Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-12-23 / 51. szám

közvetlen megoldandó feladatokon tulme­nőleg a távolabbi jövő kérdéseire is ki kell terjeszkednie a végből, hogy ezek jó előre megfontolhatok és kellően előkészithetők legyenek. A vasúti hálózatnak helyes irányban való tovább fejlesztése tehát megkívánja hogy előzetes tanulmányok alapján országos hálózati terv állapíttassák meg és figyelem­mel az egyes vonalak fontosságára és sür­gőségére, építési programm dolgoztassák ki. Ezen elv nem csak az altalános köz­forgalmi és közgazdasági jelentőséggel bírj íővasuti. hanem az egyes vidékek forgalmi és közgazdasági igényeinek kielégítését célzó jelentékenyebb helyi érdekű vasúti hálózatra vonatkozólag is érvénnyel bír, mert bár az utóbb emiitett vasutaknak legnagyobb részt a magánvállalkozás feladatává tett létesí­tése leginkább az illető vidék érdekeltségé­nek kezdeményezésétől függ, mind a mellett kívánatos és szükséges mégis, hogy a ma­gánvállalkozásnak e téren való irányítására a kormány a forgalmi és közgazdasági szem­pontokból első sorban jelentőséggel bíró helyiérdekű vasutak létesítésének előmoz­dítása érdekében megfelelő befolyást gya­koroljon. A fenti szempontokból indíttatva, tervbe vettem — egyebek között — a közelebbi jövőben létesítendő jelentékenyebb helyi érdekű vasutak építési programmjának meg­állapítását is. Ezen programm egybeállításánál — tekintettel hazánk tulnyomólag mezőgazda­sági jellegére — különös gondot szándéko­zom fordítani arra, hogy az emiitett gazda­sági érdekek a szükséghez képest kielégí­tést nyerjenek illetve, hogy azon helyi ér­dekű vasutvonalak, melyeknek mielőbbi ki­építése közgazdasági szempontokból külö­nösen indokolt és kívánatos, a készítendő programmba felvétessenek. Éppen ezen körülményre való figye­lemmel, s miután a gazdasági érdekek szem­pontjából indokolt vasúti összeállításánál ismerni óhajtom az egyesület veteményét, is. Erre való tekintettel felkérem az egye­sületet, hogy e részben teendő tanulmányai alapján két hónap leforgasa alatt szívesked­jék hozzám javaslatot tenni arra nézve, hogy a működési körébe tartozó vármegye terü­letén mely helyi érdekű vasutvonalak vol­nának azok, melyeknek mielőbbi létesítése ! az illető vidék közgazdasági ós forgalmi | igényei szempontjából különösen kívánatos j és indokolt. A veszprémvármegyei gazdasagi egyesület mely a múltban is mindig a vármegye miuden részének fejlesz­tését tartotta szem előtt, a jövőben is régi utján fog haladni. Vármegyénk nek pedig egyik legvitálisabb érdeke, hogy minden részét sínpárok szeljék át. Az építendő vasntak közül leg­fontosabb a pápa—nkki vasútvonal kiépítése, melyhez ugy megyénk va­lamint városunk erös gazdasági ér­deke fűződik. Reméljük, hogy ia veszprémme gyei gazdasági egyesület városunk érdekét tekintve, ezen vasút kiépí­tése érdekében fogja válaszát a mi­j niszternek megadni. ­Tanfelügyeibi jelentés. — Veszprémvármegye népoktatási állapota. — A kir. tanfelügyelő Veszprém várme­gye közigazgatóságának 1906. évi novem­ber havi ülésén a Fokszabadi, Felsőpere, Gamásza, Gyertyánk ut, Lepsény, Lókut, Márkó, Mezőszentgyörgy, Óbánya, Olaszfalu, Siómaros, Tósokbeiénd községekben és pusz­tákon meglátogatóit iskolákról egyenként beszámolván, jelentését a kővetkezőkben folytatja : Voltam 8 községben, 4 pusztán, ezek 14 iskolájában, 18 osztályban és 83 tanfo­lyamon. Fokszabadiban résztvettem a rlovjh. iskolaszék ülésén és ismétlő iskolai tanítá­son is. Jó iskolák a fokszabadi, felsőperei, ló­kuti. márkói, óbányai, olaszfalusi és tósok­beréndi iskolák, az isk ólába járást minde­nütt kifogástalannak találtam. Fokszabadiban felépült a rkath. iskola 11-ik tanterme s a többi tanteremben is a kívánalmakat helyreállitvák ; a gamászai, siómarosi, tósokberéndi s olaszfaluki isko­lák szépen rendbehozattak, a felsőperei, mezőszentgyörgyi és gyertyánkuti iskolák­ban a beszéd és értelemgyakorlatok meg­kezdettek. Egyébiránt jelentem, hogy a tanítók s iskolábajárók kimutatásának feldolgozását : már majdnem befejeztem, az állami és köz­í ségi iskolák számadásai és költségvetései elintéztetek, a városi közig, bizottság hatás­körében 77 ügydarabot intéztem el, köztük i a pápai ev. ref. és izr. polgári, valamint a I veszprémi egyik zárdabeli polgári iskolák | állami segélyügyét is, melyekre nézve végső határidőül november. 15 e volt kitűzve. A vinári községi iskolaszék, nemkülön­ben a pápai iparos és kereskedői tanoncz ! iskolai felügyelő bizottságok ujjá álapitvák. Uj államsegélyben részesültek a taní­tók ötödévi korpótléka czimén a démi és urkuti rkath. iskolák. Iskoláink jótevői voltak a megyés püs­pök ur, ki szegény iskolákat a jelen tané elején is 500 koronás meghaladó értékbe v tanszerekkel ellátott és dr. Óváry Ferenc 11 tagtársunk, ki az állami iskolai ismétlő tanz folyauiu tanulókat olvasókönyvekkel látta el­Figyelemmel voltam az alkoholizmus, elleni védelemre s az attól elrettentő okta­tásra a népiskolákban, figyelmeztetéseim jó hatással voltak, a tanítóság szívesen fogadta a buzdítást és iparkodott tőle telhetőleg hatás körében az alkoholizmus — mondhat­a rablásról, a leányokról és mikor a kato­nák ellene szóltak, még azon estén karóba­huzatott közülük négyet, ugy hogy a töb biek félelmükben elhallgattak. És mikor az öreg Murád maga ment el a íia sátorába csakugyan nem találta a leányokat, és az ott levő asszony, aki időközben a leányokat a közeli tanyák egyikének üresen levő há zába elrejtette, esküvésekkel állította, hogy sohasem látta a keresztény szüzeket. A magisztrátus csalódottan ment ha­za, becgületes elméjükkel akképpen véle­kedve, hogy a leányokat vagy más köborgó török csapatok rabolták el, vagy pedig más uton megszabadulván, hazajutottak a vá­rosba. Mikor a gonosz vénasszony a két le ányt a fiatal Murád parancsára elrejtette a tanyai épüietbe, eleséget hagyva nekik, be­zárta és őrizetükre a pitvarban egy törököt hagyott. A két leány érezte, hogy itt az idő a cselekvésre. A bezárt ajtón keresztül szoba állottak a törökkel aki valami keve­set tudott magyarul. ígértek neki sok, sok pénzt, ha szabaddá teszi őket. Jafíé hallani sem akart a dologról, később azonban gon­dolkozni kezdett a kincseken, de még in­kább a két gyaur leány szépségén. Gaz, bűnös vágy szállotta meg durva lelkét és a következő pillanatban hadzsárával felfe­szitvén az ajtót, belépett a leányokhoz. — Szabadok akartatok lenni, legyen kedvetek szerint, — szólt villogó szemek­kel a török, — előbb azonban szeress en­gem szép gyaur leány. Éva megborzadt a feldühödött török látára, de hirtelen összeszedve minden ere­jét, emberfeletti erővel lökte el magától a gazembert. Jaffé megtántorodott, majd hanyattvá­gódván, fejét egy asztal széléhez ütötte és mozdulatlanul terült el a földön. r A következő pillanatban Éva kinyi­totta az elreteszelt ajtó.t és örömkönnyek közt ölelte át halálos aggodalomban levő testvérét. Érzékenykedésre azonban nem volt idő, mert tartottak attól, hogy Jaffé felesz­mél és akkor dühében mindkettőjükre ret­tenetes sors vár. Nagy hirtelenséggel köte­leket szedtek össze az elhagyott tanyaépü­let kamrájában és a még mindig eszmélet­len állapotban levő törököt összekötözték. Hppen az utolsó görcsöt tették a kötélre, mikor nagy bágyadtan feltekintett Jaffé. A lányok láttára önkénytelenül fel akart ug­rani, de a következő pillanatban belátta te­| hetetlenségét és kínjában vadállat módjára elbűdült. Ordítása visszhangzott az üres szobában és a leányok kezeikkel integetve neki, bezárták az ajtót és mivel már este­ledett, nagy vigyázással megindultak torony­irányba Debreczen felé. Abban az időben nem volt bátorságos dolog sem nappal, sem éjszaka járkálni a mezőkön. Kóbor törökök, mindenükből ki­fosztott szegény emberek ólálkodtak az utak mentén, leselkedvén prédára, vagy a betevő falatra. A lányok tüskön-bokron keresztül j szaladtak, mikor egyszerre csak Judit ki­merült és leroskadt az ut mentén. Éva ott állott tanácstalanul, sehol se­gitőkéz, semmi reménység. De egyszerre csak mintha szekérzörgést hallott volna Deb i recen felől. A leány hirtelen ölébe vette el­alélt testvérét és egy közeli bokor árnyas lombjai alá rejtette, maga pedig figyelőál­lásba helyezkedett. Mikor a szekér egy for­dulónál előtűnt, a hold is kibukkant a fel­hők közül. Éva éles szemeive! rögtön fel­ismerte, hogy magyarok ülnek a szekéren. Kiszaladt az útra és megállította a kocsit. Öröme határtalan volt, mikor a jövőkben csupa ismerőst látott, akik éppen az ő ke­resésükre indultak. Jónevü fiuk : Kuháros Gyurka, Geszteréthi Anti, Megyeri Ferkó meg Odalas László. Éva nagy sebtében elmondta szaba­dulásuk történetét, mire magahoz tért Ju­dit is. A négy fiu a lányokat betakargatta és éppen a kocsira akarták őket rakni, mi­dőn hét turbános fej tűnt fel a hold fényé­nél. A lányok halálra ijedtek, a fiuk azon­ban fegyverre kapva, a törökök elibe men­tek. Murád Giráj, a kötelékeitől megszaba­dult Jaffé ós még öt hitetlen szörnyű düh­vel rontottak a fiuknak. Az ifjú Murád ma­ga ült csak lovon, a többi gyalog követte. Szó nélkül kezdődött az élethalál-harcz. A még életben maradt, de, becsületesen helybenhagyott három török térdenállva kért kegyelmet. A fiuk békét is hagytak nekik, hanem gúzsba kötve őket, otthagyták az útszélen, majd felkerekedve hajnalra a Nyéki leányokat hazavitték, megszabadítva őket a becstelenségtől és haláltól. Néhány hónap múlva Éva a Geszte­réthi Antal felesége lett Juditot pedig Ku­háros Gyurka jegyezte el. E napon ülték a lakodalmat, mely „három napokig tartódotl vala az Nyéki uram tisztes portáján maga cum pompa et maximo cum gadio".

Next

/
Oldalképek
Tartalom