Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-05-20 / 20. szám

évfolyam. IP árpa, 190G. ma_ég-u_s 20. 20. szám. PAPAI JI1 KÖZERDEKU FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS) ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R 74 l N könyvkereskedésében. A postaépület kérdése. Nemrég közöltük a soproni posta­és távírda igazgatóságának azon át­iratát, melyben végre-valahára be­látta, hogy a kincsár érdeke is meg­kívánja, hogy a helybeli posta- és távírda hivatal a mai kor követelmé­nyeinek teljesen megfelelő helyiség­ben nyerjen elintézést és felhívta a városi hatóságot, hogy ezen kérdést a város maga vegye kezébe. Ugyancsak ez érdemben ujolag érkezett a soproni posta- és távírda igazgatóságtól városunk polgármeste­réhez egy átirat, melyben felhívja, hogy a postahivatal részére szüksé­ges helyiségek kérdésének rende­zése tárgyában tegyen javaslatot, ez­zel kapcsolatosan értesiti a polgár­mestert, hogy a Főtéren kérelmezett fiókpostahivatalnak felállítását célra­vezetőnek nem tartja, mert ezzel a postahelyiségek ügyének rendezését csak ideig-óráig elodázhatnák, de ezen intézkedéssel meg nem oldható. Városunk polgármestere ezen át­iratra válaszolt, mely választ közér­dekű voltánál fogva egész terjedel­mében a következőkben közöljük : „A létesítendő postaépület tárgyá­ban több helybeli vállalkozóval érint­kezésbe léptem, de sajnos eredmény nélkül, mert a munkások között lép­ten nyomon mutatkozó bérharc az épi'kezést évről-évre fokozatosan ter­hesebbé teszi. Különösen nagy nehéz­séget okoz még a helynek megvá­lasztása is — mert természetesen a postaépületnek' a közönség igényei­nek megfelelő helyen kell állania. Igy állván az ügy, magam részé­ről nem tudok mást javasolni a tek. Igazgatóságnak, mint azt, hasson oda, hogy az állam maga vegyen telket és épitessen. Ezeket tekintetbe véve magam részéről két megoldást látok célre vezetőnek: A Kossuth Lajos-utcának rég ter vezett megnyitása, minden valószínű ség szerint még folyó év julius ha­vában megtörténik. Ebben az újonnan nyitandó utcában Gulyás Miklósné háza most még 24000 koronáért meg­szerezhető volna. A telek térnagy­sága nem nagy, mert összesen körül­belül 260 négyszögöl, de nézetem sze­rint postaépületnek elégséges lenne. Az épületet 56000 korona költséggel meg .lehetne építeni és igy az állam­nak nem kerülne akkora összegbe, mintha bérházban helyeztetnék el a postahivatal. Ezen teleknek megszer­zése azonban azért sürgős, mert tud­tommal már akadtak többen, akik a kérdéses ház megvételére vonatko­zólag lépéseket tettek. A második megoldás volna a Pe­tőfi Sándor-utcában fekvő, — a du­nántuli ev. ref. egyházkerületnek tu­lajdonát képező, úgynevezett ó-kol­legium épületnek a megvétele, átala kitása, illetőleg megépítése. Ez az épület is tudtommal eladó és akkora területen fekszik, hogy ott a posta­hivatalt kényelmesen el lehetne he­lyezni. Ezen épület megvétele és megépítése természetesen mintegy TÁRCZA. A TÁBORKOK UR­Az érsekújvári állomáson csak egy utas várakozott a gyorsvonatra. Nyurga növésű, szőke fiatal ember, jelentéktelen arc, sem­mitmondó vonások. — de volt egy hatalmas plezurja balhomlokától kezdve le egészen csontos állának legszéléig és volt egy fel­séges panama-kalapja, egymaga egész kis vagyon, — valódi keleti nyersselyem kön­töséről, mely millió gyűrődéssel és mégis harmonikusan simán „omlott" le nyurga tag­jairól, nem is emlékezvén. Kényelmes, szí­nes selyeminge, vászoncipői és pompás disz­nóbőr útitáskája magától értetődnek. A pin­cérek mélyen meghajoltak a perronon, ami­dőn fölkelt. A hordár levett kalappal rohant előre a disznóbőr utazótáskával, amidőn elindult. Gyönyörű brilliáns gyűrűje megcsi­llant a napsugárban, amidőn czigarettára gyújtott. Ha ez sem vigéc, — gondoltam — hát akkor senki. A vonat jóformán üresen száguldott Bécsi,ől Budapest felé ; alig veritékezhettűnk rajta valami kilencen-tizen. Az elfutott sze­net a vasúti jegy árában még csak leadtuk valahogy, az olajat azonban már nem. Egy­magam csoportosultam egy egész kocsiban. Mind a nyolc tengely miattam fogyasztotta az olajat. Valamennyi kerék az én táskámat és az én esernyőmet vitte. S a nyurga idegen az ő nagybecsű disznóbőr kufferjével mégis az én kupémba tolakodott. Nincs érzékem a vasutakon való is­meretségek iránt. Ha nincs hely, — az más. Ezutal azonban bőven volt, s ez a vigéc — most már bizonyos, hogy az ugy látszik, szándékosan keresett magának egy társas lényt, kivel a két óráig tartó ut egyhangú­ságát kissé föl frissítse. Szinte sajnálni kezd­tem szegényt. Mekkora szemeket fog ez me­reszteni. ha észreveszi, hogy a kiválasztott társas lény voltaképpen egyetlen egy olyan nyelvet sem ért, amelyen ő majd beszélni fog. A felséges panamát földobta a hálóba és udvariasan megbiccentette a fejét. Nem tesz semmit. Viszonosztam a néma üdvöz­lést. Schluss. Befejeztük. A vonat elindult és száguldni kezdett az érsekújvári sikon, hol majdnem minden esztendőben kivet egynéhány koponyát az ekevas. Magyar daliák, török vitézek kopo­nyáit, kiknek egészséges, fiatal vére ugy megöntözte a XlV-ik és XV-ik század vi­haros idején ezt a síkságot, hogy immár több mint négyszáz esztendeje csak ugy ontja a nehéz, acélos búzát. Mennyi vér — Úristen! s haj ugyan miért ? Ha csak a búzáért nem. Az emberiséget pusztító be­tise humaine-nek nincs is más megmarkol­ható eredménye, csak a kenyér, amit nem az emberi vad ostobaság miatt eh >zett ősökre gondolván, fogyaszt el az uV- — tehát voltaképpen miért gyilkolták e^mást rakásra ezek a vitézlő ősök ? Mondanom sem kell, hogy ezzel a kis „visszapillantás"-sal azzal a komoly szán­dékkal iparkodtam foglalkoztatni fejemet, hogy ne kelljen útitársammal foglalkoznom. Biztosra vettem, hogy amint kiszívja ciga­rettáját, meg fog. szólítani. Ez azonban nem történt meg. A fiatal ember meg sem mozdult. A csalódás elég kellemes volt. Lám csak, tán nem is az, akinek föl­becsültem. Az utazó kereskedelmi ágensek ugyan nagyon derék, naoyon hasznos és fő­leg nagyon szükséges szervei a kereskede­lemnek, a vasutakon azonban — csekély kivétellel — határozottan nem kedvesek. Éreztetik, hogy ők otthon vannak, — min­denki más csak vendég, még pedig hívatlan . akinek a kivül helye. Tehát elfoglalják a félkocsit. És tehát végigdőlnék a félkocsin, neki gondolkozva, akárcsak otthon. Egyik­másik még a cipőjét is leveti. Botrányt rit­kán csinál az ember. Inkább kimegy a fo­Ne vegyünk mást mint a legjobb „^awuAos" csoVo\áöté\

Next

/
Oldalképek
Tartalom