Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-12-23 / 51. szám

nám társadalmi mételyének — ellene dol­gozni, nemcsak szóban, hanem Írásban is terjesztettem e tekintetben minden czélra vezető utat és módot. Felvették társadalmi munkakörükbe az üdvös eszmét és uinak érvényesítését az ujonan szervezett szentgáli, kéttornyulaki és pápai ifjúsági egyesületek, nemkülönben a veszprémi és pápai romkath. leányegyle­tek. Lelkes tanítást — az elretentő példákra való hivatkozásai, — teljesített a veszprémi rkath fiu ismétlő iskolának a vezetője, két iskolája látogatása alkalmából ezért nagy elismerésben is részesítettem. Egy másik esetben szigorú vizsgálatot indítottam a tanulók mulatsága alkalmával tapasztalt botrány miatt, ebben az esetben is a helység tanítója vezetett nyomra és buzgón járt kezemre feljelentvén az esetet. Kiváltképen a veszprémi és pápai rkath. tanítók nagy gonddal figyelik az ilyetén zül­lésre hajlandó szegény néprétegek gyerme­keinek erkölcsét és havi tanácskozmányok gondos tárgyává teszik e fontos társadalmi kérdést. Mint mult évben ilyen — tájban ugy e november hóban is a közokt. kormányhoz felterjesztett jelentésemben ások szeszgyár pálinkafőzés és pálinkamérés korlátozását s az Ur napjának — a vasárnapnak — álta­lában méltóbb megünneplését s annak dé­lutánján a bor, sör, és pálinka mérések bezáratását jeleztem e nemes czélra legin­kább vezető eljárásnak. S örömmel vettem észre, hogy az e tekintetben kifejtett törekvéseknek mégis leaz, sőt van is már eredménye, a mennyi­ben a X-ik nemzetközi alkoholizmus elleni kongressus végrehajtó bizottságának, jelesül dr. Baborczi Schvarczer Ottó, hires egye­temi tanár és elmegyógyász közvetítése foly­tán a kormány tényleg az ital mérési ós korcsmáitatási jogoknak, szóval a korcsmák felállításának korlátozását akarja. Végül jelentem, hogy az állami és köz­ségi elemi, valamint a polgári iskolák sze­génysorsu tanulóinak a tandíj mentességeket megadtam, valamint megengedtem, hogy a Szentgál községhez tartozó kövesgyüri tele­pén egy évre ideiglenes oktatás rendeztes sék, melyet Egyed Gyula ideiglenes tanító teljesít, remélem, hogy ez alat a pénzeskuti iskola államosításával, melyet ezáltal 3 ad izben sürgetem a közoktatásügyi mkir. kor­mánynál, a tulsok iskolázása is ohajtott el­intézést nyer. KARCZOLAT a miilt Ixé-tjcől­Nem mindennapi eseményről szól a heti krónika. Városunknak egy küldöttsége tisztelgett a hét folyamán a fővárosban az igazságügyminiszternél, kérve, hogy azt a törvényszéket, melyet tőlünk egy izben jog­talanul elvettek, most jogosan adják vissza. Ezzel a jogos tudással indult el a küldött­ség a fővárosba és reményteljes biztatások­kal telve tért vissza, amennyiben az igaz­ságügyminiszter nemcsak hogy nem fukar­kodott az Ígéretekben, de oly mosszemenő biztatásokkal bocsájtotta el a Xüldöttséget, hogy még azok is elhitték, akik rendes kö­rülmények között semmit sem hisznek, még akkor sem, ha az igazság-miniszter mondja. A küldöttséget az előirt szokás szerint egy orsz. képviselőnek kell a miniszter elé vezetni és minthogy nekünk most egy oly képviselőnk van, kire valóban büszkék le­hetünk és kinek vezetése alatt bátran me­hetünk még egy miniszter elé is, szükség­telen talán megemlítenem, hogy a küldött­séget Hoitsy Pál képviselőnk vezette. Városunk orsz. képviselője nemcsak ezen szép tisztséget vállalta készséggel ma­gára, de oly vendégszeretettel fogadta a küldöttség tagjait, mely valóban feledhetet­len lesz mindazok előtt, kik abban a sze­rencsében részesülhettek, hogy a képviselő által vendégül látassanak. A dolog ugy történt, hogy városunk szeretett orsz. képviselője értesülvén arról, hogy a küldöttség tagjai egy nappal előbb érkeznek a fővárosba, levélben tudatta vá­rosunk polgármesterét, mint a küldöttség vezetőjét, hogy a küldöttség tagjait rang és felekezeti különbség nélkül vendégeiül tekinti és az Országos Kaszinóban a szín­házi órák után találkára hivta meg őket, ezzel is előzékenységét és tapintatát mu­tatva ki, nekogy esetleg egyeseket a' szín­házi élvezettől megfossza. A küldöttség tagjai a meghívásnak en­gedve, lassan de biztosan érkeztek meg a találkára ahol a megjelenteknek egy rend­kivüli kellemes meglepetés jutott osztályré­szül. Képviselőnk bájos és szeretetreméltó neje fogadta őket, ki elragadó nyájassággal és egy méltóságos asszonynál ritkán tapasz­talható leereszkedő bizalmassággal végezte a háziasszonyi tisztet. Bizalmas társalgás után egy külön „separé" étterembe vonult be a társaság, ahol az Országos Kaszinóhoz méltó luculusi estebéd lett felszolgálva. Er­ről az estebédről egy külön dicshymnuszt kellene zengeni, de ettől ez alkalommal el kell tekintenem, mert ha dicshymnuszról lehetne szó, ugy azt az „ideális" háziasz­szonyról kellene zengeni, ki az asztalbon­tásig a legkedélyesebb társalgás közepette folyton a pápaiakkal foglalkozott, kiket sze­mélyesen nem ösmer ugyan, de a helyi la­pokból. melyeket a legutolsó betűig figye­lemmel kisér, teljesen tájékozva van ugy a társadalom valamint a közügy terén sze­replő vezéregyéniségek felől. Felesleges talán felemlítenem, hogy toasztok is hangzottak el, melyek nagyrészt az „ideális" asszonynak és a rokonleíkü háziúrnak szólottak, ki ezen vendéglátással csak annyit vesztett a pápaiak előtt, hog> a szeretet és becsülés mely eddig őt egye­dül érte megoszlik két részre. A küldöttség tagjai valóságosan el voltak ragadtatva a méltóságos asszony lebilincselő modorától és visszaérkeztük után napokig csak erről az estély képezte a közbeszéd tárgyát. Most már csak a pápaiak is elmond­hatják, kik nem voltak abban szerencsés helyzetben, hogy személyesen megösmer­hessék képviselőnk méltó párját, hogy jó híréből már ösmerik, és ha esetleg alkalma lesz — amit remélünk -- városunkat meg­látogatni, már kész hódolattal fogadhatjuk. Másnap déli egy órakor fogadta a mi­niszter a küldöttséget. Mit felelt a küldött­ségnek? Minden jót sőt még többet mint jót. Hogy biztosan kapunk e törvényszéket azt maga a miniszter sem tudja, de ha ka­punk, akkor lesz. Hogy mikor? Talán jövő krisztkindlire ! Frici. Az hirlik ... Az hírlik, hogy Pápa városa az Ígéreteket is készpénzül fogadja. Az hirlik, hogy Pápa városa még sok tekintetben „nagyon" fiatal. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnknek egyik fele méltóságos. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnknek első leszámolása a pá­paikkal fényesen sikerült. Az hirlik, hogy a polgármester egy kendögyárat lobogtat a kezében. Az hirlik, hogy a törvényszéki küldöttség saját magával nagyon meg volt elégedve. Az hirlik, hogy a rendörök min­den éjjel ismerkedési estélyt tartanak. Az hirlik, hogy a kendergyári le­ányzó nem. halt meg, csak aludt. Az hirlik, hogy a Sportegyletnek megjött a téli bundája, Az hirlik, hogy Pápán az idei krisztkindli gyengén ereszt. Az hirlik, hogy az izr. hitközség­nél nem a lovagiasság szabályai sze­rint intézik el az ügyeket. Az hirlik, hogy Pápán egyes he­lyeken az arcuültést nem tartják becsü­letsértésnek. Az hirlik, hogy Pápán vannak többen, kik kirakatba valók. Az hirlik, hogy Pápán a konku­renciának nincs szabott ára. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének lefekvés előtt kívánnak jó reggelt. —UTjL tjíTW J t j _ Küldöttség az igazságügyminiszter­nél. Városunk küldöttségét a törvényszék visszaállítása tárgyában az igazságügymi­niszter hétfőn déli 1 órakor fogadta az igaz­ságügyminiszteri palotában. A küldöttség vezetője és szónoka Hoitsy Pál orsz. kép­viselőnk volt, ki meggyőző erővel elmon­dott beszéd kíséretében érvekkel igazolta városunkban a törvényszék visszaállításának jogosultságát. Beszédjében hivatkozott a miniszter elődjére Szilágyi Dezső minisz­terre, ki egy izben városunkban időzve ki­ielentette, hogy azon városok között, me­lyeknek törvényszékre jogos igényük lehet, az Pápa és Esztergom városok. Bizalom­mal várjuk — úgymond, — hogy Nagy méltóságod nagy elődjének szavait beváltja és ezzel átnyújtotta az ez érdemben szer­kesztett memorandumot. A lelkes éljenzés­sel fogadott beszéd után Polonyi Géza igaz­ságügy miniszter a következőkben válaszolt: Igen tisztelt Uraim ! Kedves Barátaim ! Őszintén, nyíltan és határozottan felelhetek most tolmácsolt kérelmükre. Boldognak érezném magamat, ha Papa vá­ros hazafias közönségének kívánságát tel­jesíthetem és remélem, teljesíthetni is fo­gom. A perrendtartás immár munkában van s a munka annyira előrehaladott, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat 1907. év őszére a törvényhozás elé ke­rülhet. Ezt nyomon követi az uj bírósá­gok szervezése s ezzel kapcsolatban a járásbíróságok és törvényszékek megál­lapítása, amit az 1908. év tavaszára ter­vezek. Azon nagy érdekek mellett, melyek az igazságszolgáltatás szóbeliségét kíván­ják, Pápa város érdekét ós óhaját jogo­sultnak ismerem el. Az óhaj teljesítésénél egyedül a pénzügyi tekintetek léphetné­nek fel gátul, de biztosra veszem, hogy a pénzügyi szempontból felmerülhető aka­dályok szintén elháríthatok lesznek. Készséggel jelentem ki, hogy óha­juk teljesítése érdekében a magam sze­mélyét illetőleg mindent meg fogok tenni. Örömmel teszem ezt Pápa városáért, ezért a derék városért, melyet ismerek és sze­retek s örömmel teszem mindenek felett az én kiválóan nagyrabecsült Hoitsy Pál barátom kedvéért. A küldöttség a miniszter válaszát nagy lelkesedéssel és éíjenzéssel fogadta. Ezután

Next

/
Oldalképek
Tartalom