Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-12-16 / 50. szám

XVI. ó^-fol^rairL. Pápa, 1906. decém.*ber 16. 50_ száirra. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : wnI&iíes, HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R ÍV1 I N könyvkereskedésében. Közvilágítási panaszok. Városunkban elkészülvén a vil­lamos telep, azóta se vége se hossza a kritikának. A zöld asztalnál és ká­véházakban, de sőt a köznép között is egyedül a közvilágítási öl folyik a szó. Alkalmunk volt városunk társa­dalmának minden rétegével érintkezni és összegezve a közvilágítás fölött elhangzott komoly nyilatkozatokat, a közérdeknek vélünk hasznára lenni, midőn tárgyilagos kritikát mondunk a jelenlegi közvilágításunk felett. Városunk közvilágításának kér­dése csak akkor s ugy lehet a cél­nak megfelelőleg megoldva, ha az egész város egyformán jól van meg­világítva. Ezen érv volt a döntő azok előtt, kik a villám behozatala mellett harcoltak. A közvilágítás jóságát nemcsak kényelmi szempontok, de főképpen személy és vagyonbiztonsági okok ja­vallják, s igy nem lehet jónak ne­vezni azt a közvilágítást, mely az es tének aizonyos óráiban, az éjszaká­nak egy részében, s a városiak csak egy bizonyos területén, helyenként nappali fényt ad, mig helyenként a normálison alul van. Mert íme mit látunk ? Alkonyat­kor, midőn a lámpák kigyúlnak, a főútvonalon, egyes tereken, ott ahol ívlámpák szórják a fényt, nappali vi­lágosság van, mig ugyanakkor egyik másik mellékutcában, a város külső részeiben nincsen oly világítás sem, mint amelyet azelőtt rosznak nevez­tünk. Éjfél után, nemcsak az ívlámpák nem égnek már, de nyilván takaré kossági szempoutból egy része még az izzóknak is ki lesz oltva. Számos mellékutcában, melynek ezelőtt a kö­zepe táján is égett láng, villám nem ég, csak elején és végén, s a köz­pontból mennél uijebb megyünk, an­nál inkább érvényesül a takarékos­sági elv, mi nemcsak nem helyes és nem méltányos az azon utcák lakta adófizetőkre való tekintettel, de rend­őri, személy és vagyonbiztonsági te­kintetből egyenesen hátrányos. Ha a városnak szüksége van a takarékosságra, ne akképpen takaré­koskodjék, hogy éjfél után az izzó­kat ritkítja meg, hanem takarítsa meg a pazarlásba menő ívlámpák fényét, s világítsa meg azzal azokat az izzókat, melyeket éjfél után kiolt. Ugy az ívlámpák, mint az izzók egynémelyikének elosztása, elhelye­zése ellen is van alapos kifogás. Városszerte azt követelik, hogy az égők elhelyezése ujabb helyszíni szembe tárgya legyen, mert némely utcában az előbbi rossz világítást is j felülmúló sötétség van. Mi is ezt ál­lítjuk s ha kell, be is bizonyítjuk. Az éjjeli világítás különben tisz­tára nyomorult. Este 11 órakor min­den utcában kialszanak az izzók, csak a sarkokon pislog egy egy égő. Itt azt követeli a közönség, hogy leg­alább éjjeli 12 óráig minden izzó vi­lágítson, mert a korabnn eloltott lám­TÁRCZA. Eljegyzés előtt, Kondor Elek nagy gonddal öltözött íöl. Ma este lesz az ünnepélyes eljegyzése Daróczy Olgával. Még egyszer megállt a tükör előtt s figyelmesen megnézte magát. Kissé megigazította nyakkendője csokrát s valami operetteáriát dúdolt. Teljesen meg volt elégedve magával. Fényes kilátás nyílt meg előtte egy­szerre: gazdagság, befolyás, hatalom, min­den földi nagyság. Nagy, előkelő rokonság közé lép akik támagatni fogják, előretolják. Nem fog megpenészedni valami alárendelt hivatalban. Tért kap, ahol kibonthatja szár­nyait. t És ugy hiszi, ehhez joga van. Ostoba­ság lett volna a szerencsét elutasítani, mi kor egy szép, gazdag leány képében jelent­kezik. Daróczyék ugyan prüszköltek eleinte. Az apa dühösködött: — Megbolondult az a leány ? Az anya kétségbe volt esve: — Istenem 1 Mikor a legelső pártik közül válogathatott volna az az Olga. De a vége mégis csak az lett, hogy megadták magukat. Az Olga akarata győ­zött s ma este lesz az eljegyzés az egész rokonság jelenlétében, pezsgős vacsora mel­lett, lelkesült felköszöntések közt. Boldog mosoly futott át a fiatal em­ber ajkán. Az egyszerű hónaposszoba, mely­ben lakott, mintha eltűnt volna s mintha már látta volna maga körül pompás uj ott­honát. Álmodozásából felriadt. Valaki kopog­tatott az ajtón. S mielőtt még szólhatott volna Kon­dor Elek, hirtelen kinyílt az ajtó. Fiatal leány lépett be rajta hevesen. Kondor Elek elsápadt. — Az Istenért! Mi jutott eszébe, Anna ? Ha meglátta valaki! Lásasan, lihegve felelt a leány: — Fél, hogy kompromittálom ? Ne féljen, nem látott senki. — Nem rólam van szó, Anna hanem a maga becsületéről, ^.rra nem szabad a gyanú árnyékának sem esni. — Hagyja az én becsületemet — szólt a leány megvető pillantással — beszéljen nyíltan. A hazugságok ideje lejárt. A férfinak ajka vooaglott: — Miért bánik igy velem ? csak azért jött, hogy lealázzon ? —• Azért jöttein, hogy megtudjam az igazat. — Megtudta volna úgyis. — Az újságokból? Igaz. De nem bír­tam már tovább elviselni ezt a kinos bi­zonytalanságot. rLgz hónapja nem sokára hogy nem volt nálunk. — Látja, ebből is megtudhatta volna. — Hát igaz ? — sikoltott a leány kétségbeesetten. — Igaz, amit beszélnek, hogy Daróczy Olgát íogja elvenni ? Kondor Eleket megrázta a kétségbe­esésnek ez a hangja. Erre nem számított. Zavartan, szemét lesütve válaszolt: — Meg akartam kímélni ettől Anna, de maga kényszerit rá. Felelek hát őszin­tén : igaz. De hallgasson meg. — Hát igaz ? Igaz ? Oh Istenem, hát igaz ? — Csillapodjék, — próbálta engesz­telni Kondor Elek. — Mindent elmondok önnek, hogy történt. Csak hallgasson meg nyugodtan. — Mit mondhat még? Hát nem bé­nítja meg nyelvét a szényen ? Hát megen­gedheti az Isten, hogy itt álljon szemtől­CSIOHY él alkalmas és célszerű férfi szövet, női kelme és parget — MARAD É KOK ooooooo i Ti "foámn ~ala>tos olosó áa^baan. UszarplxiarböIkL Krausz M Fia és Társa divataruházában*

Next

/
Oldalképek
Tartalom