Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.
1906-07-15 / 28. szám
321VI. é^-fol^rairL. ^árpet, Í9Ö6. J-UJLÍ-CLS 15. 28. száiTl. PÁPAI KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELÖFIZETESI ÁRAK : Rgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. A tizenkettedik órában. Városunk képviselőtestülete a holnapi napon közgyűlésre gyül egybe, amelyen számos városunk érdekeit nagyon is érintő ügyek várnak elintézésre és igy csak kötelességünket teljesítjük, midőn ezen fontos kérdések megvitatása elölt képviselőink figyelmét felhívjuk oly körülményekre, melyek a közérdek szempontjából nagyon is aktuálisak arra, hogy képviselőtestületünk tagjai megszívleljék. A tárgysorozat egyik legfontosabb kérdése a Kossuth Lajos-utca déli végévek megnyitási tervezete. Mi már több izben kifejtettük nézetünket ezen tervezet felett és tettük ezt azért, mert tudtuk,..hogy ezen terv lakosságunk régi közóhaját képezi, de teltük főleg azért, mért ezzel a közérdeket véltük szolgálni. Újólag felsorolni azon előnyöket, melyet ezen utcamegnyitásával elérünk, csak rekriminációkba esnénk és igy járva, valóban csak nyitott ajtókat döngetnénk, ismeri azokat mindenki és igy TÁRCZA. .A. "fc>oszox*ls:á 1xL75r_ Szamos mester, a hóhér, mogorvábban tért haza, mint valaha. A pribékje, egy majd öles, félszemű legény, csakugy tisztult előle, amikor meglátta. — Szököl előlem — mordult rá a mester — bizonyára megsejtetted, hogy munka vár reád. — Munka ? — dünnyögte a legény. — Miféle munka? Nem tudok semmiről. — Piszkos munka dörmögte Szamos. — Piszkos ? — Az. Égetünk, holnap este. — Boszorkány ? — suttogta a pribék s keresztet vetett magára. — Ugy mondják. — Vén-e? A mester vállat vont. — Azt mondják, fiatal. A nagy brontes pribéknek valamely torz mosolygás szökött végig az arczán s idejénvalónak látta a tréfát. — Az még jó. A fiatalja jobban ég. — Te meg szivesebben is rakod alája a tüzet. — Lehet, — vigyorgott a pribék — nem szenvedhetem a vászoncselédet. — Már akár szenvedheted, akár sem, mindegy, fogj hozzá, rakd a máglyát. A szurkot se kiméld. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: elsősorban kötelessége azokat ismerni a városi képviselőknek, kiknek első sorban a város közérdekét kell tekinteni. Már pedig, hogy ezen terv a város közérdekét van hivatva előmozdítani, azt szükségtelen bővebb komentárokkal ellátni. A kétszer kettőt nem kell indokolni, hogy az négyet tesz. Nincs is okunk kétkedni, hogy Pápa város képviselőtestülete tudni fogja mi a kötelessége ebben a kérdésben. Nem lehet szűkkeblű akkor, amidőn arról van szó, hogy városunk emporiumához illő és annak megfelelő külsőt nyerjen utcáiban. Ezen tervezet szerint, mely városunknak aránylag csekély anyagi áldozatlal fog járni, négy oly emeletes bérházak építésére számithatunk, melyek nemcsak városunk külső diszét lesz hivatva emelni, de egyúttal annak haladására és fejlődésére sok tekintetben nagy befolyással lesz. Szó esett legutóbb a törvényszék kérdéséről. Hová helyeznénk el a tisztviselők egész zömét, ha nem igyek— Ne félts engem. Csak ugy lesz, simán ? — Száz veszőt kap előbb. Persze tőlem. — dó mulatság lészen, ha fiatal. Irigyellek érette, mester Szamos mester azonban nem volt beszédes kedvében s haragosan mormult a pribékjére : — Láss a dolgod után. A pribék elment. Szamos mester pedig válogatni kézdte a nyirvesszőket, hogy a szükséges virgácsot Összeszerkessze. Éppen kötözgette a suhogó vesszőcsomót, amikor az András hajdú lépett be. •— Claudis uram küld parancscsal. Tüstént jöjj a hóhérollóval a tanácsházára, hogy a boszorkányt a pellengérre kikösd s haját töviből levágd. Tüstént. Cit.o. citissime ! A mester csak a fejével intett. — Tüstént, az a parancs — erőskö dött a hajdú. — Értettem — rivalt rá a hóhér — és hordd el magad. Köszörülnöm kell az ollómat. De azért nem telt bele husz perez sem, ott állott Szamos mester Rozsnyó város hatalmas birája, a jégszemü Claudis Mihály előtt. A tanács döntött, hóhér tegye a kötelességét — rendelkezett a biró s intett Szamos mesternek, aki néma főhajtással vette tudomásul á parancsot s minden fölHIRDETESEK os NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B L L A R M I N*könyvkereskeriésébr.ii. szülik már most modern lakások felépítésére módot nyújtani? Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy csak ezzel érveljük ezen terv megvalósítását, de mindenesetre nagy előnyünkre szolgálna ha tényleg sikerül visszanyernünk a törvényszéket, ha a tisztviselők részére modern lakások fognak rendelkezésre állani. Ugyancsak a holnapi közgyűlés napirendjére kerül a cédulaház eladása. Halljuk ugyanis hangoztatni, hogy vannak egyes képviselők, kik a cédulaház eladása ellen hoznak fel érveket és minden áron azt akarják, hogy a város tartsa meg tulajdonának és építsen maga ezen helyen bérházat. Hát mit szóljunk ehhez ? Hát ezt is a közérdek követeli ? Ezt csak az agyrém követelheti és ép ugy mint a Kossuth Lajos-utcánál többen mellüket veregetik és azzal állanak elő, hogy ezen utcamegnyitást nem a közérdek, hanem a magánérdek követeli, épp ugy mutathatnánk mi ujjal azokra és az ellenkezőt bizonyíthatnánk a teljes lólábbal. i indulás nélkül indult meg az előtte járó porkoláb után. A boszorkány ott ült a földalatti börtönben, egy zsup szalmán. Amikor a porkoláb mécsének világánál meglátta a vörös köntösű hóhért, csöndesen fölkelt s alig hallható lágy hangon szólalt meg. — Érettem jöttél, Szamos mester ? — Engem a törvény rendelt ide —dörmögte a mester. — Tudom — mondta a boszorkány — vártalak. -- Ugy volt, nem köttetnek a pellengérhez. — Amikor elmentél, akkor magam kívántam. A hóhér értelmetlenül nézett a fiatal teremtésre s a következő pillanatban csaknem fölsikoltott. Megismerte ifjú Claudis Mihály özvegyét, a jégszemü biró menyét. — Te vagy az, nagyasszonyom ? — Én — mondta csendesen az aszszony — s én vádoltam meg mint vádlott az apósomat, hogy részrehajló hogy szemérmeteskedik s titokban akar kipusztítani a világból. Követeltem a pellengért, hadd csúfolja meg egész Rozsnyó városa a biró menyét. Egy csöppet pihenőt tartott azután csaknem kiváncsi hangon kérdezte : — A bélyegző-vasat magaddal hoztad, mester ? — Nem parancsolták.
