Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-04-28 / 17. szám

bak sokszor szerencsésebbek is, mert valahogyan elkezdik a munkás ön­fentartást és élnek a szorgalmukból. Ellenben, akik diploma révén akar­nak boldogulni államnál, városnál, akár mint tanítónők, akár mint kis dedovók, vagy mint postamesterek, illetve kezelőnők azok néha keser ves esztendőkön át hiába lesik, hogy célt érjenek, pedig örökké kérvényez­nek, folyamodnak, próbálkoznak, hogy örökké és újra meg újra csalódjanak. Kivált a tanitói pálya van túlsá­gosan elárasztva, mert még a tür hető helyzetben levő családok lányai közül is igen sokan szereznek ilyen oklevelet, azzal az okoskodással, hogy az minden körülmény közt egy da­rab keuyeret jelent annak, aki rászo­rul. Ha ma nem is szorul rá, ki lát a jövőbe ? — rászorulhat, az anya elbetegeskedhet; a nagy leányon a sor, hogy dolgozzék, elővegye a dip­lomáját. És mikor előveszi, akkor követ­kezik a kiábrándulás. Mert az a dip­loma megadhatja ugyan a lehetősé­get a tisztes munkához, de ahhoz elő­ször a munka alkalma kell, üresedés­ben levő, vagy újonnan szervezett állás kell; és ha van ilyen, akkor az kelleue, hogy ne legyen minden ilyen állásra ezer folyamodó, akik közül még a legnagyobb igazságérzettel se tudhatja senki se kiválasztani a leg­méltóbbat, mert mindig egy sereg van, aki legméltóbb s akivel igazság­talanság történik, ha nem ő kapja az állást. És mi lesz ezekkel a nőkkel ? Vagy erkölcsileg elzüllenek, vagy szel­lemileg elsorvadnak. Elkeserednek, megsavauyodnak s minden diplomá­juk dacára meddőkké válnak ugy az állami, mint a társadalmi élet mun­kájára nézve. Járnak kelnek az élet­ben, mint az árnyak, vagy a szülő, vagy a rokon tartja el őket s gya­korlati munkásságra sem lehet őket használni, mert a fejüket fönnhord­ják s üres tekintettel néznek maguk elé, élettelen álmokat szőve s várva — az állást. Persze hiába. Sok lévéu, nagyon sok az eszkimó s igen kevés, egyre kevesebb a fóka, ezek a szerencsét len női proletárok, az államot és tár­sadalmot terhelve átálmodják az életet. Közbe még gondolnak a férjhez­menetelre, mint mentőhorgonyra, de ez talán még távolabb áll tőlük, mint az állás, mert a férfiak az egyre su­lyosodó megélhetési viszonyok köze­pette nem vesznek maguk mellé olyan élettársat, akinek diplomája ugyan van, de nem tud megfőzni egy rán­tott levest. Hiszen igen helyes, hogy a nők igyekeznek megszerezni valamely ké­pesítést, amelylyel, ha magukra ma­radnak az életben, megtudnak állani | valahogy az élet küzdelmei közepette. De ezt a képesitést ne tekintsék egyedül való életcélnak, hanem csak ! a végszükség mentőeszközének. A nő természeti rendeltetése más, ! tehát rendelt helyzetének megfelelő foglalkozást, vagy munkásságot kell szem előtt tartania elsősorban s a szülök végzetes hibát követnek el mikor leánygyermekeiket a szellemi proletáriátus mocsarába vezetik, ahe­lyett, hogy a háziteendőkre nevelnék őket, amelylyel mindenesetre tudnak érvényesülni, vagy legalább is tisz­tességesen és hasznosan megélni, mint a férfi segítőtársa. Sokszor elmondott dolog ez, de nem elégszer elmondani s jó lesz a szülőknek komolyan szivükre venni, mert hova tovább a teljes pusztulásba visz az az ut, amelyen ma járnak. Színészet Pápán. Szalkaij Lajos színtársulata jövő va­sárnap befejezi a tavaszi évadot és innen | Szolnokra megy, igy tehát még lesz alkal­munk a társulattól bucsut venni, de nem ! végleg, mivel tudomásunk szerint a szinü­gyi bizottság Szalkay igazgatónak az őszi szezonra is biztosította a színházat. Ez a körülmény eléggé igazolja, hogy közönsé­günk a társulatot megkedvelte és őt szíve­sen viszontlátja, nemkülönben, hogy a szí­nigazgató kész örömmel jön vissza váro­sunkba. Heti referádánkat adjuk a követke­zőkben : Szombaton a társulat szerződött prima­donnája Hidy Irén mut átkozott be közönsé­günk előtt az „Aranyvirág" operette cím­szerepében. Nagy érdeklődéssel néztünk első fellépése elé, mivel különös kvalitású subrette hírnév előzte meg. Hidy jóhirneve nem volt túlzott és közönségünk nem is csalatkozott benne. Elragadóan bájos, tem­peramentuma tüzes, játéka telt vervvel, megjelenése vonzó, tánca pedig felülmúlha­tatlan. Ha még hozzá vesszük, hogy toilett­jei izlésteljesek sőt mondhatni bámulatra j keltők, igazolva látjuk a subbrette kiváló kvalitásait. Ami a hangját illeti, az kissé gyenge, de ezzel a kis hangjával bánni tud amit szintén érdemül tudunk be. Közönsé­günk zsúfolásig megtöltéa színházat, rend­kívül rokonszenvesen fogadta első fellépé­sét és megjelenését szűnni nem akaró tap­sokkal fogadta, tisztelői pedig két gyönyörű csokorral kedveskedtek neki. Hogy meny­nyire megkedvelte közönségünk, igazolják mm badulni. Szabad egészen nyíltan, őszintén beszélnem ? Még maga kérdezi, szabad-e valami ? — Holott szokva lehetnék a kényura­lomhoz. Ebben igaza van. De most az egy­szer jobb akarok lenni a híremnél. Ami most a lelkemen van. Hogy is mondjam ? — Csak bátran. Ma már trenírozva vagyok az igazságok meghallgatásában. Már meg is sajnál. Csak ez hiányzott. — Igen, sajnálom, mert . . . mert többre becsülöm valamennyi hozományva­dásznál, akit eddig utamba hozott balvég­zete. Maga tartalmasabbnak, értékesebbnek tetszik előttem és éppen azért szeretném megmenteni, — sajátmagától. Attól a fiú­tól, aki itt ül mellettem, türi az őszintesé­geimet és alázatos rabja szeszélyeimnek, holott a helye nem itt volna. Ha a szive vágyát követné, most szorongva várna egy feher függő nyÖs leány szoba ajtaja előtt a bebocsáttatásra. Szivdobogva számlálná ma gában a másodperczeket, míg a leány ott benn tusakodik a szerelmével és a sértett büszkeségével, vájjon melyik lesz a győz­tes. Vájjon tud-e felejteni, tud-e megbo­csátani? Még most sem adja meg magát? Tagadja, hogy ugy van ? Nos, jó. Elhiszem, hogy eszében sincs többé az a lány. Ugy ; elfelejtette, mint egy tavaszi álmot. Elhi­szem, hogy engem szeret. Kizárólag önma­gamért és szívesen el venne egy krajczár nélkül is. Előbb azonban egy vallomással tartozom magának. Azelőtt egy kis fehér­szegfii-csokorról beszéltem, melyet Takáts Zsuzsa tartott a kezében. Nos, Horváth Dani azt is megmondta, hogy ki az a fia­talember, aki mellette ült és aki minden valószínűség szerint azzal a néhány szál virággal, is kedveskedett. Nem kíváncsi rá? Nem ? Én azért mégis elárulom : a jogász | bátyja, aki aznap érkezett haza Budapestről. A fiatalember arcza, mintha napsugár futott volna rajta keresztül, egyszerre fel­ragyog. A szemeiből visszatartózhatlanul j tör elő a végtelen megnyugvás és öröm ki­fejezése. A leány diadalmasan néz rá. — Kisérletem tehát bevált. Igen, igen. ! Ez az, aminek parancsolni nem lehet, amit békóba nem szőrit semmiféle okosság és előrelátás a világon. Maga még most is őt szereti, csak elhagyta, mert — a „körmére égett a gyertya." Ez a mi tolvajnyelvünkön annyit jelent, hogy legfőbb ideje volt gaz­dag parti után nézni. De, higyje el, az mé­gis csak az utolsó dolog a világon és maga hálával tartozhatik nekem, ha most szép­szerével az útjára bocsátom. Menjen. Mi elvégeztük kisded regényünket. Én tudora, hogy nem fáj magának ez a kosár. Ellen­kezőleg. Ha innen .kilép, boldogan fog fel­lélegzeni, mint aki megszabadult valami le­alázó, hozzá nem méltó dologtól. A friss tavaszi szél arczába csap és maga ugy érzi hogy a levegő tele" van fehér szegfű illa­tával. A sok felébredt édes eralék hatása alatt aztán feltalálja majd önmagát. Az el­vesztett önbecsérzetet. Hitét, bizalmát a tehetségében, munka bírásában és reményét egy sajátmaga alkotta jövőben. Nem, az olyan fiúnak, mint maga, nem való a ho­zományvadász szánalmas szerepe. Maga arra van teremtve, hogy fáradtsággal küzdjön ki minden lépést, mely a dicsőség és hit­országához vezet. És hogy ezt el is érhesse, meg kell találnia a lelke másik felét. Ke­resse. Menjen el a kis fehérszegfüs lányhoz, akinek én a szemeiből kiolvastam. ­Nos, nem árulom el, hogy mit olvas­tam ki. Kérdezze meg majd tőle, magától. Én elég, ha annyit mondok, hogy annak a tekintetnek a hatása alatt, melyet rám ve­tett, egész éjjel nem hunytam le a szeme­met. Pedig én szeretek jól aludni. MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Minden külföldit fölül- « ™aii mul hazánk termé- ^ 111U11 szetes szénsavas­vizek királya: ÁGNES: Milleniumi nagy érem­mel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, a gyomor­égést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak. KEDVELT BORVÍZ ! Olcsóbb a szódavíznél ! MINDENÜTT KAPHATÓ ! Főraktár: OssBwald János urnái Pápfin.

Next

/
Oldalképek
Tartalom