Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-12-09 / 49. szám

ZXZVI- ó-vfol^am. IPárpet, 1906. deceinTDer 4zQ. szárm. NY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELOFIZETESl ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : 3QL&&1PSSB: Fit I GYES HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. A vasúti indóház világításáról. Ugy látszik, bogy a magyar ki rályi államvasutak igazgatóságának kisebb gondja is nagyobb annál, hogy jogos és méltányos panaszunkat, az indóház világítása érdemében, a kö­zönség kívánalmának megfelelőleg or­vosolja. Lapunkban már több izben szóvá tettük, hogy az a silány petró­leum világítás a pályaudvaron tart­hatatlan. Elmondottuk azt is, hogy a városi villamos telep kellő előzékeny­séggel viseltetik a magyar államva­sutak iránt, kitetszik ez az előzékeny­ség abból is, hogy oly árban aján­lotta fel a villamos áramot, mely min­den tekintetben méltányosnak mon ható. És mégis mit tapasztalunk ? Az a rozoga, megvémült rozsdás gépezet, a mit közönségesen magy. államvasutak igazgatóságának hívnak, érthetetlen és indokolatlan okokból megkötötte magát és a petróleum vi­lágítás fenntartásához ragaszkodik. Azt eddig is tudtuk, hogy a ma gyar államvasút igazgatósága nem nagy barátja a haladásnak, de azt még sem tudjuk elképzelni, hogy miért ragaszkogik oly mereven a mostani szégyenteljes, nyomorúságos állapothoz. Azt várja talán az igen tisztelt igazgatóság, hogy az utazók közül valaki a lábát törje ki? Nohát erre sem kell neki várni. Mintegy tiz nappal előbb történt, hogy egy utas a sötét pályaudvaron a lá­bát íicamitotta ki. Hat napig nyomta az ágyat a kérdéses utas a máv. igaz­gatóságának jóvoltából. Igyekeztünk némileg meggyőzni ezt az utast, — hogy tegyen feljelentést az igazgató­ság ellen, — indítson kártérítési ke­resetet, — sajnos azonban nem si­kerűit kapacitálnunk a szegény ern bert azért, meg volt győződve, hogy perét nem nyerheti meg a nagyte­kintetü igazgatóság ellen. íme, ez csak egy példa, a mi véletlenül tudomásunkra jutott, hány ilyen szegény ember lehet még, a kit hasonló sors érhetett a m. kir. állam­vasutak pápai indóházában. Nem marad tehát más hátra, mint türelemmel bevárni azt az időt, mi­kor majd olyan ember töri ki lábát, kritikán aluli indóházunk porondján, a ki azutáu fel is mer lépni az igaz­tóság ellen. Ez az ének azonban csak az in­dóházról szói. Van azonban még en­nek folytatása is. Csak a legsötétebb Afrikában élő embereknek lehet fogalmuk arról az állapotról, a milyen az állomás rak­tárában uralkodik. Igazan Isten cso­dája, hogy ott még nagyobb szeren­csétlenségek nem történtek. Tekintse meg bárki is ennek a raktárnak a hitvány világítását és meg fog győ­ződni állitásunk igazságáról. Egy-két mécs szolgáltatja ott a világítást, de ugy hogy egy méter távolságban már bízvást nyakát szegheti akárki. Frizzo a hires művésznek, a ki az elmúlt héten tartott színházunkban m m mm ^m- TÁKCZA. Seígneur de Brantome és a nők, íróasztalom mellett egy igen kellemet­len képű ur képmása áll. Rőt hajzat és szakái kotiti a husszukás, valóságos íófejet, A barázdált homlok alatt silány szemöldök, mely mély árnyat vet a kidülledt, úgyne­vezett gurga-szemekre. Az orrtól a két ajak­szegletig mély ráncz fut le, arai az areznak igen savanyu kifejezést ád. Roppant nagy fülek, amelyek nem fének bele az ódivatú csipkegallérba, amelyet a Krisztus-rend sza­lagja körit. Ránéznem is rosszul esik arra az arezra. amelyből sok rosszakarat, irigység, gyűlölség, alamusziság, pletykaszomj ós kel­lemetlenség előidézési viszketeg tekint reám. Jól tudom, most mindenki azt kérdi tőlem, hogyha ilyen ellenszenves ez a kép, akkor miért tartom éppen az íróasztalom mellett, ott, ahol csak a kellemességek szoktak helyet kapni ? Ennek a magyará­zata az, hogy ez a rőtképű, rőttermészetü ember nem más, mint az az ur, az a vén pletyka, akit Brantome néven ismer a vi­lág : ismer, gyűlöl, megvet — de olvas. Tudják-e, ki volt ez a Brantome ? A nevét bizonynyal sokan ismerik ós sokan lesznek, — akik Don Jüan Tenorio, a vi­lághírű nőcsábítóval fogják összetévoszteni. Pedig Brantome teljesen ártatlanul fog a dicsőséghez jutni. Elég egy pillantás arcz­képére — és világos előttünk az ő teljes ártatlansága a donjuani dicsőségben. Nem, ilyen idétlen arczczal nem kaphat az em­ber légyottra hívó levelet, ilyen barázdált homlokra nem. tűzhették annyiszor a tör­vénytelen szerelem myrtusát. Es nagy fű lekkel r csakis Zuboly jutott kalandhoz. Ámde mégis van egy bizonyos híre, amely donjuani, de inkább ugy mondhat­nók : antidonjuani, mert a szegény lovag — soha sem tudott kalandhoz jutni. Pedig benne élt abban a világban, amelynek fő­czélja volt kalandokra vadászni, s kalando­kat Vénusznak tetszetős formában elintézni. Montaigne, — akinek nem csekély része volt a szerelem gyönyöreiben, mondja valahol: „Mi az első és íő §. a szerelem tankönyvében? — A kellő időt eltalálni, mert csak ezen fordul meg minden. Lovagunknak nagy pechje volt, mert sohasem találta el a kellő időt és akkor egy rózsás piczi tenyértől olyan csattanós | pofont kapott, hogy elment a kedve a ki­sérletezéstől és többé nem hajhászta a sze­relmet, nem kereste a kalandot, de bosszút állt azokon, akiket a szerelem istenasszo­nya kényeibe fogadott, szörnyű bosszút állt a szép nemen ós azokon, akik vélemé­nye szerint nem szépek voltak, csak az os­toba szerencse lovagjai. Egy pár tenyérnyi vastag könyvet irt össze, amelynek azt az ártatlan eziraet adta: MEMOIRES. Aztán alczimekül pedig ezeket a meglehetős sok veszedelmet retőket: „Hires férfiak és franczia hadvezérek élete." „Hires asszonyok élete". „Szerelmes asszonyok élete." Stb. stb. Ezekben aztán szive minden keserű­séget, kimenti, ami on dit akkor szájról­szájra járt, ami pletykákat, finom csipkéié­I gyezők mögött féltékeny, irigy, unatkozó és nem tudom én még milyen, — de min­! dig rangbéli dámák egymásnak suttogtak, | amiről a cselédszobákban traktálták egy­mást a szemfüles cselédek, amit tudtak, amit sejtettek és amit képzeltek urak ér asszonyságok, azt ez a jó Brantome mind leírta szépen, s mikor le volt írva, akkos szépen azt mondta. kiválóan alkalmas és célszerű férfi szövet, női kelme és parget ooooooo MARAD É KOK ooooooo "bátn ulatos olcsó áia?TDa:n_ HsiarpZbLai-tóHs: Krausz M. Fia és Társa divatarnházában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom