Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-01-14 / 2. szám

XVI. évfolyam. Pápa, 19C6. január 14. 2. szám KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. A Kossuth Lajos-utca. A Kossuth Lajos utca megnyitása érdemében teljesített fáradozások a legutóbbi napokban ugy látszik, mintha kárba vesztek volna. Ennek az utcának megnyitását békességes megegyezéssel ugy látszik dűlőre vinni nem lehet. A nagy gonddal előkészített terveket most legújabban meghiúsította Böröcky Lajos, A.-Teveiről ide be költözött földmives ember, most a Tyrol vendéglő, bérlője, — a ki ugy látszik nincs megelégedve azzal a tízezer korona nyereséggel, a mit a ház eladása folytán kapott volna, — hanem Isten tndja mit akar elérni, — elég az hozzá, hogy a polgármester által hozzá küldött adás-vevési szerződéseket a 12 ik órának utolsó percében aláírni vonakodik. így tehát a Kossuth Lajos utcának gondosan előkészített terv szerinti megnyitása most már ezen körülmény folytán ily alakban nem létesíthető. Az a kérdés merül fel tehát, hogy Pápa város közönsége jövőre való tekintetekből kezdeményezze-e más uton, ennek az utcának a megnyitását, vagy ejtse el végkép. Nézetünk szerint, kimondhatatlan hasznot és okos dolgot csinálunk Pápa város érdekében, ha ennek az utcának megnyitására tűzzel vassal törekszünk. Egyes nyereség vágyó házi urak nem akadályozhatják meg a város haladását az által, hogy a nagy közönséggel, ujjat húzni törekednek. Utcanyitásra joga van a városnak és egyes területeket kisajátítani. Lépjen a város képviselőtestülete erre a térre, kérje a bíróságnál az utcatérhez szükséges terület kisajátítását és erös a meggyőződésünk, hogy bírói uton 4—5 ezer koronával az utca megnyitása kevesebbe fog kerülni, mint ha azt a tervezett békés uton létesítettük volna. Valóban restelni, tudjuk sőt szégyeljük, hogy találkozott egy ember, HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. a ki a város haladását, szavának megszegésével megakadályozni igyekezik, — de a város közönsége ezt tűrni nem fogja, — útjából az akadályokat elhárítani fogja még pedig ugy, hogy kárát nem a város fogja vallani. Pápa város képviselőtestületének kell, hogy jelszava legyen a város haladása. Az utca megnyitása ma semmiesetre sem fog többe kerülni 15—16.000 koronánál. A Kossuth Lajos utca megnyitása ennyit megér a városnak. Hiszen a külvárosokban nyitott uj utcákra is költött ennyit a város, — nem volna helyes és méltányos ha egy nagy forgalmú utcánknak a fennt jelzett árban leendő megnyitásáról nem gondoskodnánk. Pápa város képviselőtestülete annak idején, mikor az utcavonalakat meghatározta, már akkor kimondotta és szükségesnek is jelezte a Kossuth Lajos-utca déli végének megnyitását. Ha tehát annak megnyitását elrendeli, akkor csak egy korábban hozott haTÁRCZA. VEGE. Egykor én is álmok hőse voltam. Mikor még egy leányról daloltam És a nevét glóriába, Csengő-bongó dalvirágba fontam. Valamikor én is űztem álmot, Csillogó szép csalfa délibábot, Mig a lelkem dalra, táncra, Csókosajku barna lányra vágyott . . . . . . Hervadt már a fehér őszi rózsa, Elnémult a pásztor tilinkója, — Megcsalt ;i lány, mint az élet, Mint e sok bús, semmivé lett nóta. A Chloter király fiai, Abban az időben a Chloter király három fia uralkodik vala a frankok birodalmában. Keleten Sighebert, nyugaton Hilperik, a középső részben Gontramm, a legöregebb. Sighebert pedig feleségül vette a góth király leányát, a szép Brunhildot, akit nsigy pompával, fényes góth urak seregével hoztak el a spanyol földről és egy álló hétig lakmároztak menyegzőjén s nagy ezüstkupákból itták a bort és a méhsört Meteben, a Sigheb»rt király székvárosában. Akkor igy szólt Hilperik, aki Braineben lakott félig iából épült oszlopos nagy palotában : Mivel vagyok én alábbvaló, mint az öcsém? Ha neki királyleány a felesége, nekem is az lesz. Menjen követség és kérje meg számomra a góth király másik leányát. — Hát engem elhagysz, uram ? — kesergett Fredegond királyné. — Te is megmaradsz, — mondta neki Hilperik. A nemes király nem sokat törődött az anyaszentegyház törvényeivel. Már négy felesége volt. A melyik éppen alkalmatlan lett neki, azt kolostorba záratta. — De le ne félj, — mondta Fredegondnak — csak az udvaromból kell elmenned, mert a góth király leánya nem türi, hogy mellette másik királyné is legyen. — Ne üzz el engem udvarodból, kegyelmes uram, — könyörgött Fredegond — már ezután nem akarok ón egyéb lenni mint neked és az uj királynénak legalázatosabb szolgálótok. Csak az én uram legyen boldog, én is boldog leszek az én alacsony soromban, melyből csak a te kegyelmed vett ki. Erre a beszédre Hilperik egészen megnyugodott : — Hát itt maradhatsz s ha jól viseled magadat, férjhez adlak valami előkelő nemes frank vitézhez. — Legyen az én uram tetszése szerint — felelet alázatosan Fredegond. A lelkében azonban mást gondolt. Keserű gyűlölettel nézte a nagy pompát, melylyel a góth király leányát, Galeswinthet fogadták, a tornyos nagy ezüst kocsit, melybe ültették, a frank vitézek, herczegek grófok sokaságát, akik pánczélba öltözve kisérték, a püspöksüveges főpapokat, akik eljöttek a királyi pár esküvőjere s elhoztak a poitiersi székesegyházból egy nagy szekrényt is, tele sientek ereklyéivel. Arra tette rá a jobbkezét Hilperik király, ugy esküdött meg, hogy soha sem fog elválni Galesvinth-tól és soha, mig az él, nem fog elvenni más feleséget. A frank vitézek pedig, a herczegek, grófok, mind, akik ott voltak, kirántották kardjaikat s ugy esküdtek hűséget az uj királynénak, egy szóval-lélekkel kiáltva, hogy a kard éle által veszszen el az, aki hűségét valaha megszegi. Aztán olyan lakoma fejezte be a menyegzőt, hogy Hilperik dicsekedve elmondhatta, nála még több bor és méhsör elfogyott, mint a Sighebert menyegzőjén. Olyan jó kedvében volt Hilperik király hogy öt legszebb városát mindjárt odaadta menyasszonyának nászajándékba, ősi frank szokás szerint egy marék szalmát hintvén a Galeswinth fejére bal kezével, mig jobbjára fogta annak kezét. Az írást is meg.