Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-04-28 / 17. szám

ezt azon tüntető tapsok, melyekben egész estén át minden egyes jelenete után része­sült. Méltó partnerje volt Gyárfás, ki Beppo szerepében gyönyörű baritonját érvényesi tette. A milliárdos jegyespárt Ráthonyi Stefi és Inke köztetszés mellett adták. A herceg szerepében Báthori jóizü volt. A kar és ze­nekar Tombor mesteries vezetése alatt a legjobbat produkálta. Vasárnap délután „Víg özvegy" került szinre a címszerepben Ráthonyi Steffivel. Kifogástalan énekével ós temperamentu­mos játékával zajos sikert aratott, ugyszinte Torday Erzsinek is bőven kijutott a tap­sokból. A többi szereplők a régi jók voltak és a közönség, mely teljesen megtölté a színházat a legnagyobb megelégedéssel tá­vozott a színházból. Este bucsufellépte volt Sziklay Sze­rénának „A postás fiu és huga" bohózatban. Hogy mennyire közkedvelt nálunk Sziklay Szeréna ezt közönségünk ez estén fényesen igazolta. Az összes jegyek már előző napon elkeltek és megjelenésekor percekig tartó virágeső hullott, a zenekarból pedig egy gyönyörű virágállványt és egy remek csok­rot nyújtottak át. Egész -estén át tüntető tapsok honorálták ugy játékát valamint en­nekszámait, melyet méltán kiérdemelt. Az előadás után pedig számtalan függöny elé hívással búcsúzott el közönságünk tőle. A postás fiu szerepében Inke remekelt. Benne nem csalatkoztunk, mert minden egyes sze­repében az ambiciózus és tehetséges szí­nészt látjuk. Ellegáns újságíró volt Déry, nemkülönben jóizü humorral játszta Báthori a báró szerepét. Bájos volt Torday Erzsi (Milka) és sokat nevetett a közönség Szath­máryné Bajkeri Lili alakításán. Az előadás precíz és összevágó volt. Hétfőn zóna előadásban láttuk „Kol­dus gróf" operettet. Közönségünk kedvence Jlidy Irén az egyéniségének teljesen meg­felelő Jessy szerepében ragyogtatta művészi tehetségét. Folytonos taps kísérte minden énekszámát, sőt a „budoár" kupiét tüntető tapsokra meg kellett újráznia. A címszere­pet Gyárfás játszta a tőle már megszokott biztonsággal és nagy tudásával. A közön­ség énekszámait mindannyiszor megtapsolta. Méltó partnerje volt Torday Erzsi ; ki Ma­nola szerepében bájos és kedves volt. Szal­kay az ő felülmúlhatatlan jóizü humorával játszta Slippel szerepét. A kis Bogumil sze­repben Bilszky Ilona a női kar egyik esi nos tagja ügyeskedett. Bátori, Medgyaszay és Tomborné az est fényes sikerét nagyban emelték. Kedden premierünk volt. A főváros­ban nagy sikert aratott „Szép Ilonka" éne­kes játék került szinre mérsékelten felemelt helyárakkal. A nemes érzésekkel telt szép verselésü és behízelgő szép zenéjü darab­ról a legnagyobb elismerés hangján emlé­kezhetünk meg és a telt ház élvezettel hall­gatta végig az előadást. Az est fénypontja Hidy Irén volt, ki Mátyás szerepében elra­gadó volt. Minden izében bájos volt, toa­lettjeivel pedig bámulatot keltett. Méltó partnerje yolt Tordai Erzsi, ki a címsze­repben oly alakítást nyújtott, melyre való­ban büszke lehet. Érzésteljes játékáért és bájosan előadott énekszámaiért méltán ki­érdemelte azon zajos tapsokat-, melyekkel közönségünk őt illette. Különösen nagy ha­tást ért el hárfa dalával. Gyárfás a bolond szerepében kabinet alakítást nyújtott. Igen ügyes volt Buday Ilona a hercegkisasszony szerepében, nemkülönben Szathmáriné mint szép juhászné. Bátori általános derültség közepette játszta a kántor szerepét. Csinos jelenségek voltak Ráthonyi Stefi és Kovács Margit mint lantos diákok. Kisebb szere­peikben Inke, Szathmáry, Szabolcsi, Med­gyaszay. és Tomborné a kitűnő előadás ke­retében kiváltak. Dicsérőleg kell megemlé­keznünk a gyönyörű díszletekről és a ki­váló rendezésről. Szerdán este reprizként újra „Szép Ilonka" ment újra telt ház előtt. Az elő­adás a premiére sikerében folyt le azzal a különbséggel, hogy a zeneszámok melódiái jobban érvényesültek. A zenekar Tombor vezetése alatt kiválót produkált. Délután „A peleskei nótárius" kitűnő előadásban ment. Csütörtökön társulatunk kiváló tagjá­nak Holéczy Ilonának jutalomjátékául „Bo­szorkány" dráma került szinre. A virágáll­ványok és csokrok egész halmazával fo­! gad?a közönségünk a jutalmazandót, ki a címszerepben valósággal brillírozott. Holé­cyről különben már megírtuk véleményün­ket, de ez alkalommal valóban felülmulta magát. Fenséges szép volt. Erzésteljes já­tékaért egész estén át ovációkban volt ré­sze. Partnerje Déri volt és ezzel azt is ki­fejeztük, hogy méltó partnerje volt. Déry az ily kotornus szerepekben elemében van és szerepét a legkisebb részletekig kidol­gozza. Tomborné és Kovács Margit nyilt je­lenetben nyertek tapsot. Ráthonyi Stefi élet­hűen adta az álomkóros Juana szerepét. Markáns volt Szathmáry a főinkvizitor szerepében. Pénteken zónaelőadásban láttuk „Arany virág" operettet. Az est fénypontja Hidy Irén volt, kit közönségünk ez estén is tün­tető ovációkban részesített, melyet méltán kiérdemelt vonzó ós bájos játékávái, nem­különben remek táncával. Tisztelői egy gyö­nyörű csokorral kedveskedtek neki. A többi szereplők a régi jók voltak. Az előadás kü­lönben igen családias jellegű volt, ameny­nyiben a színészek egymást mulatatták, amit az ily zóna előadásoknál el lehet nézni. Szombaton premierként ment „Tökéle­tes feleség", melyről lapunk jövő számá­ban referálunk. KARCZOLAT a mTilt in-é-t^röl­Jóslatunk bevált, a helyzet várakozá­son felüli. Ha nem is tértek vissza az úgy­nevezett „aranjouezi szép napok", de te­kintetbe véve a körülményeket, kitűnő kon­ditiókat kell konstatálnunk. A legapró rész­letekig nem terjeszkedhetem ki, de hacsak általánosságban vesszük üg^et, ugy elmond­hatjuk, hogy „ügyünk jól áll". Sürgés, forgás az egész vonalon. Nem­csak a színházban, ahol tényleg a régi vál­lalkozási szellem teljes mértékben megnyil­vánult, de a főhadiszálláson is várakozá­son felüli mozgalmas élet ütött tanyát. Hogy mi okozta ezt a mondhatni rögtönzött for­dulatot, azt nem hivatásom kutatni, de any­nyi tény, hogy a legmerészebb fantázia sem merte volna remélni, hogy egy hét lefor­gása alatt ily kedvező fordulat álljon be a kapcsalkodzás és érintkezés terén. De szóljanak maguk a tények. Mikor történt az nálunk, hogy színházunk zsinór­padlásáról virágeső hullott volna a szín­padra és a virágállványok és csokrok egész halmazával búcsúztattak volna egy távozó primadonnát. Mikor történt az, hogy egy teljesen ösmeretlen szerződött subrettet vi­rágcsokrokkal üdvözöltek volna ? Mikor tör­tént ;iz, hogy egy drámai hősnő jutalomjá­tékára annyiféle variált csokrokkal árasz­tották volna el a színpadot? Mikor történt az, hogy esténként még az utolsó kórista is szegfüvei a gomblyukban jelent mog a láthatáron, melyeket a feladott csokrokból a pályatársnő kollegialitásból kiosztogatott ? Nos hát jelenhíg ez igy van. Hihetet­len és mégis igaz. Voltak már sziniévada­ínk, amikor nagyban ment ama bizonyos szedés, de őszintén szólva „még igy nem jött ki". Ha sportnyelven akarunk kifejezést adni ezen helyzetnek, ugy elmondhatjuk, hogy „fitt"-ek vagyunk és a starthoz a leg­jobb esélyekkel állhatnak. Tekintettel arra, nogy több versenyző és több versenyre van nak nevezve, ugy a „fitt"-eknek igen ked­vező a helyzetük. Azt felesleges talán említenem, hogy a fcrainüig a főhadiszálláson történik, ahol az úgynevezett „munkát" végzik. Aki a sport terén teljesen jártas, annak valóban nagy öröme lehet, amidőn látja, hogy mily szép előfutamok sőt trialok is lesznek meg­tartva. Még azok is élveznek, akik absolute nincsenek érdekelve és csakis a látványos­ság szempontjából jelennek meg a szín­helyen. Szóval a helyzet mesés. Kitűnő kon­ditio, nagy állóképesség, biztos indulás és elfogadható oddsok. Azt hiszem, hogy en­nél többet nem is kívánhattunk volna a mostani mostoha viszonyok között. Ha még | azt is jelzem, hogy a komoly indulóknak pacemakerjük is van, kik a munkában részt vesznek ugyan, de a versenyben, lehet hogy az egyenesben, de lehet, hogy már a for­dulónál visszaesnek, egyelőre elmondtam mindent, amit egyáltalában elmondhatni sportszempontból szabad volt. Ha többet mondanék ugy esetleg a verseny befolyására volna és sp. t. elárulásával vádolhatnának. Ez pedig azt jelenti, hogy „sport titok". Nem sokáig kell várnunk, még csak egy hé­tig és akkor az eredményről krónikái hű­séggel fogok beszámolni. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa vásosa a múltjára nem igen lehet büszke. Az hirlik, hogy Pápa városa jele­nét csak tengödésnek lehet mondani. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk néhány jő lökést adott Pápa városának. Az hirlik, hogy a polgármester nemsokára néhány közügyet megop erál. Az hirlik, hogy a rendőrség min­den lehetőt elkövett, hogy a polgárság­gal a jó egyetértést fenntartsa. Az hirlik, hogy a dunántuli ev. ref. egyházkerület uj fögondnoka beig­tatása ünnepélyén nagy fordulás vár­ható. Az hirlik, hogy az uj fögondnok beigtatása alkalmával többen „Front undFlügel Veránderüng"-ot fognak csi­nálni. Az hirlik, hogy a színtársulat ba­ritonja nagyon naiv. Az hírük hogy a színtársulat sub­rette primadonnája oly bájos, hogy hangját szabad szemmel nem lehet megállapítani. Az hirlik, hogy a színtársulat ko­loratur primadonnája csak elvei fenn­tartása mellett udvaroltat magának. Az hirlik, hogy a színtársulat tit­kára a régi rendszer mellett távozott. Az hirlik, hogy a színtársulat nai­vája csakis szigorúan diskrét alapon tárgyal. Az hirlik, hogy a színtársulatnál sok az eszkimó, de a közönség között kevés a fóka. Az hirlik, hogy a színtársulat te­noristája „hajlik ide hajlik oda". Az hirlik, hogy a színtársulat női karának egyik tagja szeretne naiva lenni. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a szinévad alatt minden nevezés kötelezettségéből törülve lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom