Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-11-05 / 45. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJBONOS és KIADÓ : HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R fii I N könyvkereskedésében. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ­Villamos sötétség. Városunkban nagy pánik uralko­dott a hét folyamán, nem történt más egyébb, mint felmondta a szolgálatot a villamos világítás. Futott mindenki a telepre s azt valóságos ostrom alá véve, kértek több világosságot! A telefon kezelők meg — miután min­denki egyszerre kérte az 52-es szá­mot, alig tudtaiv eleget tenni a ké­rőknek. Megtudta aztán mindenki a valót: „Nem lesz ma világosság!" Beállt a sötétség, az utcán járókelők, s a korzó sétáló közönsége hiába várta az izzólámpák és a parádés iv lámpák kigyulladását, — nem fogad­tak azok ma szót, mert kifogyott az áram. — Pokoli sötétség borult az utcákra is. A sötétség beálltakor azon­ban egyszerre megszólalt az utcákon a dob s kihirdették: „Közhirré téte­tik, hogy a színielőadás meg fog tar­tatni, világítás lesz". Na, ugyan sovány vigasztalás, de mégis valami. A telepen aztán megtudták a szomorú valót, hogy a nagyobbik áramfejlesztő dynamógép egyik olda­lának commutatorán zárlat állt be, minek következtében az továbbra is áramot fejleszteni képtelen volt, s igy az üzemet be kellett szüntetni. — Szerencsére az accumulator-telep majdnem teljesen meg volt töltve, ugy, hogy a városi színházat akadály­talanul el lehetett árammal látni. Azon­ban a vendéglők, kávéházak, üzletek szomorúan vették elő régi, sutbado­bott petróleum lámpáikat, hogy a vil­lamos fényt némileg pótolhassák. Mindenki kutatta a baj okat, s eredetét. Ezt illetőleg többféle ver­zió kering a városban, melyeknek érdemileg való tárgyalásába nem bo csájtkozunk, részben mert mi laiku­sod technikai kérdéseket elbírálni nem érezzük magunkat illetékesnek, részben pedig, mert beakarjuk várni az illetékes körök vizsgálatának ered­ményét, s addig senki személye fe­lett pálcát törni nem akarunk. TÁRCZA. j^z lm. a,. -— Mary kisasszony ! — Parancsol ? — Csak kérem, kedves Mary. — Az egész szivemmel rendelkezésére állok asszonyom. — Az egész szivével ? Ej, ej kedves Mary, maga egy kicsit tnloz. A szép fiatal leány elpirult, de a hangján nem volt észrevehető-a legkisebb zavar sem, mig felelte : — Teljesen szabad a szivem, még nem Ígértem el senkinek. — Bravó, kedves Mary, ezt igen jól mondta, de én olvastam a szavak mögött. Tudniilik többféle eset van. Lehet, hogy a szivünk csak azért szabad, mert akinek szántuk, még nem tud róla. Vagy nem akar tudomást venni . . . Ez utóbbi szavakat ugy mondta, hogy közben erősen a leány szeme közé nézett. Az pedig kiállta a tekintetét, s a magával hozott kézimunkán pihentetve kezét, csön­des szóval beszélni kezdett : — Ez az eset nem állhat fenn nálam, mert az én szivem ugy van megteremtve, hogy sohase tudna megolvadni — napsugár nélkül. Ha én szeretek, előbb kell, hogy szeretve is legyek. És én nálam a szerelem még nem jelenti a szív rabságát, mert az én érzésemnek sohase lesznek békói, az én érzésemnek szárnyai vannak . . . Tehát vannak. — Vannak — mondja nyomatékkal a lány. — Aki ily jól olvas a homlokom mö­gött, az előtt miért is tagadnám ? Nincs egy gondolatom, egy álmom, egy sóhajom, amit el ne mernék mondani. De csak igy hal­kan, a szoba félhomályában, mikor mögöt­tünk nincsen fény sehol. — Hát jöjjön, Mary — szól most az asszony és megfogja a leány kézcsuklóját. — Jöjjön és mondjon el mindent, hiszen nincsen senkije, egyedül, támasz nélkül áll itt a házamban s hogy ez igy van, csak eb­ben az órában jutott eszembe magamnak is. A fiatal leány, aki a Váradyné társal­kodónője volt, félig szomorú, félig boldog mosolygással ült le a karosszékbe úrnőjé­vel szemben, ^ztán nyugodtan szólt bele a csendbe : — Nincsen mit mondanom. Mindenesetre tény az, hogy ha a kisebbik áramfejlesztő dynamónk üzemképesen tartalékban lett volna, ezen városunkra oly kellemetlen, sőt egyesekre direkte károsodással járó üzemzavar be nem áll. Értesülésünk szerint ugyanis a kis gép már hetek­kel ezelőtt hibás volt, s ha a Ganz­gyárat erről azonnal nem értesítették, s igy nem adták meg a gyárnak a módot, hogy ezt a hibát időközben rendbehozhassa, ez csak a telep üzem­vezetőségének hibája lehet. Miután városunk közbiztonsága és még számos más érdek súlyos fe­lelősség mellett teszi kötelességévé a telep vezetőségének a zavarok azonnali megszüntetését, reméljük, hogy ezen ügynek a világító-bizott­ság már csak azért is, hogy az ügyre világosság derüljön s ezzel a keringő mende-mondák megszűnjenek, erélye­sen után na fog járni. Ami már most a hiba eredetét illeti, az — mint szakértőktől hall­juk, — már megállapított tény, hogy A másik pedig egy nevet dobott bele a szoba homályába és arra egy árnyalattal rózsásabb lett a leány arcza. — Tornay Akos, — csengett Vára­dyné hangja és csaknem türelmetlenül tette hozzá: — mindent akarok tudni. — Mindent ? — kérdi csodálkozva amaz. — Oly kevés az, amit e szó kereté­ben elmondhatok. Tornay meg én két kü­lön uton járunk, s ezek az utak sohase fog­ják keresztezni egymást. Nekem nem mon­dott soha semmit, amiből reménységet épít­hetnék, de érzem a szeme meleg tekinteté­ből, a tartózkodó hallgatásából, hogy sok­kal több vagyok neki, mint más, mint bárki más itt e fedél alatt, vagy talán a széles, nagy világon. — És aztán ? — És aztán — nem következik semmi se. Amit én érzek, az egészen az enyém. Lehet, csak fiatalkori álom, husz éves éle­tem első verőfénye, lehet, hogy nem jelent semmit se, de hogy tartani fog, ameddig az életem tart. — tudom. — Jól van, Mary, maga okos és be­csületes leány . . . Csak ezt akartam tudni. Maga átlátja, hogy Tornay, aki a ka­tonai pályán nagy karriérre van hivatva •Damasztáruban, valódi rumburgi vásznakban és egyébb kefengye czikkekben ===== SSCST legnagyobb választók, HDSt KRAUSZ JÓZSEF M. FIA és TÁRSA divatáruházában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom