Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-03-25 / 12. szám

Miután még elnöklő polgármester be­jelenti, hogy a bizottságok megválasztása alkalmával a közegészségügyi bizottságból clr. Kövi József és dr. Mechnitz Ede nevei tévedésből kimaradtak, amit pótlólag be­venni kér, áttértek a napirendre. 1. Polgármester előterjesztése a gyám­pénztár vagyonának elhelyezése tárgyában. Kovács Sándor a kölcsönök felvételé­nél nehézséget lát az ügyészi dijak magas­sága miatt. Felszólalásában bizonyos sze­mélyeskedés volt észlelhető és általános felháborodást keltett. dr. Hoffner védi az ügyészt ugy szinte dr. Kende, kinek indítványára hozatott meg a következő határozat, melyet Szenthe v, ügyész rövid felszólalása előzött meg, — melyben Kovács Sándor egyes kifejezéseit visszautasította. A gyámoltak és gondnokoltak vagyona 3/ 4 részben a Pápai Takarékpénztár V 4 rész­ben a Pápa városi és Vidéki Takarékpénz­tárban helyezendők el. Utasitattik egyben a városi tanács, hogy az ügyészi dijakról szabályrendeletet készítsen és azt a jogügyi bizottság javaslatával a közgyűlés elé ter­jessze. Ezen határozat névszerinti szavazással hozatott. 2. Szente János t. főügyész a gyámi tartalék alapból 76 korona 80 fillér össze­get kiutalni kér. A képviselőtestület a felmerült 76 K 80 fillér költség összeget Szente János v. ügyésznek kiutalja. 3. Torma Julianna szülésznő okleve­lének kihirdetése. Torma Juliánná szülésznő oklevele rendben találtatott és az kihirdetettnek lett nyilvánítva. 4. Gerstl Leó szövőgyári igazgató, Pápa város kötelékébe magát felvétetni kéri. A képviselőtestület folyamodó kérel­mének helyt ad. Köteles azonban 15 nap alatt 50 koronát a közpénztárba települési dij ciraén lefizetni. Ha azonban 1 éven be lül a magyar honosságot nem szerezné meg, ugy ezen határozat érvényét veszti. 5. Pribék Imre budapesti lakos IV ik gyógytár felállítására engedélyt kér. A képviselőtestület folyamodót kérvé­nyével elutasítja, mivel a belügyminiszteri rendelet értelmében ez nem is tárgyalható. Tudniilik 5 év még nem mult eí, hogy egy ily kérelem elutasitatott. í Wajdits Károly indítványa folytán azon­ban utasítja a városi tanácsot, hogy ameny­nyiben a viszonyok annak idején egy 4 ik gyógytár felállítását szükségessé teszik in­tézkedjék, hogy ezen jogot Pápa városa nyerhesse el. Felhívja egyben az ügyészt erre nézve vélemény adását. 6. Magyar Miklós ós társának kérvé­nye, Pápa város területén létesítendő se­lyemszövő és kikészítő gyár tárgyában. A képviselőtertület elhatározza, hogy azon esetre ha a kérvényezők ezen gyárat Pápa város területén 1 éven belül állítják fel, ugy ez esetben ingyenes telket, továbbá 10 évi községi adó és kövezetvám mentes­séget biztosit. 7. Városi tanács egy hajórakomány kockakő megrendelését javasolja. A képviselőtestület egy hajórakomány kockakövet megrendel és ennek árát a mult évi pénztár maradványból folyósítja. 8. Csősz Ferenc vízvezetéki felügyelő kérelme, fizetésének javítása iránt. A képviselőtestület folyamodónak fize­tését a vízvezetéki jövedelem terhére 200 koronával felemeli és ezen illetményét f. é. január hó 1-től kezdve folyóvá teszi. 9. Jelentés a barakk-laktanya ügyé­ben, LÖvy Adolf elégségesnek tartja, hogy a barakk-kaszárnya csupán 300 ember és 300 lóra épitessék és ennek hatása alatt mondatott ki a következő határozat: A képviselőtestület utasítja a városi mérnököt, hogy két tervet és pedig egy 300 ló és 300 ember részére és egy tervet 670 ló ós 670 ember részére készítsen el és azt a városi tanács mielőbb a közgyűlés elé terjessze. Utasítja egyben a városi ta­nácsot, hogy a laktanya melletti szükséges telek beszerzésről gondoskodjék. 10. Építészeti bizottság jelentést tesz Mayersberg Samu építkezési ügyében. á képviselőtestület a 12 1~~|-Öl terü­letért Mayersberg Samunak 1200 koronát a szedtünk amakkor . . . Pedig én is csak aztán lettem katona, mikor a veszedelem lángot vetett. Elsőbb csak nemzetőr voltam. Az apám is az volt, pedig deres volt már nagyon. Aztán hazajött, én meg ott marad­tam, Szent-Tárnástul : Világosig. — Isten éltesse urambátyám ! — Isten mindnyájunkat . . . Szépen beszélt az elébb, majd mutatok holnap va­lamit. — Mit édes bátyámuram ? — Most csak tánczoltassa még meg a menyasszonyt is, mert az ugy dukál, aztán majd dallikózunk . . . Nem kőll mindenki­nek mindent tudni . . . Menjen no, majd nézem. Azután tapsikolok , . . III. Ha lefekszek, ha nem fekszek, mikor időn tul vagyok : csak nem birok aludni. Alig hogy az ablak liládzani kezdett, meg­mosdottam, felöltöztem, kilábhegyeltem az udvarra. Sokan tudják, hogy engem a ku­tya sose bántott, a lakodalmas, disznótoros ház ebe meg mást se bánt : egész bátor­sággal füstörésztem a zúzos, deres fák alatt; a tornácz előtt. A pitvarban is, a kisházban is égett a lecsavart mécs, s felöltözötten aludtak a lokájasszonyok, ottfelejtett gye­rekfélék. Az istállóban horkant-horkant egyet valamely csikó. Nem csitítja senki; béres is, kanász is aluszik. Csak a félszer ajtajában mozo­rog egy subás emberforma. Hogy eztán rámszól, akkor ismerem meg öregepót : — Hát maga tanító ur ? Tán kemény volt a derekalja ? — Tollú volt annak még a szalmája is, Csak kóvályog egy kicsit a fejem, azt szellőztettem. Adjon Istan jó reggelt ! — Fogadj Isten, adjon Isten. Majd nem soká melegítetek én egy kis bort. Jó az a cámboródott fejnek nagyon Csak hadd pihenjenek még egy kicsit a fiatalok . . . A fiatalok, akiknek unokái is vannak már / Odamegyek hozzá, kezelünk s elkezd pirongatni : — Megfázik . . . Hallja-e, megfázik ... — Dehogy fázok . . . •— Nono . . . Heten maradtak otthon. Nézze, behozom az istállóbul a mécset ide a fészerbe, itt mégse ér ugy a szél. Letette a lámpást a gyalupadra. — Én itt tanyázok, ha tél, ha nyár. Nekem kicsi a ház. Ha föl érzek, köhögök. Itt ugy alszok, mint a tej. Üljön le oda az ágyra. Szalmaagy. Most fontam újra, hogy beszorultunk ... Muszáj valamit csinálni, nézze . . . Most kaptárokat csinálok. Meg dagasztószéklábat. Fúrok, hiragok, motyo­gok ... Ez meg sulyok. Éppen Viktorká­nak csinálom. — Ezt a vízfolyást, rozmaringot is urambátyám véskedte bele ? — Hát ki ? Szebb is ugy, meg nekem tovább tart a csinálása ... Ez meg fa­macska. Ördög vigye el ; sok az egér a kam­rában ... Ez aztán se le nem veri a kö­csögöt, se a kolbászt meg nem dézsmálja. — Hát az, ami azon a polcon ugy be van pólyázgatva szűr posztóba ? mult évi pénztár maradvány terhére kiutal, ha ezen terület telekkönyvileg be lesz je­gyezve. 11. Illetőségi ügyek.­Zuna Gyula, Mernyih Gizella, Krem­mer Gyula és Klein Rezső illetőségeért fo­lyamodók kérelme a városi tanács javaslatai alapján el lettek utasítva. Több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. A kath. kör estólye. — 1906. március 18. A márciusi nagy események emlékére a pápai kath. kör mult vasárnap délután 5 órakor a Griff-szálló nagytermében óriási közönség részvétele mellett egy minden tekintetben fényes sikerű hangversenyt ren­dezett. A hangverseny kezdete előtt a kö­zönség a Hymnuszt, végeztével pedig a Szózatot énekelte. Magát a hangversenyt Puschmann Ida zongoratanitónő művészi zongorajátékkal vezette be Székelynek egy nehéz Rhapsodiájával. Utána Hanauer Zoltanné szavalta el Arany Rákóczyné c. költeményét, megtoldva azt Tompának egy szép alkalmi költemé­nyével. Kitűnő szavalata frenetikus hatást keltett. Ezután Marg'o Zelma, szintársálatunk széphangu művésznője énekelt Szentgyőrgyi Sándor zongorakisérete mellett kuruc dalo­kat, majd pedig népdalokat a már tőle megszokott sikerrel. Majd Francsics Norbert az ékesszavu b&konybéli apát mondott gondosan kidolgo­zott, bár rövid, de tömör tartalmú ünnepi beszédet, mely után Krécsy Ede, pannon­halmi főmonostori karnagy mutatta be gor­donka művészetét. A tiszteletet keltő öreg ur mintegy meghazudtolta korát: fiatalos bravúrral játszott a gordonkán Szentgyörgyi Sándor zongorakisérete mellett. Most Takáts Gedeon tanár lépett a pódiumra és „Éji látogatók" cimü remek költeményét szavalta. E költeménynek a fővárosi ifjúságnak nevezetes tüntetése volt MMMWjaMWMMMBWMBEJillU HlWMIMIMMMIIMBjjaWCMIMl^MMWW arra üljek, mert tör ám az ő ágyának a széle : — Az ottan, lássa, az, amit az este mondtam is magának, hogy majd megmu­tatom. Ez az a kiszögezett kasza, akivel nemzetőrnek elmentem amakkor. Levette, kipólyálta, komoly volt. Er­nyős szemöldöke izgett-mozgott. — Sokszor megtisztogatom. Megkenem hájjal, mégis rá-rálopódzkodik a rozsda. Látott-e már ilyet ? — Láttam. A muzeumban láttam. De az élit még sose tapintottam, csak most. — Fogná még ? — Fogná . . . Hanem én mégse itt tartanám, ha urambátyámnak volnék. — Hanem ? — Hanem bevinném a városra. Oda­adnám a nagydiákok iskolájának, hadd lát­nák, hadd ösmernék meg a régieket, hadd lennének olyanok, mint azok voltak: az apájaik . . . Az öreg Putnoki elvette tőlem a ka­szát, visszagöngyölgette rá a szürposz'ót : — Igazsága van ... De azért ; jgse adom oda . . . Lássa, lehet még vala:.< . .. Haszontalan ember vagyok én ma,r nagyon, hanem ha lenni valami, tudnék én még ez­zel a kaszával bánni . . . . . . Tudom, hog;y hiu a hite a vén embernek, de megcsókolom azt a kaszát és érzem, hogy igazságot cselekedtem . . . Mert lesz még idő .. . Lesz még hajnal. . . És szent lesz a kasza, mikor a lélek győ­zedelmeskedik . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom