Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-11-05 / 45. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJBONOS és KIADÓ : HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R fii I N könyvkereskedésében. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. Villamos sötétség. Városunkban nagy pánik uralkodott a hét folyamán, nem történt más egyébb, mint felmondta a szolgálatot a villamos világítás. Futott mindenki a telepre s azt valóságos ostrom alá véve, kértek több világosságot! A telefon kezelők meg — miután mindenki egyszerre kérte az 52-es számot, alig tudtaiv eleget tenni a kérőknek. Megtudta aztán mindenki a valót: „Nem lesz ma világosság!" Beállt a sötétség, az utcán járókelők, s a korzó sétáló közönsége hiába várta az izzólámpák és a parádés iv lámpák kigyulladását, — nem fogadtak azok ma szót, mert kifogyott az áram. — Pokoli sötétség borult az utcákra is. A sötétség beálltakor azonban egyszerre megszólalt az utcákon a dob s kihirdették: „Közhirré tétetik, hogy a színielőadás meg fog tartatni, világítás lesz". Na, ugyan sovány vigasztalás, de mégis valami. A telepen aztán megtudták a szomorú valót, hogy a nagyobbik áramfejlesztő dynamógép egyik oldalának commutatorán zárlat állt be, minek következtében az továbbra is áramot fejleszteni képtelen volt, s igy az üzemet be kellett szüntetni. — Szerencsére az accumulator-telep majdnem teljesen meg volt töltve, ugy, hogy a városi színházat akadálytalanul el lehetett árammal látni. Azonban a vendéglők, kávéházak, üzletek szomorúan vették elő régi, sutbadobott petróleum lámpáikat, hogy a villamos fényt némileg pótolhassák. Mindenki kutatta a baj okat, s eredetét. Ezt illetőleg többféle verzió kering a városban, melyeknek érdemileg való tárgyalásába nem bo csájtkozunk, részben mert mi laikusod technikai kérdéseket elbírálni nem érezzük magunkat illetékesnek, részben pedig, mert beakarjuk várni az illetékes körök vizsgálatának eredményét, s addig senki személye felett pálcát törni nem akarunk. TÁRCZA. j^z lm. a,. -— Mary kisasszony ! — Parancsol ? — Csak kérem, kedves Mary. — Az egész szivemmel rendelkezésére állok asszonyom. — Az egész szivével ? Ej, ej kedves Mary, maga egy kicsit tnloz. A szép fiatal leány elpirult, de a hangján nem volt észrevehető-a legkisebb zavar sem, mig felelte : — Teljesen szabad a szivem, még nem Ígértem el senkinek. — Bravó, kedves Mary, ezt igen jól mondta, de én olvastam a szavak mögött. Tudniilik többféle eset van. Lehet, hogy a szivünk csak azért szabad, mert akinek szántuk, még nem tud róla. Vagy nem akar tudomást venni . . . Ez utóbbi szavakat ugy mondta, hogy közben erősen a leány szeme közé nézett. Az pedig kiállta a tekintetét, s a magával hozott kézimunkán pihentetve kezét, csöndes szóval beszélni kezdett : — Ez az eset nem állhat fenn nálam, mert az én szivem ugy van megteremtve, hogy sohase tudna megolvadni — napsugár nélkül. Ha én szeretek, előbb kell, hogy szeretve is legyek. És én nálam a szerelem még nem jelenti a szív rabságát, mert az én érzésemnek sohase lesznek békói, az én érzésemnek szárnyai vannak . . . Tehát vannak. — Vannak — mondja nyomatékkal a lány. — Aki ily jól olvas a homlokom mögött, az előtt miért is tagadnám ? Nincs egy gondolatom, egy álmom, egy sóhajom, amit el ne mernék mondani. De csak igy halkan, a szoba félhomályában, mikor mögöttünk nincsen fény sehol. — Hát jöjjön, Mary — szól most az asszony és megfogja a leány kézcsuklóját. — Jöjjön és mondjon el mindent, hiszen nincsen senkije, egyedül, támasz nélkül áll itt a házamban s hogy ez igy van, csak ebben az órában jutott eszembe magamnak is. A fiatal leány, aki a Váradyné társalkodónője volt, félig szomorú, félig boldog mosolygással ült le a karosszékbe úrnőjével szemben, ^ztán nyugodtan szólt bele a csendbe : — Nincsen mit mondanom. Mindenesetre tény az, hogy ha a kisebbik áramfejlesztő dynamónk üzemképesen tartalékban lett volna, ezen városunkra oly kellemetlen, sőt egyesekre direkte károsodással járó üzemzavar be nem áll. Értesülésünk szerint ugyanis a kis gép már hetekkel ezelőtt hibás volt, s ha a Ganzgyárat erről azonnal nem értesítették, s igy nem adták meg a gyárnak a módot, hogy ezt a hibát időközben rendbehozhassa, ez csak a telep üzemvezetőségének hibája lehet. Miután városunk közbiztonsága és még számos más érdek súlyos felelősség mellett teszi kötelességévé a telep vezetőségének a zavarok azonnali megszüntetését, reméljük, hogy ezen ügynek a világító-bizottság már csak azért is, hogy az ügyre világosság derüljön s ezzel a keringő mende-mondák megszűnjenek, erélyesen után na fog járni. Ami már most a hiba eredetét illeti, az — mint szakértőktől halljuk, — már megállapított tény, hogy A másik pedig egy nevet dobott bele a szoba homályába és arra egy árnyalattal rózsásabb lett a leány arcza. — Tornay Akos, — csengett Váradyné hangja és csaknem türelmetlenül tette hozzá: — mindent akarok tudni. — Mindent ? — kérdi csodálkozva amaz. — Oly kevés az, amit e szó keretében elmondhatok. Tornay meg én két külön uton járunk, s ezek az utak sohase fogják keresztezni egymást. Nekem nem mondott soha semmit, amiből reménységet építhetnék, de érzem a szeme meleg tekintetéből, a tartózkodó hallgatásából, hogy sokkal több vagyok neki, mint más, mint bárki más itt e fedél alatt, vagy talán a széles, nagy világon. — És aztán ? — És aztán — nem következik semmi se. Amit én érzek, az egészen az enyém. Lehet, csak fiatalkori álom, husz éves életem első verőfénye, lehet, hogy nem jelent semmit se, de hogy tartani fog, ameddig az életem tart. — tudom. — Jól van, Mary, maga okos és becsületes leány . . . Csak ezt akartam tudni. Maga átlátja, hogy Tornay, aki a katonai pályán nagy karriérre van hivatva •Damasztáruban, valódi rumburgi vásznakban és egyébb kefengye czikkekben ===== SSCST legnagyobb választók, HDSt KRAUSZ JÓZSEF M. FIA és TÁRSA divatáruházában.