári számadásának elfogadása után Barthalos Ist­ván kérelmére soronkivül több pápai ügyet : vettek elő. Pápa város panaszlólag és vádlólag irt tel a megyéhez, a vármegyei gazdasági gazdasági egyesület ellen, amiért ez a Vesz­prémmegye területén létesítendő vicináli­sokra nézve tett javaslatánál Pápa és vi­déke érdekeit nem vette figyelembe. Az áll. vál. javasolta, hogy e feliratot, mint tárgy­talant, vegyék le a napirendről. Barthalos István nem holyesli ugyan a város túlzó álláspontját, de érdemileg egyetért a hatá­rozattal. A gazd, egylet a keresk. minisz­ter tervét nem értette meg s nem volt elég körültekintő. Dr. Csete Antal, mint a gazd. egylet ügyésze, tiltakozik az ellen, hogy egy autonom testületnek figyelmeztetéseket adjanak. Hunkár főispán kijelenti, hogy a gazd. egyesület mindig az egész közönség érdekeit óhajtja kielégíteni. Ha véletlenül megtörtént, hogy Pápáról megfeledkeztek, annak oka az is lehet, hogy bár az ig. tan. 26 tagja közül 11 pápai és pápavidéki az illető gyűlésen ezek között egy se volt je­len. Városunk felirata felett ezek után na­pirendre tértek. A pápai róm. kath. főgimn. bizottság nevében Jándy Bernandin elnök segélyt kér a gimnázium céljaira. Az áll. vál. tekintet­tel arra, hogy a veszprémi r. kath. és a pápai ev. ref. főgimnáziumok szintén része­sültek segélyben, elvileg helyesli a segély nyújtást, de éidemileg csak akkor tesz ja­vaslatot, ha a vármegyei alapok vizsgálata befejezve lesz, s látni lehet, hogy mely ala­pot s mily mértékben lehet megterhelni. Az októberi, illetve decemberi közgyűlésre mar konkrét javaslat kerülhet a közgyűlés elé. A javaslatot egyhangúlag elfogadták. Nagy vita keletkezett a pápai elmebe­teg megfigyelő osztály építése körül. A vá­nie most már kötelessége! Az egész levél — amint látszik — remeknek készült. Csak még egy körmondat kellett a befejezéshez. Valami különös szépet, valami óriásit sze­retett volna. Ámde nem akart eszébe jutni semmi se. Pedig megfordult a fejében még az is, hogy Pali egy kiló kuglert igért neki. Talán ma már meg is kapja. S hogy fel­tétlenül jobb mulatság ezukrot majszolni, mint körmondatokat találni ki. Végre egy ötletI Hatalmas. Remek! Szinte belepirul az izgatottságba, mig írja :) Miként a háborgó tenger hullámai, ha a szirthez csapja őket a szélvész. (Óh Is­tenem, nem tudta, hogy mit akar tovább. Ez a gyönyörű pár szó önként támadt a lelkében, de utána kimerült és aláhanyatlott magasan szárnyaló szelleme. Pedig ezt a készülő körmondatot be kell fejezni, ha meg­virrad is a levél mellett. Ha ez sikerül : ez a levél csaknem örökbecsű lesz. Ha ezt ugy készen megmutathatná a tisztelendő Matareknek 1 De ő beéri csupán Pali csodá­latával is. Hanem azt mégse tudja, hogy mit akart mondani a háborgó tenger vészes hulámaival, amelyeket — oh jaj, hiszen ez olyan szép és választékos, — szirthez csap kod a szélvész. Rágja, kétségbeesetten rágja a tolla szárát, kezd már alkonyodni, alig látja a betűit. Pedig hiába, a levelét be kell fejez­nie. Pali várja már, mert elutazott és két­szer is irt, még ő csak most bizonyíthatja 4 be, hogy mennyi-kincs van a lelkében. Pali csak a szépségéről tud, meg a mosolyáról, | a szellemét e levélből ismerné meg ! Azonban a tenger hullámait hasztalan j veri szirthez a szélvész haragja. Ellának sejtelme sincs róla, hogy mi következzék utána. Keserűségében és szégyenében rábo­rul a levélre és a homályos szoba oltalmá­ban sirni kezd. Csak arra eszmél, hogy nyílik az ajtó, a szobalány felnyitja a vil­lámot és belép Pali, a vőlegénye. — Elácska, — szól sietve, lélekzett nélkül mohó örömmel — visszasiettem, hogy minél előbb láthassam magát. Hát nem is Örül nekem ? Olyan szomorú az arcza. Ellában egy pillanat alatt felébredt az asszonyi hiúság, és valljuk meg, ebben öt­letesebb volt, mint a közmondatok megszer­kesztésében. Rögtön készen volt a hazug­sággal, az elsővel, de semmiesetre se az utolsóval, amelylyel gyöngeségeit takargatja a párja előtt és bár egy kicsit bágyadtan, de teljes biztossággal felelte : — Ha egy menyasszony sokáig nem látja a vőlegényét, csak természetes, hogy szomorú. És erőltette, erőltette a mosolygást, de ott ült felette a körmondat fekete fel­hője, nem tudott felragyogni miatta lelkében a nap. De aztán történt valami, amitől Ellá­nak kiragyogott az arcza s széthúzódott pi­ros kis ajaka. Harmatos szemei megvillan­tak az örömtől, a körmondat felhője elosz­lott. a kősziklához csapódó hullámok vé­szes zaja elcsendesült és megtelt mosoly­gással, édességgel körülötte az egész világ. Pali hátradugott kezében ugyanis ész­revette a Kugler-dobozt és hogy csupa vá­logatott, finom csokoládé-bonbon van benne. Egy egész kiló. Oh, mert Ellácska tizenöt éves volt és bár „halálosan szerelmes" Paliba : a csokoládé-bonbont jobban szerette még nála is. MIT IGYUNK ? m°Ü a i Igyunk mohai forrást, ha gyomor , bél- és légcsőluiruttól sza badulni akarunk. forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbaj októl és sárgaságtól szabadulni akarunk. hogy egészségünket megóvjuk, mert | QVU ni ( mohaj csakis a természetes szénsavas M J ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Igyunk mohai A mohai Aglies-íorrfis, m'nt természetes <zénsavdus ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz ; dus szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óv­szer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légCSC- és húgyszervi betegségeknek. 26 év óta bebizo­nyosodott, hogy m g ragályos betegségek öl is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a bakteriummentej moh ii Agnes-vizzel él­tek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számes alismerő nyilitkozit a forrás ismertető f.ize'ében olvadható. Háztartások szánára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval tel'tett víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb ; hogy az Agnes-forrás l^afjyrajf flTTl/iz J vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztelek, ugyanott a forrás leírásán ik is- IVOUwöll UJI fit • mertető füzete ingyen kapható. A forrás kezelőség. ICaphátó minden fííszerüdetben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár : Ojasvaltl JAllftS Urtlál PApílll . (7)

Next

/
Oldalképek
Tartalom