Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-04-28 / 17. szám

bak sokszor szerencsésebbek is, mert valahogyan elkezdik a munkás önfentartást és élnek a szorgalmukból. Ellenben, akik diploma révén akarnak boldogulni államnál, városnál, akár mint tanítónők, akár mint kis dedovók, vagy mint postamesterek, illetve kezelőnők azok néha keser ves esztendőkön át hiába lesik, hogy célt érjenek, pedig örökké kérvényeznek, folyamodnak, próbálkoznak, hogy örökké és újra meg újra csalódjanak. Kivált a tanitói pálya van túlságosan elárasztva, mert még a tür hető helyzetben levő családok lányai közül is igen sokan szereznek ilyen oklevelet, azzal az okoskodással, hogy az minden körülmény közt egy darab keuyeret jelent annak, aki rászorul. Ha ma nem is szorul rá, ki lát a jövőbe ? — rászorulhat, az anya elbetegeskedhet; a nagy leányon a sor, hogy dolgozzék, elővegye a diplomáját. És mikor előveszi, akkor következik a kiábrándulás. Mert az a diploma megadhatja ugyan a lehetőséget a tisztes munkához, de ahhoz először a munka alkalma kell, üresedésben levő, vagy újonnan szervezett állás kell; és ha van ilyen, akkor az kelleue, hogy ne legyen minden ilyen állásra ezer folyamodó, akik közül még a legnagyobb igazságérzettel se tudhatja senki se kiválasztani a legméltóbbat, mert mindig egy sereg van, aki legméltóbb s akivel igazságtalanság történik, ha nem ő kapja az állást. És mi lesz ezekkel a nőkkel ? Vagy erkölcsileg elzüllenek, vagy szellemileg elsorvadnak. Elkeserednek, megsavauyodnak s minden diplomájuk dacára meddőkké válnak ugy az állami, mint a társadalmi élet munkájára nézve. Járnak kelnek az életben, mint az árnyak, vagy a szülő, vagy a rokon tartja el őket s gyakorlati munkásságra sem lehet őket használni, mert a fejüket fönnhordják s üres tekintettel néznek maguk elé, élettelen álmokat szőve s várva — az állást. Persze hiába. Sok lévéu, nagyon sok az eszkimó s igen kevés, egyre kevesebb a fóka, ezek a szerencsét len női proletárok, az államot és társadalmot terhelve átálmodják az életet. Közbe még gondolnak a férjhezmenetelre, mint mentőhorgonyra, de ez talán még távolabb áll tőlük, mint az állás, mert a férfiak az egyre sulyosodó megélhetési viszonyok közepette nem vesznek maguk mellé olyan élettársat, akinek diplomája ugyan van, de nem tud megfőzni egy rántott levest. Hiszen igen helyes, hogy a nők igyekeznek megszerezni valamely képesítést, amelylyel, ha magukra maradnak az életben, megtudnak állani | valahogy az élet küzdelmei közepette. De ezt a képesitést ne tekintsék egyedül való életcélnak, hanem csak ! a végszükség mentőeszközének. A nő természeti rendeltetése más, ! tehát rendelt helyzetének megfelelő foglalkozást, vagy munkásságot kell szem előtt tartania elsősorban s a szülök végzetes hibát követnek el mikor leánygyermekeiket a szellemi proletáriátus mocsarába vezetik, ahelyett, hogy a háziteendőkre nevelnék őket, amelylyel mindenesetre tudnak érvényesülni, vagy legalább is tisztességesen és hasznosan megélni, mint a férfi segítőtársa. Sokszor elmondott dolog ez, de nem elégszer elmondani s jó lesz a szülőknek komolyan szivükre venni, mert hova tovább a teljes pusztulásba visz az az ut, amelyen ma járnak. Színészet Pápán. Szalkaij Lajos színtársulata jövő vasárnap befejezi a tavaszi évadot és innen | Szolnokra megy, igy tehát még lesz alkalmunk a társulattól bucsut venni, de nem ! végleg, mivel tudomásunk szerint a szinügyi bizottság Szalkay igazgatónak az őszi szezonra is biztosította a színházat. Ez a körülmény eléggé igazolja, hogy közönségünk a társulatot megkedvelte és őt szívesen viszontlátja, nemkülönben, hogy a színigazgató kész örömmel jön vissza városunkba. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton a társulat szerződött primadonnája Hidy Irén mut átkozott be közönségünk előtt az „Aranyvirág" operette címszerepében. Nagy érdeklődéssel néztünk első fellépése elé, mivel különös kvalitású subrette hírnév előzte meg. Hidy jóhirneve nem volt túlzott és közönségünk nem is csalatkozott benne. Elragadóan bájos, temperamentuma tüzes, játéka telt vervvel, megjelenése vonzó, tánca pedig felülmúlhatatlan. Ha még hozzá vesszük, hogy toilettjei izlésteljesek sőt mondhatni bámulatra j keltők, igazolva látjuk a subbrette kiváló kvalitásait. Ami a hangját illeti, az kissé gyenge, de ezzel a kis hangjával bánni tud amit szintén érdemül tudunk be. Közönségünk zsúfolásig megtöltéa színházat, rendkívül rokonszenvesen fogadta első fellépését és megjelenését szűnni nem akaró tapsokkal fogadta, tisztelői pedig két gyönyörű csokorral kedveskedtek neki. Hogy menynyire megkedvelte közönségünk, igazolják mm badulni. Szabad egészen nyíltan, őszintén beszélnem ? Még maga kérdezi, szabad-e valami ? — Holott szokva lehetnék a kényuralomhoz. Ebben igaza van. De most az egyszer jobb akarok lenni a híremnél. Ami most a lelkemen van. Hogy is mondjam ? — Csak bátran. Ma már trenírozva vagyok az igazságok meghallgatásában. Már meg is sajnál. Csak ez hiányzott. — Igen, sajnálom, mert . . . mert többre becsülöm valamennyi hozományvadásznál, akit eddig utamba hozott balvégzete. Maga tartalmasabbnak, értékesebbnek tetszik előttem és éppen azért szeretném megmenteni, — sajátmagától. Attól a fiútól, aki itt ül mellettem, türi az őszinteségeimet és alázatos rabja szeszélyeimnek, holott a helye nem itt volna. Ha a szive vágyát követné, most szorongva várna egy feher függő nyÖs leány szoba ajtaja előtt a bebocsáttatásra. Szivdobogva számlálná ma gában a másodperczeket, míg a leány ott benn tusakodik a szerelmével és a sértett büszkeségével, vájjon melyik lesz a győztes. Vájjon tud-e felejteni, tud-e megbocsátani? Még most sem adja meg magát? Tagadja, hogy ugy van ? Nos, jó. Elhiszem, hogy eszében sincs többé az a lány. Ugy ; elfelejtette, mint egy tavaszi álmot. Elhiszem, hogy engem szeret. Kizárólag önmagamért és szívesen el venne egy krajczár nélkül is. Előbb azonban egy vallomással tartozom magának. Azelőtt egy kis fehérszegfii-csokorról beszéltem, melyet Takáts Zsuzsa tartott a kezében. Nos, Horváth Dani azt is megmondta, hogy ki az a fiatalember, aki mellette ült és aki minden valószínűség szerint azzal a néhány szál virággal, is kedveskedett. Nem kíváncsi rá? Nem ? Én azért mégis elárulom : a jogász | bátyja, aki aznap érkezett haza Budapestről. A fiatalember arcza, mintha napsugár futott volna rajta keresztül, egyszerre felragyog. A szemeiből visszatartózhatlanul j tör elő a végtelen megnyugvás és öröm kifejezése. A leány diadalmasan néz rá. — Kisérletem tehát bevált. Igen, igen. ! Ez az, aminek parancsolni nem lehet, amit békóba nem szőrit semmiféle okosság és előrelátás a világon. Maga még most is őt szereti, csak elhagyta, mert — a „körmére égett a gyertya." Ez a mi tolvajnyelvünkön annyit jelent, hogy legfőbb ideje volt gazdag parti után nézni. De, higyje el, az mégis csak az utolsó dolog a világon és maga hálával tartozhatik nekem, ha most szépszerével az útjára bocsátom. Menjen. Mi elvégeztük kisded regényünket. Én tudora, hogy nem fáj magának ez a kosár. Ellenkezőleg. Ha innen .kilép, boldogan fog fellélegzeni, mint aki megszabadult valami lealázó, hozzá nem méltó dologtól. A friss tavaszi szél arczába csap és maga ugy érzi hogy a levegő tele" van fehér szegfű illatával. A sok felébredt édes eralék hatása alatt aztán feltalálja majd önmagát. Az elvesztett önbecsérzetet. Hitét, bizalmát a tehetségében, munka bírásában és reményét egy sajátmaga alkotta jövőben. Nem, az olyan fiúnak, mint maga, nem való a hozományvadász szánalmas szerepe. Maga arra van teremtve, hogy fáradtsággal küzdjön ki minden lépést, mely a dicsőség és hitországához vezet. És hogy ezt el is érhesse, meg kell találnia a lelke másik felét. Keresse. Menjen el a kis fehérszegfüs lányhoz, akinek én a szemeiből kiolvastam. Nos, nem árulom el, hogy mit olvastam ki. Kérdezze meg majd tőle, magától. Én elég, ha annyit mondok, hogy annak a tekintetnek a hatása alatt, melyet rám vetett, egész éjjel nem hunytam le a szememet. Pedig én szeretek jól aludni. MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Minden külföldit fölül- « ™aii mul hazánk termé- ^ 111U11 szetes szénsavasvizek királya: ÁGNES: Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak. KEDVELT BORVÍZ ! Olcsóbb a szódavíznél ! MINDENÜTT KAPHATÓ ! Főraktár: OssBwald János urnái Pápfin.