Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-02-18 / 7. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. -MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELÖFiZETESI ARAK : Bgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. Pénzintézeteink figyelmébe. Városunk pénzintézetei jelenleg évi mérlegüket bocsájtották ki és üzletévüket zárták le. Ezen körülmény teszi aktuálissá felszólalásunkat, amennyiben aligha választhattunk magunknak alkalmasabb időpontot oly dolgok szellőtetésére, melyekre takarékpénztáraink figyelmét felhívni közügy szempontból is nagyon okadatoltnak tartunk. Köztudomásu dolog, hogy az ország összes pénztintézeteiben csekély kivétellel majd mind leszállitotta a hetétként elhelyezett gyümölcsözőtőkék kamatát. Ami nyilván annak a jele, hogy sok az összehalmozott tőke. De jele ez másnak is. Annak t. i. hogy a magánfelek között a bizalom, a személyes hitel egészen megszűntnek tékinthető. Kélnek az emberek egymástól. Többé már nemcsak a hires magyaiparolákban, a kötelezvény gyanánt adott becsületszóban, de stemplis köm>- 1ÁRCZA. on^A sárgacsizmás Marcziröl. — Aztán sírt e ? -- Meghiszem azt! Mintáz őszi felhő! — Hm — mond la Lőrincz mester fontoskodva, azután egy csöppet elmerengett a szoba teher mennyezetén, majd igen fontoskodó arculattal tette hozzá : — No ládd öcskös, ez az, amit mindig mondok. Bánni kell tudni a vászoncseléddel. Nem hiába irunk 1398-at az Ur születése után, de forog is a világ s mindegyre okosabb lészen az emberiség. — Már az igaz — jegyezte meg Márton diák s olyan jámbor, mindent hivő orcával nézett a mesterre, hogy annak csakúgy hízott, bele a kevély mája. Lőrincz mester Kassa városának vala főbírája, tehát nagy potentát a maga idejében, Márton diák pedig ugyancsak Kassa városának költségére faragta a kalamust s íródeákja volt főbíró uramnak. A városban ugy hívták, hogy: sárgacsizmás Maiczi, mivelhogy olyan ragyogó sárga szattyán-csizmában nem járt még tanácsbéli ember urfi-fia sem, mint Márton diák, de a sárga csizmán felül még ket dologról volt nevezetes a diák: a furfangos, grófra járó eszéről, meg a daliás voltáról. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : telezvényeikben s váltóikban sem igen bíznak. A hires magyar bizalom nem a hajdani becsületszó erejében, hanem a takarékpénztárak acélfalai között talál otthonra. A bizalmatlanság egyfelől, s a vállalkozási szellem hiánya másfelől, s a mi a legfőbb, a szükség, a nyomor mind a pénzintézetek mentsvára felé űzik hajtják az emberek nagy tömegét. Itt halmozódnak össze a megtakarított, az összekuporgatott garasok, itt a gazdagok aranyrudai mellett a megszorultak ezreinek kiizadt kamat összegei. Ez a körülmény érdemes az elmélkedésre Főkép mikor a pénzin tézetek megnyitják a bőség szaruját s dús jutalékot, vagy mondjuk osztalékot juttatnak -— boldog részvényeseiknek. És különös, mentül in kább terjed a szegénység s mentül nagyobb számban ostromolják a hí télre szorultak a pénzintézeteket, annál nagyobb összegű osztalék üti a részvényesek markát. HlíWETESEK 93 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A fi M I N könyvkereskedésében. Oka e szépen gyarapodó osztaléknak : természetes a növekvő forgalom. Mert pénzintézeteinkhez még nem jutott el az a praktikus kereskedelmi elv: kevés haszon, nagy forgalom. Nálunk még a régi elv uralkodik : nagy forgalom —- nagy ha szon. Sok ok szól tehát emellett, hogy a pénzintézetek a betétek kamatainak leszállításával a kölcsönadott összegek százalékát is leszállítsák, különben : közel a gyanú, hogy a pénzintézetek a két félnek t. i. a betevőknek és hitelezőknek rovására a boldog harmadiknak : a részvényes tagoknak, tehát az intézetek önmaguknak kívánnak busás előnyt biztosítani. Ami azután eme máskülönben hasoncélu intézetek létjogosultságát helyezné kétes világításba. Kívánatos tehát, hogy a betétek kamatainak leszállításával a hitelezett tőkék obligát és szokásos 8 — 7—6 százalékait is arányosan alászállitsák. Annál könnyebben tehetik ezt, Lőrincz mester ellenben nem bántotta túlságosan az okosság. Nagyon akkurátus, tiszteletet parancsoló megjelenés volt, ölnél magasabb, szép harcsabajuszú férfiú, aki nagy tekintélylyel hordta a bírói pálcát s kérlelhetetlen szigorúsággal kezelte az igazságot, de — mi tagadás — az okosabbik eszét a diákjánál tartotta. Hogy mégis elmesélni való akad róla, ennyi töménytelen esztendő után, annak nem annyira ő az oka, mint az a véletlen, hogy a hatalmas főbírónak egy gyönyörűséges leánya volt. Mária leányasszony, akiéit versengett Kassa város minden rangbéli legénye, sut amint, ez a történet bizonyítja, a nem egészen rangbélieknek is megvette a szivét. Claudis András uram fia, aki nem kevésbbé András vala, miként az édesapja, ez volt a legjobban beleszerelmesedve Máriába, amihez jussa is volt, mert öreg Claudis András volt Kassa város legtnódosabb polgára, az ötvöscéh atyamestere, akit még a király is meglátogatott volna, ha történetesen Kassára vetődik. Lőrincz mester nagyon is meg volt elégedve a dolgok ilyetén állásával, csak éppen egy kis hiba esett a dologban, j-'í tudniillik, hogy Mária leányasszony semmiképen sem szive hette Claudis Andrást, a fiatalabbat, amiben némi igazsága is volt Máriának, müvelhogy András úrfi pösze volt egy csöppet s a félszemét ott feledte egy kis összekülönbözés alkalmával az egyik timárlegénynél. (Magyarul szólva, az aranymüveslegénynek s a timárlegények összeverekedtek a hires „Vörös csilagban" s akkor kiütötték félszemét Claudis Andrásnak) A szerelmetesség még nem lett, volna túlságosan nagy baj, hiszen voltak szépen szerelmesek Máriába, sokkal nagyobb baj lett azonban, amikor. András úrfi annak rendi s módja szerint megkérette a szép Máriát. LőriHcz mesternek repesett a szive s két kézzel kapott a küldött jegykendő után, Mária nem örült a küldeménynek, hanem sajátkezüleg szétrepesztette a finom török selyemből készült piroskendőt s ugy adta vissza felét-felét a két násznagynak. Az természetes, hogy egy óra múlva egész Kassa városa erről a nagy sérelemről beszélt, amely Claudis uramat érte. Az ötvös-czéh is magáévá tette azonnal az ügyet s háborút üzent az ács-czéhnek, amelynek Lőrincz mester, a főbiró volt atyamestere. Itt gyorsan kellett cselekedni, mert abból kiszámitathatatlán veszedelmek származhattak, legkülönösebben Lőrincz mesterre s a főbírói méltóság ellen elkövetett szörnyű merényletet példásan meg nem torolja. Lőrincz mester nem is gondolkodott sokáig, egyszeriben kimondta a kemény Ítéletet : „Mária leányasszonyt két városi pandúr körüljáratja a főtéren, majd pedig a városházöra vitetvén, egy külön szobába