Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-07-15 / 28. szám

ván, Szalay István, a II. oszt.. Kovács József, Scherer István, Töős Andor, Zsidó János, a III. oszt. Böröndi Győző, a IV. oszt. Kecskés Lajos, Leitgeb Pál, Szűcs László. A bukottak száma az I. oszt. Íj II. oszt. 20°/

0-a, III. oszt. ll

0/°-a, IV. oszt. 9%-a, tanuló ifjúságnak. II. A pápai állami polgári leányisicola és a vele kapcsolatos kézimunka tanfolyam értesítője, szerkesztette Nagy Gabriella, igazgató. Nagy gonddal és ügyességgel szerkesztett mű, mely teljes bepillantást enged az intézet működési körébe. Örvendetes dolog, hogy ezen iskola folytonosan népesebb lesz, mely körülmény elég kedvezően bizonyít az intézet virágzása mellett. Czélszerü helyiség és iskolai felszerelés dolgában szintén megfelel az intézet még a legrigorozusabb követelményeknek is. Az értesítő mindazon adatokat közli, mely érdekeltséget kelthetnek a szak emberekben és laikusban egyaránt. Az intézet 4 osztályában összesen 144 tanuló járt, kiknek tanításával 7 rendes 1 segéd és 1 óraadó tanár foglalkozott. A kézimunka tanfolyamát 14 növendék látogatta. III. A pápai rom. kath. hitközség iskoláinak értesítője. E jól szerkesztett értesitő feltünteti 5 iskola és 1 ovoda, tehát 6 tanintézetnek ez évi történetét és hű képet nyújt a tantestületek sikeres működéséről. Külön-külön van feltüntetve az egyes iskolák tananyaga ' és az egyes intézmények minden mozzanata. Az elemi leány iskola 9 tanító és 1 hitoktató, a polgári leányiskola 6 rendes, 1 hitok- | tató és 2 óraadó tanitó, az elemi fiúiskola 9 tanitó és 2 hitoktatóval rendelkezik, a tanulók létszáma az elemi leányiskolában 560, | az ismétlő iskolában 128, a polgári leányis- t kólában 119, az elemi fiúiskolában 584, az ! ismétlőben 115 volt, az ovodábá beiratkozott 57 fiu 84 leány. Vannak az egyes iskolák- ' nak a megfelelő tanszerei tanítói és ifjúsági ' könyvtárai is. Ugyan a tanszerek minta könyv tárak ez évben szépen szaporodtak. Az állami felügyeletet gyakorolták Papp Sándor < veszprémmegyei kir. tanfelügyelő és Lád Ká- ' roly kiküldött miniszteri látogató. KARCZOLAT a mult Ikxé'bx'ől. Nagy eset ! Nagy eset 1 mondják a János vitéz operettben. Ez jutott eszembe akkor amidőn a katholikus kör vezetősége jelentést tett arról, hogy népünnepélyt rendez saját kertihelyiségében. Micsoda kakaó ? Most már erre igazán elmondhatjuk azt a bizonyos szálló igét, hogy „Schlag soll die Konkurenz betreffen". Eddig jogcíme csak a jótékony nőegyletnek volt arra, hogy népünnepélyt rendezzen, most már a kath. kör is kiváltotta az engedélyt és hivatkozással a rang, vallás és felekezeti külömbség nélküli modern korhaladásra, megreszkiroztatta a firmát és eltérőleg a szokásos nyári mulatságok rendezésétől, kihirdette, hogy aagyobbszabásu népünnepélyt rendez, mely konfettivel, világpostával és mindenféle variátióval lesz fűszerezve. A népünnepély — köztünk legyen mondva — fényesen sikerült. Es hogy miért sikerült az annak tudandó be, mert gyönyörű idő kedvezett a mulatságnak, de főleg azért, mert nagyon sokan jelentek meg a mulatságra. A katholikus kör elmondhatja, hogy egy fényesen sikerült népünnepélyt rendezett, de azért még sem igazolhatja azt a jótékony nőegylet által rendezett népünnepélyre vonatkozólag, hogy „Schlag soll die Konkurenz betreffen". Népünnepélynek volt népünnepély, de nem volt „kóstoló". Pedig népünnepély nélkül Pápán nincs kostoló. Hiába minden, a népnek akkor amidőn arról van szó, hogy népünnepély lesz rendezve, megkívánja, ! hogy olcsón kóstoljon, már pedig ezen a mulatságon minden volt a mi a népünnepély jellegét viselte, csak kóstolni nem volt semmi, mert a mit kóstolni kellett azt étlap szerint meg kellett fizetni. Pardon ! Azért mégis el lehet mondani, hogy „Schlag soll die Konkurenz betreffen". Ha nem is volt kóstolni való, de legalább kilátás volna nyerni való, ami végeredményben talán jövedelmezőbb volt. Tombola kell a magyarnak ! Ez a jelszó izgatta a kedélyeket és erre utazott a közönség. Szóval ha nincs ló, akkor a szarná^ is jó. Az ételt és italt árjegyzék szerint'meg kellett fizetni, de kilátásba volt helyezve, hogy ellenérték gyanánt nyeremény tárgyakat lehet kóstolni. A reklám meg volt reá, mert a szebbnél szebb tombola tárgyak ki voltak állítva és a közönség abban a reményben, hogy ha már áldozott a jótékony cél érdekében és mindent megtett az „az üzlet érdekében" legalább a fejszének a nyelét megmentheti, az elárusító hölgyektől tombola jegyeket vásároltak. Es tényleg, aki ezt az elvet gyakorolta, az nem is csalatkozott, mert nyeremény tárgy volt bőven, sőt amint mondani szokás „quantum satis". Annyi nyeremény tárgy volt, mint Ó-Budán a zsidó gyerek. Pardon ! Ezt nem felekezeti szempontból mondom, csak szokásból, mert mondhattam volna erre vonatkozólag, hogy annyi nyereménytárgy volt, mint Vörösváron a Jakab krumpli, de azért nem használtamezen tájszólást, mert nálunk felekezeti szempontok mulatságok alkalmával nem érvényesülnek. Ezeknek előrebocsátása után dióhéjba szorítva rövid jelentést adok a katholikus kör által rendezett népünnepély lefolyásáról a heti krónika részére. Kezdődött délután öt órakor confettivel. Áruigattak csinos leányok levelezőlapokat szerelmes megnyilatkozások nvilvánosság hozatalára, mely fokozódott mértékben az éjjeli órákig is eltartott. Ezzel kapcsolatosan a tombola jegyeket is rásózták az érkező publikumra, mely üzlet tényleg igen jól jövedelmezett. Az ide-oda mozgás, confettizés és kínálgatás erős üzeme addig tartott, mig a tánc nem vette kezdetét. Amikor ez az üzlet megkezdődött, akkor „megszűnt minden fuvalom és mosolygott a fájdalom". Ne hogy félreértsenek, ezzel nem azt akarom mondani, hogy az üzlet megszűnt, sőt ellenkezőleg, akkor kezdődött minden elölről. Confetti, világposta és — minden. Hogy meddig tartott, azt talán

1 felesleges a krónika részére feljegyezni. Annyit és olyan jó kedvvel táncolni alig volt alkalma utóbbi időben a nézőközönségnek láthatni. Hajnal felé még a csuzban szenvedő agglegények is neki durálták magukat a tánchoz. A hajnali 4 órai harangszót aligha hallották, mert sokan csak 6 órakor vették észre, hogy elmúlt 5 óra. Jó magam is nem tudtam bevárni a mulatság végét, pedig hát én sem vagyok smutzig a hajnali expedíciók megvirradásánál. De hát különben a végeredményben az nem változtat hogy mikor volt reggel a mulatság után a lényeg az, hogy a kath. kör meg lehet elégedve a rendezőség tagjaival — mert jól „feleltek." No hát nincs igazam ? Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városát sok tekintetben a szarkához lehet hasonlítani. Az hirlik, hogy Pápa városa törvény székileg akarja magát bejegyeztetni. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz, képviselőnk mellett élvezet kibicelni. Az hirlik, hogy a polgármester mint törvényszéki kiküldött a mult hét folyamán a fővárosban időzött. Az hirlik, hogy a rendörök utóbbi időben igen jól viselik magukat. Az hirlik, hogy a katholikus kör népünnepélyén erős volt a kapcsolkódzás. Az hirlik, hogy a katholikus kör népünnepélye alkalmával, magasan repült a daru. Az hirlik, hogy a katholikus kör népünnepélyen egy fiatal embert „hanzi"-nak néztek. Az hirlik, hogy a Sportegyletben a „snapszli" játékot is bevették a műsorba. Az hirlik, hogy a Sportegyletben hiányzik az elnöki hangulat. Az hirlik, hogy Pápán nemcsak a férjek, hanem az asszonyok is eresztenek sárkányt. Az hirlik, hogy Pápán a Kossuth Lajos-utcának lólábasai vannak. (Akkor kontra ! Szedő.) Az hirlik, hogy a kath. kor mulatságán sokan a konfettit lenyelték. Az hirlik, hogy az Erzsébet liget szerelem ellen nincs biztosítva. Az hirlik, hgy Pápán egy fiatal leánynak a szive — menedékház lett. Az hirlik, hogy Pápán egyes rokonokra árlejtés lesz hirdetve. Az hirlik, hogy Pápán van egy Háry jános ki nem a franciákat, kardhegyre, hanem a tanítókat toll-hegyre veszi. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője utóbbi időben a reggeli vonattal jár haza. HIBBK. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete f. hó 16-án — holnap — délután 3 órakor közgyűlést tait, amelyen