Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-04-21 / 16. szám

7­P AP OZIJW KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI AflAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : PQMu&TSEK HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Fordulat a rabbikérdésben. Vannak egyes kérdések, melyek fejtegetésénél a sajtó fiatal munkásai, gyakran még a nem fiatalok is, kü­lönös tájékozatlanságot árulnak el. Tájékozatlanságuk akárhányszor egy­általán meg nem érdemelt világítás­ban tünteti fel egész néposztályok gondolkodásmódját. Különben jó, iga­zán szeretetreméltó fiak, fiatal óriá­sok megdöbbentő könnyelműséggel szítják az elkeseredés tüzét olyan emberekben, kiknek lelkében a szen­vedélyesség felkorbácsolja helyett azt a nyugodtságot kell megterem­teni, mely a kölcsönös megértés el­maradhatatlan gyümölcse. Ilyen kérdés a rabbikérdés is. Ha valaki ehhez a kérdéshez hozzá akar szólani, annak ismernie kell a hitközségi élet fejlődését s az ehhez szükséges ismereteket nem lehet köny­vekből'megszerezni. A tudás forrása ezen a téren első sorban a szemé­lyes tapasztalás, másodsorban az az ige, mely nemzedékről nemzedékre száll, épségben, az igazság minden csorbája nélkül. Különös végzése en­nek a kérdésnek, hogy mindig kap­csolatban hozzák a hazafiassággal s hogy a tájékozatlanok minden érve­lése kizárólagosan a hazafiasságnak túlságosan hangos hangoztatásában merül ki. Már pedig, ha valamely elvi kérdésben ellenfelünket a haza­fiatlanság vádjánál torkoljuk le, az bennünket soha ebben az életben még nem ért. Felállíthatunk teljesen igaz tételeket ; de ezek az igáz tételek nem válhatnak meggyőződéssé ellenfelünk lelkében a miatt a keserűség miatt, mely ott a mi hibánk, a mi köny­nyelmü, elhamarkodott Ítéletünk kö­vetkeztében gyülemlett össze. Történeti háttere van annak a ténynek, hogy az orthodox zsidó hit­községekben a rabbiválasztásnál a magyar nyelv kérdése mindezideig nem volt döntő fontosságú kérdés. Megdönthetetlen igazság, hogy mindig döntő fontosságúnak kellett volna lennie y de ha valaki ebből a tényből a mi zsidóelveinkre azt állapítaná meg, hogy azoknak a hazafiasságát most már derűre borura kétségbe vonhatja a hazafiasságnak minden útszéli nagy­bérlője, annak a következtetése na­gyon könnyelmű, végtelenül léha. Mi­kor vért kellett ontani a hazáért, leg­utóbb az 1848/49-iki szabadságharc­ban, azok a zsidó papok, akik zsidó papi hivatásuknak magaslatán állot­tak, megértették az idők hivó szavát, letették a hatalmas foliánsokat, a zsi­dóság élére állottak s galambősz ag­gastyánok fiatalos hévvel vezették a zsidó ifjakat a honvédzászló alá s né­met szóval, abban a gyakran kicsú­folt jargonban lelkesítik őket, hogy utolsó csepp vérükkel is védjék a magyar hazát a „német" perfida ellen. Ilyen tényekből szűrték le év­századok során azt a tételt, hogy az a zsidó pap, aki papi hivatását ugy teljesiti, mint ahogyon a zsidó vallás szelleme kivánja, beszéljen bármily nyelven, hazafiasság dolgában a leg­jobbak között is a legelső sorban áll. így aztán formakérdéssé változott az, ami kétségbevonhatatlan lényeg : a magyar nyelv kérdése. De olyan körülmé­nyek között változott formakérdéssé, a melyre a legnagyobb hangú haza­finak is illik kellő tekintettel lennie. És annál a pontnál nem szabad figyelmen ki vili hagynunk egy másik körülményt sem. A zsidó hitéletben, | a hagyományos zsidó hitéletben, a TARCZA. A végrendelet. Enyhe őszi alkonyat borult a tágas udvarra. Az ainbitus vegén öt-hat napszá­mos kanalazza a porapás kaszáslevet. A góré körül a gyermekek közt vigan folyik a játék : „Hogy a kakas? Három garas. Hát a tyúk ? Az is ugy. Hát a legény ? Egy nagy lepény. Hát a leány ? Egy zsák csalán. A íalu végén nótázó rezesbanda nagy rotyogója át-átbődül a pilanatnyi szüneteken és Karakas Mihály, a gazda, az egyik fehér oszlophoz támaszkodva figyeli, hogy vájjon melyik nótát húzzák ? Alacsony, köpczös termete még szélesebbnek látszik az alko­nyaiban. Tömzsi bikafeje konok elszántság­gal ül a nyakán. Fényes, fekete szeme élet­kedvtől csillog. De hogy valami féreg rá­gódik a szivén, tömött fekete bajusza mu tatja, mely olyan csurgóra áll, mint zápor­esőben a kakas farka. Lelki szemével látja a levelesszint, a rendes kompániát, a lengő­libegő pántlikát s éppen azon ^gondolkozik, hogy maga is elballag a mulatságba. Ebben a perczben a tornáczra nyíló nyitott ablak felől halk, gyönge hang üti meg a fülét. — Mihály ! Mihály kedvetlenül lódit egjet magán, aztán benyit a liázba. ahol az ágyon halálos betegen fekszik a felesége, Zsuzsanna. — Csillagos az ég? — kérdi fáradt, gyönge hangon az asszony. — Az. nagyon szép csillagos — íeleli rövidesen Mihály. — Vigyen ki kend az eresz alá — mert mindjárt megfuladok. Mihály az ölébe vette, mint egy gyer­meket, kivitte és lefektette az eresz alatt levő priccsre. Zsuzsanna a mozdulattól fel­iig elájult, de aztán önfeledten merült el a föléje boruló csillagos égen. Mikor magához tér, ketten vannak Mihálylyaí, aki két ingujját egymásba fonva szótlanul ül mellette. Az asszony ellenállha­tatlan hévvel ragadja meg a kezét: -— Mindentől elbúcsúztam, Mihály, de kendtől meg a gyermekektől nem birok el­szakadni. Mihály a mellére csüggeszti a fejét s előbbi közömbösségébe egy kis nyugtalan­ság vegyül. — Isten előtt állithatom, •— folytatja az asszony — hogy hűséges felesége vol­tam kendnek. Kend volt azúr, én a cseléd. Pedig nem jöttem üres kézzel a házhoz. Tu­dom, a kend szemében nem voltam valami oszlopos jószág, de sok ok beszélt mellet­tem leánykoromban. Legfőképp pedig az, hogy árva voltam és ötezer forint öröksé­gem mindjárt annak a kezére került, aki feleségül vesz. Az Isten kigyelmedet vezette elébem. Mihálynak bizseregni kezdett a vére, | de az asszony a haldoklók lázas kitartásá­val folytatta: — Nem én vagyok oka, hogy ily a búcsúbeszédünk, de most el kell mondanom, ami a szivemen fekszik. Eddig sohasem ve­tettem a kend szemére semmit, pedig tud­tam minden lépését. Csakhogy a szeretet meg türelem volt a kenyerem —• hát tet­tem magam, hogy nem látok, nem hallok. ] Annál rosszabb volt. Kend még jobban el­bízta magát. Az első esztendő ugy letarolta a boldogságomat, mint a kasza a virágos rétet. Mert itthon olyan volt kend mindig mint a nehéz idő. Dult-fult, diitött-boritott mindent, mint a szélvihar. De az asszony­társaim mind szerelmesek voltak kendbe. Strausz Jenő ANGOL URI DIVAT ÜZLETE Győrött, Baross-ut 32. sz. Felhívom az uri közönség figyelmét, hogy megérkeztek a tavaszi újdonságok, még pedig a hires Borsalino olasz, Pelikán és Gyukits magyar, valamint angol kalapok, továbbá ma­gyar gyártmányú férfi és női cipők. Angol sétabotok és ernyők, utazóbőröndök. Újdon­ságok nyakkendőkben. — Tavaszi és nyári takarók. Fehérnemüek a legjobb minőségben raktáron. Mérték után készíttetnek divatos színtartó zephir-ingek. Tisztelettel Strausz Jenő,

Next

/
Oldalképek
Tartalom