Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-05-19 / 20. szám

fordulatot vehetett volna. Ott van többek között a szálloda kérdése. Ha annak idején a Hungária-szálloda építésekor a szomszédos házat csekély diferentia miatt megvásárolta volna, városunk egy minden követelményeknek megfelelő szállodát nyert volna és nem kellene napról-napra hallanunk, hogy szálloda hiány miatt idegenforgalmunk Kis-Czellel sem versenyezhet. Ott van a posta-épület kérdése. Hogy ez üdvös megoldást'nyert a Kossuth Lajos-utcában, az véletlen dolga. Egy kevés áldozattal a kincstár kívánalmait is kielégíthették volna és nem kellett volna éveken át a közönség panaszait registrálni. De hagyjuk ezeket az utópiákat. Ha a városháza kibővítése a takarékpénztári épülettel nem nyerhet megoldást, tessék a városi tanácsnak a második szomszédos ház tulajdonásával érintkezésbe lépni és vele ez érdemben tárgyalni. Feltételezzük ezen ház tulajdonosáról, hogy akkor amidőn városunk érdekéről van szó, minden lehetőt el fog követni, hogy városházunk kibővítése kérdése, esetleg tulkővetelések miatt, ezen terv alapján nem volna megvalósítható. A városház kibővítésének kérdése a körmünkre égett, annak sürgős megoldására rendeletileg utasítva lettünk és igy legközelebb napirendre kerül. Reméljük, hogy a városi tanács ezen utóbbi tervünket is megszívleli és a szomszédos ház tulajdonosával a felajánlott eszmét megbeszélés tárgyává fogja tenni. Másfélmillió ember visszahozása, Gyakorlati tanácsokban okos czikket,irt nemrégiben Cserháti Jenő műegyetemi tanár a munkáshiányról. Nem lehet elég sokszor leszögezni azt a szomorú tényt, hogy hiába je lentkezik a mezőgazdaságbon készség az egész esztendőt számításba vevő modern berendezkedésre, tehát arra, hogy a gazdasági munkást a nagyés középbirtokos egy esztendőben 12 hónapban át foglalkoztassa, hogy továbbá nem bizakodhatunk a magyar iparnak erősebb és maradó fejlődésben, ha a magyar munkaerő tizezré vei hagyja el a hazát. A kivándorlás megnehezítésére törvényhozási intézkedések azonban csak akkor vehetők lelkiismeretesen tervbe, ha bizonyosak vagyunk abban hogy a visszahozott munkások itthon tudnak kenyeret keresni. Helyes a czikkben ajánlott terv, hogy az Amerikában élő magyarok visszahozásának útját kell megépíteni. Az ajánlott módot óhajtjuk továbbfüzni. A figyelemre felhívott négy országos szövetség (gyárosok, iparosok, gazdasági egyletek és munkaadók) alakithatna ugyan Amerikában erre a czélra közös ügynökséget, de egyrészt működéséből hiányoznék a hivatalos jelleg, valahányszor tehát a hazatérés elé hivatalos uton elintézendő akadály gördülne, a közvetítés nehézséggel jár, ezalatt pedig a hazakészülő honfitárs kedvét veszti, mert megerősödik abban a véleményben, hogy itthon minden ugy van, amint régen volt. Másrészt az ilyen ügynökség nagy költségeit a felsorolt szövetkezetek nem bírják meg. A visszatelepítés munkáját az állam intézze itthoü ugy, mint Amerikában. Ha az utolsó tiz esztendő alatt kivándorolt magyarok számát a statisztika egy millió emberre értékeli, bízvást föl lehet becsülni az Amerikában élő magyarok számát másfélmillióra. Legelőször állapítsa meg az állam arra hivatott közegeivel, hogy kik azok a magyarok' akik Amerikában élnek, nevük, foglalkozásuk és tartózkodási helyük pontos felvételével. Vagyis tartson az amerikai magyarokra népszámlálást, mert arra csak van joga az országnak kíváncsiskodni, hogy tőle elszakadt másfélmillió honfitársa hol és hogyan él? Azután áz állam megfelelő szervezete lépjen az igy kitudott magyarokkal érintkezésbe, tartson fönn velük állandó összeköttetést, közvetítse elsőben kívánságaikat a magyar hatósáságokkal, sőt családtagjaikkal, később, ha mindkét oldalról jó alkalom kínálkozik, hozza haza őket a hazai telelesznek igénytelenek. Nagy, kék szemei tovább nyelik a hetüket: — A legkedvesebb kötelességeimhez tartozik az, hogy önöknek, kedves szüleim, írhassak. — Jó, jó, — bólint Ella, — ezt majd a nászutról kapják papáék ! Alá is húzta, mint igen alkalmasat arra az alkalomra. De most valami egyéb kell. — Mélyen álérzett kötelességet teljesítek, amidőn . . . — Ez se jó, ebben nincsen elég melegség. — Nemcsak a kötelesség, hanem a szeretet vezérelt, midőn kezembe fogtam a tollat. — Jaj, ez kitűnő ! Végre akadt egy megfelelő, egy teljesen megfelelő. A többi menni fog magától. Nem oly könnyen, mint Palinak, aki végre is érittségizett, és már a szigorlatoknál tart, de ő is összehoz egy olyan levelet, hogy bátran mutogathatja a barátainak. Nem, nem fogja megmutatni nekik. Pali gentleman. Egy hölgy levelét nem adja oda olvasni senkinek se. Az más, ha ő titokban megmutogatja Pali leveleit különkülön mindenik barátnőjének. Azok szegények azt se tudnák enélkül, mi egy igazi szerelmes levél. Az egyik csodálkozik, a másik irigykedik, szóval Ella olyankor tökéletesen boldog. Aztán meg erről úgyse tud Pali, mert — hej — van ám annyi esze Ellának, hogy mindeniket megesküdteti, hogy senkinek se szól róla a világon. A levél tehát készülőben igyen : Szeretett, kedves vőlegényem, Pali! Nemcsak a kötelesség, hanem a szeretet vezérelt, midőn kezembe fogtam a tollat, hogy (gyorsan, örömmel írja tovább egy kis gondolkodás után) magának irjak. Kedves Pali, én nagyon szeretem magát és ebben az érzésben hihetünk mind a ketten, mert szivem nem mond ez érzésnek ellent. Mint ahogy Eötvös József mondja az ő páratlanul szép „Gondolataiban" : „Nehigyj oly gondolatban, melynek szived ellentmond.

1' (Ellácska tapsolt örömében, mikor végigolvasta e sorokat. Nagyon tetszett neki és igen szellemesnek találta Eötvös idézetének alkalmazását. Pali bámulni fog. És még higyje valaki, hogy ő hármast, állandóan hármast kapott a fogalmazványaiért! Érezvén lelkében az ihletet, büszkén, boldogan ir tavább): Amilyen szerető hű menyasszonya vagyok, éppen olyan hü felesége leszek (három év múlva) és nem csalom meg soha se kedves Pali, mert tudom, hogy ez halálos bün. (A pont után ismét nagy megelégedés töltötte el önmaga iránt, de azért azt akarta, hogy levelének hangja mindig emelkedettebb legyen, és valami szép hangulaton vagy sikerült körmondaton törte a fejét. Nagyon nehéz dolog volt, sehogy sem ment; a levél fogalmazványa már csupa törléssel telt meg, végre egy mentő gondolata támadt. A mama — még az eljegyzés előtt elkobzott tőle egy regényt; „A marquisnő titká"-t abban olvasot egy igen szép szerelmi vallomást. Pali sohase fogja megtudni, hogy onnét irta ki, igy minden lelki furdalás nélkül veszi elő a regényt, amit most már szabad olvasnia, s másolja ki belőle, amit a marquisné az őrgrófnak mond): — Ön az én szomorú életem fényes napja (az „ön"-t később mindenütt kihúzta a fogalmazáson és igy irta helyette r maga) ön az én igazi boldogságom. Meggyújtotta i lelkem forró tüzét és óráknak tűnnek fel a perczek, amelyeket egymástol távol töltünk. Ért-e ön engem őrgróf (az őrgróf ismét törölte és föléje irta: kedves Pali) s tud-e hü maradni hozzám, aki — ime — nem titkolom előtte többé szivem lángolását ? (Ella nem volt egészen tisztában a leirt szavak értelmével, de roppant tetszett neki az egész. És ha a marquisnő elmondhatja ezt az őrgrófnak, aki neki senkije se volt, csak a férjének barátja, miért ne Írhatná le ő is a vőlegényének, akit szere ERÖ-SÓSBORSZESZ. - Maga az erö is egészség. 3x£IrLd.e:cL-ü.tt Iraplxató.