Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-07-29 / 30. szám

IXIévfolyam. Pápa 3 1906. j-ULliixs 20_ 30. szárm. Ó1%Y KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELOFÍZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Mi lesz a Cincával ? Nem első izben szólalunk fel ezen kérdésben, mely Pápa város szégyen­foltjának nevezhető, nem egy izben lett már ezen kérdés a városi köz­gyűléseken beszédtárgyává — de mindhiába. Felszólalásaink nem vezettek si­kerre, mert a közgyűléseken hozott határozatok valahol a poros levéltár­ban nyugszanak és a hivatott egyé­neknek legkisebb gondjuk, hogy vá­rosunkat ezen förtelmes ellenségétől megszabadítsák. Dacára ezen indolenciának, mi nem tágítunk ezen kérdés felelevení­tésében s elérkezettnek látjuk az időt, most midőn a meleg napok következ­nek be, újólag a város figyelmét ezen abnormális állapotra felhívni. Most midőn még reá érünk ter­vezni, most vau az ideje beszélni vá­rosunk köztisztasági s még szomorúbb közegészség ügyéről — feltárni a ha­nyagság által okozott sebeket, hogy azok mihamarább orvosoltassanak. A város nagy részén vezet ke­resztül egy széles boltozatban és köz­vetlen csatorna, a pápai speciálitás, az úgynevezett „Cinca árok". Ez a födetlen árok gyűjtője min­dennemű rondaságnak, szemétnek, mely szemét és rondaság főleg a nyári időben, a meleg napok alkalmával hó­napszám büzhődiR ott a városon ke­resztül, eltöltve a levegőt mérgetle­helő miasmákkal, gyilkos bacilusok­kal a Gráf kávéháztól a Bástya-ut­cáig és azon keresztül. Ez a Cinca kérdés minden év­ben orvosoltatik azáltal, hogy beszéd­tárgyává tétetik, határozat is hozatik az intézkedésre, de végeredménykép mindig érezzük a Cinca szagát. Az ily orvoslást megköszönjük a városi tanácsnak, nem ér ez egy fabatkát sem, ebben a kérdésben tenni kell. Tudomásunk szerint a közegész­ségügyi bizottság több izben szinte e kérdéssel foglalkozott s a városi tanácsot intézkedésre hivta fel, de mit használ ez a felhívás, ha a köz­egészségügyi bizottság nem lép fel erélyesen a kérdés megoldásában és nem szorgalmazza ezen bűzös posvány fészeknek radikális uton való eltávo­lítását. Hány izben lett már ez a kér­dés a közgyűlés előtt tárgyalva? Hány izben lett már egy szükebbkörü bi­zottság ezen Cinca árok eltávolítása ügyében kiküldve ? Hány izben mon­datott ki, hogy már legközelebb in­tézkedés lesz téve ez ügyben? S mi történt ? Semmi ! Már pedig igen t. Uraim ebben a kérdésben intézkedni kell, még pe­dig a legrövidebb idő alatt. Városunk egészségügye függ ezen bűzös csa­torna eltávolításától. Intézkednünk kell, hogy ezt az óriási büzfészket ha már másként nem lehet, egy csatorna által a Tapolcá­val össze kössük, mely csatorna víz­nyomás által a Cincába vizet vezet­vén, azt kitisztítsa s a mely csator­nába igen csekély anyagi áldozattal volna létesíthető. FÁRCZA. FÉNYES ESKÜVŐ­Fényes esküvő volt a jezsuiták temp­lomában. Egymás után robogtak elő a főúri fogatok s teljes díszbe öltözött hölgyek és urak szálltak ki. Gyémánt nyakékek, íüggők diadémok tündököltek a hölgyeken s a sza­bómüvészet remekei, hossza uszályos selyem brokátruhák suhogtak utánok, amint nz urak karján át haladtak a szőnyeggel bevont templom lépcsőin. Az urak is ragyogtak aranysujtásos, gyöngyökkel, drágakövekkel rakott dolmánya ikban, nyusztprémes mentéik vállaikra vetve, mestermivü antik bogláros mentekötőkkel összefogva, arany öveikben s kardjaik hü­velyén rubint, smaragd és mindenféle csil­logó drágakő. Csupa fény, pompa rajtuk minden kócsag- vagy sastollas süvegeiktől egészen le aranyzsinóros sárga csizmáikig. Bent a templom már tele volt előkelő közönséggel, kint a templom előtt nagy cso­portban verődött össze a bámészkodó nép. Lovasrendőrök tolták őket hátrább a bejá­rattól s az uraságok libériás cselédsége, czifra tarsolyos huszárok is mintegy sorfalat képeztek. Azon tul lehetett csak bámulni a nepnek. A szomszédságból minden cselédleány, aki csak kiszökhetett hazulról, ott ácsorgott. Ott volt a közeleső három-négy utcza min­den népe, házmesternék, kofák, munkások, utczagyerekek, öreg koldusok, csavargók. De főképp asszonynép. Isten tudja, milyen messziről jött némelyik, de mégis eljött, hogy lássa azt a sok szép kocsit s azt a sok czifra úriembert és selyemruhás dámát. Ott volt a sarki kis boltosné is, aki csak egy perezre szaladt ide, de majd egy óra hosszáig ott maradt, mert Istenem I olyan sok gyönyörű látni való volt. Ott vol­tak a czipőtüzdelő leányok is a Schwarcz ur nagy műhelyéből, ámbár tudták, hogy Schwarcz ur három hatost fog azért lefogni a bérükből; ám azért a gyönj'örüségért nem is sok három hatos. A szegény nép sóvár kíváncsiságával bámészkodott mind ez a sok ember, asszony, gyerek, tolakodva, lökdösődve, egymás ele­jébe furakodva, tátottszájjal, naiv, nevető szemekkel. Egy Öreg hordár magyarázta a körülte állóknak : — Ni az a zöld bársonymentés, aki most kiszáll, az az öreg gróf Szentgyörgyi. Az az öreg dáma meg, akinek ugy rezeg a fején az a brilliánt smukk, az meg Pa­lásthy grófné, a fiatal gróf Palásthy Tiva­darnak az anyja. O ismeri ezeket a nagy urakat, mert urasági inas volt Bélteky báróéknál tiz évig. Komoróczyéknál is szolgált az öreg István grófnál. Azért, hogy most ilyen szegény hordár, sok nagyúri házban megfordult ő. Hej, be sokat tudna ő mondani! De ne szólj szám, nem fáj fejem. Valaki a csoportból biztart::, hogy csak mondja el. Jól megtermett, kövér mo­sónő volt, aki szeretett volna valamit hal­lani a grófokról meg a bárókról. Neki csak kereskedősegédek meg diákok a kundsaftjai. De a grófok, jaj micsoda finom emberek lehetnek azok! Milyen gyönyörűség lehet azoknak az élete ! Szegény fiatal diák jött arra s megállt ő is bámulni. Sóváran nézte azt a pompát, a szép lovakat, a díszruhás urakat, hölgye­ket. Mennyi szépség ! Mennyi gazdagság ! Egész tündérvilág. S mohó vágy támadt ifjú szivében: ha ő is ilyen gazdag lehetne, ilyen nagy ur lehetne. Képtelen álom : de az ifjúság álmo­dozni kész, mihelyt val imi fölizgatta agyát vagy szivét. Szinte belemelegedett s még a vére is sebesebben lüktet. Oda képzelni magát e főrangú társaságba, mintha ő is ott lépdelne köztük bogláros mentében, aranyvirr- aulmá^ Vn, drágaköves kard­dal at, oldalán. Eszébe jutnak példák, amelyek meg­történtek. Garbóy is csak olyan szegény diák volt valaha, mint ő, ügyvédi irodában körmölgetett egy pár forintért, mint ő és most nagy ur, dúsgazdag ember, mágnások a barátai, a leányát gróf vette el, ő maga is bárókisass/ionyt kapott, mikor másodszor

Next

/
Oldalképek
Tartalom