Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-05-20 / 20. szám

évfolyam. IP árpa, 190G. ma_ég-u_s 20. 20. szám. PAPAI JI1 KÖZERDEKU FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS) ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R 74 l N könyvkereskedésében. A postaépület kérdése. Nemrég közöltük a soproni postaés távírda igazgatóságának azon átiratát, melyben végre-valahára belátta, hogy a kincsár érdeke is megkívánja, hogy a helybeli posta- és távírda hivatal a mai kor követelményeinek teljesen megfelelő helyiségben nyerjen elintézést és felhívta a városi hatóságot, hogy ezen kérdést a város maga vegye kezébe. Ugyancsak ez érdemben ujolag érkezett a soproni posta- és távírda igazgatóságtól városunk polgármesteréhez egy átirat, melyben felhívja, hogy a postahivatal részére szükséges helyiségek kérdésének rendezése tárgyában tegyen javaslatot, ezzel kapcsolatosan értesiti a polgármestert, hogy a Főtéren kérelmezett fiókpostahivatalnak felállítását célravezetőnek nem tartja, mert ezzel a postahelyiségek ügyének rendezését csak ideig-óráig elodázhatnák, de ezen intézkedéssel meg nem oldható. Városunk polgármestere ezen átiratra válaszolt, mely választ közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében a következőkben közöljük : „A létesítendő postaépület tárgyában több helybeli vállalkozóval érintkezésbe léptem, de sajnos eredmény nélkül, mert a munkások között lépten nyomon mutatkozó bérharc az épi'kezést évről-évre fokozatosan terhesebbé teszi. Különösen nagy nehézséget okoz még a helynek megválasztása is — mert természetesen a postaépületnek' a közönség igényeinek megfelelő helyen kell állania. Igy állván az ügy, magam részéről nem tudok mást javasolni a tek. Igazgatóságnak, mint azt, hasson oda, hogy az állam maga vegyen telket és épitessen. Ezeket tekintetbe véve magam részéről két megoldást látok célre vezetőnek: A Kossuth Lajos-utcának rég ter vezett megnyitása, minden valószínű ség szerint még folyó év julius havában megtörténik. Ebben az újonnan nyitandó utcában Gulyás Miklósné háza most még 24000 koronáért megszerezhető volna. A telek térnagysága nem nagy, mert összesen körülbelül 260 négyszögöl, de nézetem szerint postaépületnek elégséges lenne. Az épületet 56000 korona költséggel meg .lehetne építeni és igy az államnak nem kerülne akkora összegbe, mintha bérházban helyeztetnék el a postahivatal. Ezen teleknek megszerzése azonban azért sürgős, mert tudtommal már akadtak többen, akik a kérdéses ház megvételére vonatkozólag lépéseket tettek. A második megoldás volna a Petőfi Sándor-utcában fekvő, — a dunántuli ev. ref. egyházkerületnek tulajdonát képező, úgynevezett ó-kollegium épületnek a megvétele, átala kitása, illetőleg megépítése. Ez az épület is tudtommal eladó és akkora területen fekszik, hogy ott a postahivatalt kényelmesen el lehetne helyezni. Ezen épület megvétele és megépítése természetesen mintegy TÁRCZA. A TÁBORKOK URAz érsekújvári állomáson csak egy utas várakozott a gyorsvonatra. Nyurga növésű, szőke fiatal ember, jelentéktelen arc, semmitmondó vonások. — de volt egy hatalmas plezurja balhomlokától kezdve le egészen csontos állának legszéléig és volt egy felséges panama-kalapja, egymaga egész kis vagyon, — valódi keleti nyersselyem köntöséről, mely millió gyűrődéssel és mégis harmonikusan simán „omlott" le nyurga tagjairól, nem is emlékezvén. Kényelmes, színes selyeminge, vászoncipői és pompás disznóbőr útitáskája magától értetődnek. A pincérek mélyen meghajoltak a perronon, amidőn fölkelt. A hordár levett kalappal rohant előre a disznóbőr utazótáskával, amidőn elindult. Gyönyörű brilliáns gyűrűje megcsillant a napsugárban, amidőn czigarettára gyújtott. Ha ez sem vigéc, — gondoltam — hát akkor senki. A vonat jóformán üresen száguldott Bécsi,ől Budapest felé ; alig veritékezhettűnk rajta valami kilencen-tizen. Az elfutott szenet a vasúti jegy árában még csak leadtuk valahogy, az olajat azonban már nem. Egymagam csoportosultam egy egész kocsiban. Mind a nyolc tengely miattam fogyasztotta az olajat. Valamennyi kerék az én táskámat és az én esernyőmet vitte. S a nyurga idegen az ő nagybecsű disznóbőr kufferjével mégis az én kupémba tolakodott. Nincs érzékem a vasutakon való ismeretségek iránt. Ha nincs hely, — az más. Ezutal azonban bőven volt, s ez a vigéc — most már bizonyos, hogy az ugy látszik, szándékosan keresett magának egy társas lényt, kivel a két óráig tartó ut egyhangúságát kissé föl frissítse. Szinte sajnálni kezdtem szegényt. Mekkora szemeket fog ez mereszteni. ha észreveszi, hogy a kiválasztott társas lény voltaképpen egyetlen egy olyan nyelvet sem ért, amelyen ő majd beszélni fog. A felséges panamát földobta a hálóba és udvariasan megbiccentette a fejét. Nem tesz semmit. Viszonosztam a néma üdvözlést. Schluss. Befejeztük. A vonat elindult és száguldni kezdett az érsekújvári sikon, hol majdnem minden esztendőben kivet egynéhány koponyát az ekevas. Magyar daliák, török vitézek koponyáit, kiknek egészséges, fiatal vére ugy megöntözte a XlV-ik és XV-ik század viharos idején ezt a síkságot, hogy immár több mint négyszáz esztendeje csak ugy ontja a nehéz, acélos búzát. Mennyi vér — Úristen! s haj ugyan miért ? Ha csak a búzáért nem. Az emberiséget pusztító betise humaine-nek nincs is más megmarkolható eredménye, csak a kenyér, amit nem az emberi vad ostobaság miatt eh >zett ősökre gondolván, fogyaszt el az uV- — tehát voltaképpen miért gyilkolták e^mást rakásra ezek a vitézlő ősök ? Mondanom sem kell, hogy ezzel a kis „visszapillantás"-sal azzal a komoly szándékkal iparkodtam foglalkoztatni fejemet, hogy ne kelljen útitársammal foglalkoznom. Biztosra vettem, hogy amint kiszívja cigarettáját, meg fog. szólítani. Ez azonban nem történt meg. A fiatal ember meg sem mozdult. A csalódás elég kellemes volt. Lám csak, tán nem is az, akinek fölbecsültem. Az utazó kereskedelmi ágensek ugyan nagyon derék, naoyon hasznos és főleg nagyon szükséges szervei a kereskedelemnek, a vasutakon azonban — csekély kivétellel — határozottan nem kedvesek. Éreztetik, hogy ők otthon vannak, — mindenki más csak vendég, még pedig hívatlan . akinek a kivül helye. Tehát elfoglalják a félkocsit. És tehát végigdőlnék a félkocsin, neki gondolkozva, akárcsak otthon. Egyikmásik még a cipőjét is leveti. Botrányt ritkán csinál az ember. Inkább kimegy a foNe vegyünk mást mint a legjobb „^awuAos" csoVo\áöté\