Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-07-15 / 28. szám

vénül; a fagy páücéla föl nem olvad, a buzgóság virágait közöny szele hervasztja meg!. . . III. Keresd az asszonyt! A társadalmi élet mozgató eleme. A férj meg volna szép egyetértésben embertársával, azonban nejének elegánsabb toilettje van, — miért nincs a másiknak is ? Miért nem legalább táblabíró minden asszony férje? Egy fokkal szerényebb állása van? Csak ezekkel barátkoz hátik ? Az ö fitoskája ezt nem tűri. IV. A vidék társadalmi életének emelésére általánosságban szabályt al kötni, azt, hogy ugy mondjam — egy kaptafára húzni :— nem lehet. Ezt csakis az illető vidék véregyéuiségeinek szelleme, helyes ér zéke irányíthatja, emelheti. Miképpen ? Függ a helyi körülmények, a közönségnek hangulata: de még inkább a vezetők lelkesedésétől. V. Minden tisztességes gondolkozó s érző ember szívesen hajol meg az okos, józan, tisztességes társadalmi szabályok előtt, mert hiszen ezekben jegecesedik ki az egymás iránti kötelességszerüleg érzett tisztelet. Csakhogy a ferdeségek is sokszor oly hatalmas erővel markolnak be a társas élet szivébe. Bizony sokszor az illem is csupa ferdeség. A legnagyobb hibának tartom az őszinteség hiányát. Az őszinteség adja meg meg a társas élet bizalmas jellegét. És mit tapasztalunk? A képmutatás lépten-nyomon ott ül a társaskörökben. Vagy talán nem igaz, hogy a cudar rágalom, megszólás mindenütt van. Vagy van-e társaság, mely a távollevő emberekről rosszat nem beszél ? Pusszirozzuk a strébereket s elvadítjuk a tisztességes embereket. Említsem e továbbá a sokszor nagyon is kendőzetlen önzést ? Említsem e azt a léhaságot, mely nem a tartalmat, de a külsőt nézi ? Milyen a legtöbb helyen a társalgás nyelve ? Bizony bizony, nagyon alpári. Hát a licitálás, mely kasírozott neme a jóllétnek s nyilatkozik a ruházatban, a tálalásban, mindenben. Mindenki első akar lenni és mindenki leakarja főzni a másikat. Pedig nem a rang, nem a vagyon, de hasonló műveltség szabja meg a mértéket az egyenlően tisztességességes, becsületes, józan jel lemes emberek, családok összetartásának. Röviden összegezve: kevesebb gyarlóságot, képmutatást, gyávaságot, hizelgést, rágalmazási hajlamot önzést, gőgöt, több egyenes-lelkiiséget sz^re j retetet, tiszteletet, valódi törekvést s i külső elválasztó gátak leromdolására i s nem az arany fény, porhintés be| csülését vigyük magunkkal, keressük azt, a mi összetart, szaggassuk szét a mi eddig elválaszt s a sziv, a kedély megtalálja a magáét. Iskolai értesítők. A tanév befejeztével journalistikai feladatunkhoz hiven ezennel megkezdjük a hozzánk beküldött iskolai értesitők kivonatos közlését. I. A Panonhalmi Szt.- Benedek rend pápai kath. gymnázium értesítője, közzé teszi Pethő Menyhért igazgató. Bevezetésül dr. Horváth Czézár „Néhány jószó apró madaraink érdekében" cim | alatt, időszerű, talpra esett értekezést közöl, mellyel az értelmes szerző csakugyan igen jó és hasznos munkát végzett, a mennyiben a felületességet és nagyhanguságot kerülve, inkább szakavatottan és élvezetes szép magyaros stilban szól érdekes tárgyához és alaS pos olvasmánnyal szolgál nemcsak a tanuló : ifjúságnak, hanem a művelt társadalomnak ! általában. — Az értesítő egész összeállítása igen ügyes, gyakorlati kezekre vall, mert könnyű átnézet mellett röviden fokoza az iskola minden főbb mozzanatát. — Statistikai adatokból megemlítjük, hogy a tanártestület 7 rendes tagból állott, a tanulók létszáma a tanév kezdetén 161, «a tanév végén 152 volt. Közölve van a részletes tanterv, a használt tankönyv jegyzéke, taneszközök és könyvtárállapota. Az intézeti taneszközök gyűjteménye, a tanári és ifjúsági könyvtár szépen gyarapodott, de szép összeget tesznek ki az alapítványok és jutalomdijak is. Az ifjúság ! egészségi állapota elég kedvező volt, a fe! gyelmi állapot jónak mondható. Az értesítőt befejezésül szolgál a tanuló ifjúság érdemsorozata, a jövő tanévre vonatkozó tudósítás és a jövőben használandó tankönyvek jegyzéke. Az érdemsorozatok szerint jeles eredménnyel végezték az I. osztályt: Lang Istnap alatt az én bübájosságomnak, mint suttogták : az ördög szállott meg, mint susmogták : az én ajkam halálthozó méreg. Ó, megvolt az oka a jégszemü Claudisnak, hogy elhíresztelje az én veszedelmes voltomat, az én mérgezett ajakamat, halálra sorvasztó szivemet. Tudod azt is, o volt, aki megmentett a te kezedtől, aki megvédelmezett a boszorkányság vádjával szemben, aki nem engedte, hogy pörbe fogjanak, pedig készen volt minden írás. — De az én fiam ? — tört ki Szamos mester. — Várj csak ! Amikor igy elkészített mindent, jött, hogy beszédje rajtam a hála uzsorakamatját. Gyűlöltem, utáltam, szemébe vágtam, hogy gyilkos — azt mondta, ha asszony volnék, térden állva imádnám, mert mindent mert érettem s azután az ő borzalmas mosolygásával tette hozzá : — Én különben tudok várni. Te fiatal vagy s meg kell, hogy jöjjön a te órád is. Már pedig egész Rozsnyó városában nincsen férfi, aki közelíteni merne hozzád szerelemmel. — És akadt — kiáltott fel Szamos — akadt, az én szerencsétlen János fiam ! És megölted azt is. Az asszony hirtelen zokogva fakadt. — Akadt -— tördelte kétségbeesetten — akadt, aki megküzdött volna érettem, a poklok minden szörnyetegével, akadt férfi, bátor, szép, fiatal, aki virágot nevelt az én hamuvá égett szivemben — a te fiad volt, az én Jánosom. — És megölted ! — Én ? — sikoltott fel az asszony — én, aki imádtam, aki istenemnek fogadtam. Nem, Szamos mester, mi hárman : ő, te, meg én, mi hárman tudjuk, hogy nincsenek boszorkányok. — És mégis meghalt ! — Meg. Claudis uram őriztette minden lépésemet, féltékeny volt még a levegye is. amelyet beszívok s bármint titko; lóztunk, bármint óvakodtunk, megsejtette, kikutatta szivünk titkát. —• Tegnap éjszaka megnyitottam ablakomat Jánosnak. Az asszony eltakarta a szemét. — 0, mohóak, akiknek csak a boldogtalanságban volt részük. Amikor beugrott az ablakon, reá repült az én dobogó szivemre s végre annyi epekedés, annyi sóvárgás után összeforrott az ajakunk az első — ó jaj nekem — az utolsó csókban. — Araikor kibontakozott a két karomból, két fagyos jégszem meredt a szemeim közé. A nyitva feledt ablakon besompolygott a bíró s halált hozó, kegyetlen vigyorgással nézett reám. — És János, János — sürgette Szamos mester. — János ugy jött, minden fegyver nélkül. Claudis Mihálynak talián tőr volt a kezében s két gaz szolgája állott a háta mögött. Mire észrevettem a szolgákat, azok már hátulról gúzsba kötötték János karjait s a következő pillanatban megragadtak engem. — A bíró pedig, mintha csak a tanácsházban mondana ítéletet, beszélni kezdett : „János diák, kend valószínűleg elfeledte, hogy aki ezt a, némbert megcsókolja, meghal .. csókjától. Meg fog halni kend is." — Azzal odalépett a megkötözött emberhez s kibontotta a köntösét. — Ide nézzetek ! — kiáltotta a szolgáinak — s legyetek tanúi a csodának. Ügy-e, ép ez az ember? Szorítsátok ennek a némbernek a fejét a szivére. — Éreztem, hogy amikor az arczom odaért, valamely hideg kigyó siklott el az arczom mellett. A keskeny pengéjű tőr volt, amit belemártott János szivébe. A következő pillanatban éreztem, mint önti el arczoraat az én szerelmesem forró, piros vére s elaléltam. Amikor magamhoz tértem, ismét nyitva volt az ablak, két lompos-fekete eb ott habzsolta a drága vért, engem pedig ide hurczoltak. Szamos mester csak hörgött. A két tenyerével a halántékát szorította s hörgött szakadatlan. Abban a perczben lépett be Claudis Mihály, a bíró, a börtönbe : — Nos, mester, — kérdezte parancsoló hangon, — meddig piszmogsz még? A hóhér hirtelen felszökött. Egy pillanatig tétován nézett maga körül, mint aki keres valamit, azután nekiugrott a bírónak. Borbála hirtelen, mint a karvaly csapott le az ollóra. — Várj még, mester, — kiáltott Szamosra, — adok neki való kötelet — s azzal belemélyesztette sarkig érő aranyhajába az ollót s egy karvastagságú csomót kivágott. — Ezzel — ezzel fojtsd meg! Egy pillanat múlva, mint valamely mesebeli bosszúálló kigyó, ott csavarodott az asszony aranyszőke haja Claudis Mihály nyakán. Szamos mester értette a mesterségét. A bíró pár pillanat múlva ott feküdt a börtön téglapadlóján. Borbála asszony megrúgta a tetemet s azután megdöbbentő nyugodtsággal nyújtotta át az ollót Szamos mesternek : . „ -— Végezd a kötelességedet, m($fer.