Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-04-28 / 17. szám

P A P A 01L \ V KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. Nincs cseléd ! Meg kell oldani ezt a kérdést. A sürgős elintézésre szoruló ügyek egyik legsürgősebbike ez ! Nem társadalmi, nem is politikai, hanem családi kérdés. Ami talán még többet jelent. A családi élet nyugtalanságát és az ilyen cseléd-mizériákkal s egyébb hasonló nyavalyákkal való belepődésót megérzi és megsínyli a családok összesége : a társadalom is. Meg kell oldani hát ezt a problémát. Feli kell szabadítani a cseléd-mizéria kinos ha tása alól a családi életet De hogyan ? Ez most a nagy kérdés. Amelyre meg felelni, elismerjük nem éppen könnyű. De nem is lehetetlen. E dolog megjavításához, illetőleg a cselédügy célszerű és megnyugtató rendezéséhez a hatóságnak és a cseléd tartóknak a közreműködése egyaránt megkívántatik, A cseléd-tartók ne legyenek túlságosan nagylelkűek a cseléd bizonyítványok kiállításában. Ne vezessen bennünket e nagylelkűség gyakorlásában az a cseppet sem altonisztikus szellemű felfogás, hogy hát hiszen mi már amugyis megszabadulunk a rossz cselédtől, más meg LAPTULAJDONOS és KIADÓ : sm&AVs&K w&mím HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. boldoguljon vele ugy, ahogy tud. Az a néhány jó szó pedig, amit könyvébe irunk, nem kerül pénzbe . . . Helytelen és önző felfogás ez. Amelyben a cseléd mizéria eg'yik főoka gyökerezik. A törvény értelmében rossz bizonyítványt az elbocsátott alkalmazott részére kiállítani nem szabad. Helyes, ennek a törvényes intézkedésnek van valamelyes morális és szociális alapja. Annak azonban már semmi néven nevezendő okszerű a!apja nincs, hogy a másik szélsőség ben : a jó bizonyítvány kiállításában derüre-boru, okkal és ok nélkül a szertelen gavallérosság álláspontjára helyezkedjünk. Ezzel csak ártunk magunknak, ártunk embertársainknak és növeljük a cselédmizériának nevezett bajt. Nagyon üdvös dolog volna, ha a cselédtartók legalább a féligazság szempontja szerint való egyön tetű eljárást alkalmaznak. Olyképpen ugyanis, hogy a rossz cseléd munka könyvébe a feltétlen szükséges adatokon kívül semmi egyebet ne Írjunk. Ha ez az eljárás általánossá következetessé és egyöntetűvé válik, feltétlenül meg fognak javulni a cselédügybeli viszonyok. A hatóság is sokat, nagyon sokat tehetne ez ügy megjavításában. Mindenekelőtt megtehetné pedig azt, hogy cselédkönyvet csakis minden tekintetben kifogástalan előéletű személynek szolgáltatnak ki. Nem vétene ez intézkedéssel sem a szociális, sem a morális törvényekkel szemben. Sőt éppen azoknak a szellemében való intézkedés velna ez. Hiszen ezzel nincsen megfysztva egyúttal a megélhetés minden módjától is. A gazdasági, mezei és ipari vállalatok, a napszámos és gyári munkák elég módot és alkalmat nyújtanak a munkálkodásra és megélhetésre. Meg aztán senkinek sem is okoz ebbeli munkálkodásában bajt és boldogtalanságot. Az sem volna utolsó dolog, hogy ha a munkakönyvekbe egy külön rovat volna bevezetve az igazán jó viseletű cselédről való megelégedésünk és elismerésünk kifejezésére. Ilyen módon lehetségessé válnék a jó és nem jó cseléd közti disztinkció, annak dacára, hogy rossz bizonyítványt egyáltalán nem állítunk ki. S ez az intézkedés a jó szándékú, becsületes gondolkozású jó cselédnek az érdekeit is nem kis mértékben mozdítaná TÁRCZA. A kosár. Fogadó-nap Farkas Benő köz- és váltóügyvéd házánál. A káprázatosan kivilágított, szalonban, mely gazdagon s kissé merész Ízléssel van berendezve, jönnek-mennek az emberek, mint egy nagy pályaház várótermében. Egy távoli sarokban, óriási pálma alatt már hosszabb idő óta két fiatal lány beszélget. Az egyik szép barna lány, a háziúr közeli rokona, ki látogatóba van náluk. Az apja földbirtokos és az a hír van elterjedve róla jól értesült körökben, hogy a lányával mindjárt '200.000 korona hozományt ád. A másik kezdő fiatalember. Tehetséges. Telve magasra törő vágyakkal, de szegény mint a templom egere. A társalgásban, mely eddig általános tárgyakról folyt, most eppen szünet állott be. A leány szórakozottan tépdesi az Ölében nyugvó piros szegfű-csokor szirmait. Arcza, mely szoborszerű nyugalmával egy antik istennőre emlékeztet, kissé el van fordulva, de azért megérzi a fiatalember álhatatosan ráfüggeszsett tekintetét és ez idegessé teszi. — Tudja-e, hogy nem szeretem, ha bámulnak ? fordult hirtelen udvarlója felé. — Pedig szokva lehet hozzá. — Éppen azért. Mióta az eszemet bírom, egyebet sem tesznek az emberek, mint bámulnak. — Szálljon perbe az égi hatalmakkal, amiért ily szépnek alkották. — Ah, jaj ! Ne volna csak az apámnak annyi pénze! — Higyje el, Coralie, hogy maga akkor is . . . — Isten őrizz ! Szépség vagyon nélkül — átok. Eleget olvastam, hallottam és tapasztaltam, hogy hálát érezzek a sors iránt, amiért megtelelő keretbe helyezte egyéniségemet. Apropos! Mondja csak, miért nem volt tegnap a színházban ? — Minő aproposból kérdi ? — Előbb feleljen tisztességesen, aztán én is megmagyarázom. — Egy rég nem látott barátommal találkoztam. Kért, hogy töltsem vele az estét. — Jól mulatott ? — Amennyiben mindig magára gondoltam. — Szép. Én pedig magára. Ne, ne bizza el magát! Egy csepp oka sincs. rá. Tudja-e, hogy ki juttatta az eszembe ? — Fogalmam sincs róla. A földszinten, talán a negyedik sorban ült a maga első szerelme. Horváth Dani mutatta meg nekem. a fiatalember szép, nemes arcza egy árnyalattal halványabb lesz. A leány folytatja : — O mondta, hogy maga még diákkorában ismerkedett meg azzal a leánnyal ós éveken át tartott ez a bájos idill. A nevét is megmondta. Várjon csak. Nem jut hirtelen az eszembe. Csak a keresztnevére emlékezem : Zsuzsa. De a vezetékneve. Nos, segítsen. Vagy olyan rossz a memóriája ? — Ne kínozzon. — Nem akarom kínozni. Egyszerűen I elbeszélek valamit, ami tegnap egy negyed órara foglalkoztatta a lelkemet. Képzelheti, hogy amint megmondták, ki az a kis lány aki már előzőleg is lekötötte a figyelmemet, kettőzött érdekkel szegeztem rá látcsövemet. A mi páholyunkból pompásan szemügyre vehettem. Igaz, most már a ve! zetékneve is eszembe jut: Takáts. Takáts I Zsuzsa, ugv-e ? Strausz Jenő ANGOL URI DIVAT ÜZLETE Győrött, Baross-ut 32. sz. Felhívom az uri közönség figyelmét, hogy megérkeztek a tavaszi újdonságok, még pedig a híres Borsalino olasz, Pelikán és Gyukits magyar, valamint angol kalapok, továbbá magyar gyártmányú férfi és női cipők. Angol sétabotok és ernyők, utazóbőröndök. Újdonságok nyakkendőkben. — Tavaszi és nyári takarók. Fehérnemüek a legjobb minőségben raktáron. Mérték után készíttetnek divatos színtartó zephir-ingek. Tisztelettel Strausz Jenő,