Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-03-25 / 12. szám

mely alkalommal Margó Zelma újra fénypontja volt az előadásnak. Hétfőn zónaelőadásban ment „Gül Baba" telt ház előtt. Gábor diákot Margó Zelma játszta a tőle már megszokott kedvességgel és bájjal. Egész estén át tüntető tapsokban volt része. Kedden Margó Zelma bucsufellépteül újra „Leányka" előadásában gyönyörködött a közönség. Margó egész estén át ovációk tárgya volt és az előadás végeztével mintegy 9-szer kellett a lámpák előtt megjelenni bucsuztatóul. Szerdán délután ifjúsági előadásul „Csöppség" ment. Hálás publikuma volt Csendes Alicének, ki a címszerepben jeleskedett és méltán kiérdemelte a közönség elismerését. Igen ügyes volt Gergely az apóka szerepében, nemkülönben Somogyi Leinci alakításával. Este premierünk volt „Helyre asszony" előadásával. A cimszerepet Micseyné játszta kedvtelehül. Ugyanezt mondhatjuk Halászról is, ki Miklós szerepét játszta. Igen jó volt Tímár és Csendes Alice. Csütörtökön utolsó előadásul „Helyre asszony" ment. Ez alkalommal Micseyné kitett magáért. Tűzről pattant menyecske volt és meglátszott, hogy kedvvel játszik. Ezt tapasztaltuk Halásznál is. A többi szereplők a régi jók voltak. Ezzel a referádárikkal egyúttal a tavaszi sziniévadunk befejezést nyert. I róteremben, de pezsgős jókedv uralkodott „cognac" mellett, nemcsak addig mig a búcsúzásra került, hanem még a kocsiszakaszban is. A búcsúztató társaság ugyanis amint a német közmondás mondja „war kleín aber honett." Beigazolta, hogy nem smutzig a magyar. Eleinte azt hitte az ember, hogy a búcsúztatás bizonyos kötelességszeríileg történik, de végeredményében nem ugy történt. Lehet, hogy a cognak hatása, de az is lehet, hogy a helyzet hozta magával azt, hogy amikor már a vonat érkezése jelezve volt, a localis társaság egyet gondolt és azt hangoztatva, hogy „ha te elmész én is el, tőled nem maradok el" nem vettek búcsút a pályaudvaron, hanem utasokká fejlődtek és elkísérték „őket" a nyitott pályára. Hogy meddig kisérték és hogyan i búcsúztak el tőlük, azt nem tudom, de hogy nem mentek el az „Ujhelyre" azt onnan tudom, mert ösmerem a búcsúztatók azon 1 elvét, hogy „gombház ha leszakad lesz más." Gombházunk pedig lesz. hanem is rö| vid időn belül, de októberben biztosan. Nem ! tudom mi igaz a dologban, de mint hirlik ! erre a téli évadra erős fogfájás várható, mert Szalkay oly hadat akar bevonultatni városunkba, melyre, mint szokás mondani ,,a vén kecske is megnyalja a sót." Hát csak lássuk a medvét 1 Frici. tartalma, a mikor is a honvéd szobrot koszorúzták meg éjjel. Takáts kitűnő szavalónak bizonyult és zajos ovációt vivott ki magának művészetével. Egyike a legszebb, s csaknem páratlan sikerű műsorszámoknak volt a következő melodráma, Rákóczy zászlaja Szengtály-tól. Ezt Nagy Gábriella szavalta, kisérte pedig zongorán Kis Vilma, gordonkán Krécsy Ede, hegedűn Szentgyörgyí Sándor, harmoniumon (a mellékteremben) Turner Sándor tanító és (ugyanott) egy 50—60 tagu vegyeskar, mely a kath. gimnázium ifjúságából és a kath. kör néhány tagjából lett összeállítva. Maga ez az egy szám és kitűnő sikere elég, hogy az estélyt a jelenvoltaknak felejthetetlenné tegye. A szép szerzemény épugy mint a kiváló szereplők művészete igazán megindította az ünneplő közönséget. Végül Kupecz Gyula fuvolán eljátszott nem is néhány, hanem egy egész sereg szebbnél szebb kurucnótát, meg magyar dalt, többek között a Kossuth nótát is. Dr. üjváryban igen ügyes zongoristát bírt kíséretül, s a felhangzó tapsok után újra- és kellett fárasztó művészetéhez nyúlni. Összegezve a sikert nem mulaszthatjuk el a szép és változatos műsor és annak művészi előadása címén legnagyobb elismerésünket nyilvánítani Szekeres Bónis iránt, ki fáradhatlanul buzgólkodik a kör fellendülésén. A szereplők közül pedig különösen a hölgyszereplőket, elsősorban Hanauer Zoltánné úrnőt kérjük, hogy nyújtson nekünk többször alkalmat arra, hogy gyönyörű szavalatát minél sűrűbben dicsérhessük. Végül konstatáljuk, hogy a kath. kör, melynek azelőtt a saját helyisége ^is tág volt, most pedig előbb a Jókai körből, majd a bencések tornaterméből is kiszorult, még a Griff termében sem" fogadhatta be vendégeit és jóformán zavarban lesz, hogy ezentúl hol tartsa meg estélyeit. Színészet Pápán. Micsey P. György színtársulata csütörtökön fejezte be nálunk működését és innen S.-A.-Ujhelyre ment ahol virágvasárnapig fog időzni. Voltaképpen Micsey színigazgatónak városunkban kellett volna virágvasárnapig maradni, de mint már legutóbb jeleztük, őt bizonyos7

werkölcsi kötelezettségek kötötték S.-A.-Ujhelyre — uj színi kerületébe — bevonulni, amit a szinügyi bizottságnak is levélben bejelentett és távozását kimentette, egyben köszönetet mondva a bizottságnak ós közönségünknek jóindulatáért. Ami ezen rövid évadunkat illeti Micsey színigazgató nagyon is meglehet elégedve. Közönségünk, a hangulathoz képest eléggé pártolta és néhány est kivételével az előadások telt házat csináltak. Referádánkat adjuk a következőkben: Szombaton délután ifjúsági előadásul „A szentivánéji álom" adatott. Aki ösmeri ezen remek darabot az reá nem ösmert az előadásban, mert csak a darab V

3-át böngészhette ki belőle, eltekintve, hogy Mendelsohn zenéjéből egy hangot sem halottunk. A szereplők jártak-keltek és keveset beszéltek. Este premierünk volt „Leányka" daljáték eladásával, melyben Margö Zelma remekelt. Bájos megjelenésében, behizelgő énekszámaiban, elegáns játékában és remek toilettjeiben gyönyörködtünk. Igen ügyes volt Káldor a levente szerepében. Timár egész estén át derültségben tartotta a közönséget Habakuk kabinet alakitásával. Kövi Juliska igen hercig volt kis szerepében. Az előadás kifogástalan menetelü volt. Vasárnap délután „Gül Baba" ment a már több izben jelzett jó előadásban. Sok tapsot kapott Hajós Elza Gábor szerepében. Este reprizként „Leányka" került szinre, KARCZOLA T a mult ixé"t:r?oILVolt is nem is tavaszi sziniévadunk. Alig hogy jöttek, már is elmentek. Valahányszor egy színtársulat körünkből távozik, rendesen bizonyos űrt hagy hátra, ez alkalommal azonban nem észlelhető. Erezhető volt ezen hidegség a rövid sziniévad alatt, de leginkább a szokásos búcsúvétel alkalmával. Milyen különbség a legutóbbi búcsúztatás, amikor városunkból Székesfehérvárra bucsuztattuk a színtársulatot. Akkor „a viszontlátás reményében" vállunk el tőlük, most azonban megváltozott teljesen a helyzet. Magyarán mondva „végelbocsátás" címen váltunk el a társulat tagjaitól, amenynyiben alig van a társulatnál egy-két tag, kit esetleg az uj székesfehérvári társulatnál viszontláthatni reményünk volna. Ezen körülménynek és sok más for- ' dulatnak tudandó be, hogy „anno dazumal" \ pazar búcsúztatás, ha nem is teljesen elmaradt, de amolyan lagymatag és teljesen érzéketlen hangulatban játszódott le. De nem is történhetett máskép. Már a társulat tagjainak ideérkezésénél észrevehető volt, hogy „a téli beszállásolás"' kényelme alatt állanak és idejövetelük „kényszer mozgósításira vezethető volt vissza. Itteni időzésüket amolyan átmeneti „bekvártirozás"-nak tartották és semmifele nagyobb evulótióba nem is bocsájtkozhattak. Szóval amit egyesek megjegyzéseiből kivettem, a szokásos erősebb kapcsalkodzásnak „nincs is értelme". És tényleg nem is lett volna értelme, mert eltekintve, hogy ily rövid időre jöttek és hogy végleg távoztak el városunkból, de különben is .az idegen forgalom, mely a téli állandó helyzetben lett megkötve, erősen veszélyeztette az átmeneti időszakot. Alig mult el egy-két nap ujabb és ujabb „selma" jelentkezett ós régi jogokra hivatkozva, teljesen háttérbe szorította a localpatriotizmust. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy nem volt absolute semminemű érintkezés, de azt színészi nyelven csak „legyezés"-nek tartják. Ezek a „legyezők" meg is tették a kötelességüket és megtartva a dekorumot a pályaudvaron való végleges elbucsuzásnál az úgynevezett „diszszázadot" képezték. Nem volt -- mint régente — pezsgő a váAz hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a barakkkaszárnyat nem jó szántából épiti. Az hirlik, hogy Pápa városa a csatornázás kérdését folyton kérdőjelnek tekinti. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál volt orsz. képviselőnkről hallgat a krónika. Az hirlik, hogy a polgármester a városház kibővítésére már mértéket talált. Az hirlik, hogy a rendőrség a drágasági pótlékot megkoszorúzta. Az hirlik, hogy a rendőrségnek nem a római pápa, hanem a pápai képviselőtestület szabja meg a böjtöt. Az hirlik, hogy a legutóbbi közgyűlésen többen ördógöt festettek a falra. Az hirlik, hogy a legutóbbi közgyűlésen szájfájás is mutatkozott. Az hirlik, hogy a katholikus kör márciusi ünnepélyén a sötét háttér is közreműködött. Az hirlik, hogy Micsey színtársulatával végeztünk. AZ hirlik, hogy a „Helyre asszony" előadáson sok „helyre" nem volt közönség. Az hirlik, hogy Micsey színigazgatónak uj állomáshelyén ,.Mohács"-ra van kilátása. Az hirlik, hogy a sziniévad alatt gyenge volt a helyi forgalom. (Annál ^erősebb volt az idegen forgalom. Szedő.) Az hirlik, hogy a színtársulat tagjai aprópénzzel lettek elbúcsúztatva. Az hirlik, hogy Pápán a csonka szerelem erősen ki van fejlődve. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjénél sok „bánat" van bejelentve. HTT" T "

P "T^ "H-f" — Ssemélyi hir. Antal Gábor ev. ref. püspök tegnap városiunkba érkezett. A püspök ma avatja fel Homok-Bödögén a ref. egyház uj harangjait. — Huszárezredünk koréból. Kralovanszky Gyula, százados, törzstisztjelölt, kit nemrég helyeztek át Budapestről ezredünkhöz, a pápai osztály vezetését átvette.