Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-11-05 / 45. szám

gyártási hibával állunk szemben s igy a Ganz gyárat terheli a felelősség. Hogy mily mértékben, ezt a jövő s az ama illetékes körök fogják megállapítani. A sötétség pedig, — még amidőn ezen sorokat irjuk is, — egyre tart, s kilátás sincs rá, hogy rövidesen teljesen rendbe jöjjön. A Ganz gyár a hiba értesülése után rögtön elküldte 2 emberét, kik a gépet anynyira mégis rendbe hozták, hogy az egyik fele képessé vállt áramot fejleszteni, s igy szerda óta a közvilágítás felét, s a magánfogyasztók egy kis részét immár sikerült árammal ellátni. A gyár egyébként a Lőcse városa részére készült, a mi kis dynamonkkal egyező typusu dynamó áramfejlesztő hengerét küldi le nekünk egyelőre ideiglenesen, — s ha annak a mi gépünkkel való összeszerelése sikerül, — meg vagyunk mentve, máskép azonban még legalább egy hétig tart a villamos sötétség. Mint értesülünk fogyasztó közönségünket ezen eset rendkívül elkeserítette, s attól tart, hogy ez most már gyakran állhat be. Azonban ez iránt teljesen megnyugtathatjuk mert ha az uj gép, mely most készül a telep részére, itt lesz, ily hoszu ideig tartó üzemzavar ki lesz zárva, mert minden időben lévén tartalék gép, ha egyik elromlanék is, még mindig kettő áll rendelkezésre. Nagy kár csak az, hogy ezen gépet nem még pár hónappal előbb rendelték meg, akkor ez mind nem igy történt volna. Épp ezen okoknál fogva kérjük az érdekelt közönséget, bírálja el az 1 esetet, s oda fog konkludálni, hogy hisz mégis csak szép és jó a villamos világítás. Az intéző köröket pedig felkérjük, találjanak rá módot, hogy hasonló eset ne ismétlődhessék, s akkor a jelenleg felháborodott fogyasz ! tók is meg fognak nyugodni. Városi közgyűlés. 1905. október :tO. Pápa város képviselőtestületének hétfőn tartott rendkívüli közgyűlése iránt nagy érdeklődés mutatkozott, amennyiben a tárgysorozatban négy fontos szabályrendelet alkotása volt napirendre tűzve. A szabályrendeletek nem lettek tárgyalva, — nagyon is helyesen — amennyiben Steinberger Lipót városi képviselő inditvá nyára elkészítés és javaslattétel céljából a hivatott jogügyi bizottságnak lettek kiadva. A tárgysorozaton levő női kórház ügye rendes mederben folyt le és csakis a telek megtartására hozatott határozat. Két illetékességi ügy elvetésével a közgyűlés befejezést nyert. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözölve a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesitésere dr. Löwy László, Besenbach Károly, dr. Hirsch Vilmos, Bock István és Nemcs'ics Antal képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirendre térés előtt elnöklő polgármester KoczJca László városi képviselő elhunytáról tesz jelentést, indítványozza, hogy emléke jkvileg örökítessék meg, amit a közgyűlés helyesléssel vesr tudomásul. Jelenti továbbá, hogy a belügyminister Pápa városának a „kiváltságos" cim iránti kérelmét elutasította. a törvényhatóság Pápa városának 1903 évi közmunka alap számadásait jóváhagyta: a közigazgatási bizottság Pápa város képviselőtestületének azon határozatát, melyben kimondotta, hogy Perutz testvérek szövőgyári cég által épített munkáslakásokért községi pótadót fizetni kötelesek — mint alaptalan követelést — feloldotta, végül jelenti, hogy a törvényhatóság Pápa városának a Kossuth Lajos utca déli részének megnyitására vonatkozó határozatát megsemisitette és Pápa városát ujabb határozathozatalra utasította. dr. Löwy László a polgármesterhez azon interpellációt intézi, hogy a város torgalmának élénkülése szempontjából annyira fontos Kossuth Lajos-utca megnyitását miért nem tűzte ki a mai közgyűlés napirendjére? Polgármester a hozzá intézett kérdésre azt válaszolja, hogy az utca nyitásba eső háztulajdonosokkal ujabb tárgyalásokba bocsájtkozott s amint ez befejezést nyer, kötelességének fogja tartani ezen kérdést újra napirendre tűzni. A választ ugy interpelláló, valamint a képviselőtestület tudomásul vette. Most következett volna a napirendre kitűzött négy szabályrendelet feletti határozat, de ezt megelőzőleg Steinberger Lipót indítványozza, hogy miután ezen szabályrendeletek fontos magánjogi érdekeket érintenek, mielőtt ezek tárgyalás alá vétettnének, elkészítés és javaslattétel végett adassanak ki a jogügyi bizottságnak. nem a maga szivének való valóság. Az ábránd pedig mit se jelent. Jön, megy, mint a mosolygás, mint a sóhaj. Tegnap még a szivében, ma az ajakán, holnap már a mosolygásában, aztán elteszi emlékei közé . . . Nyugodtan nézek miatta a holnap elé, mert tudom, maga édes Mary, nem a gyöngék táborábál való. De abban téved, kedvesem, hogy Tornay magát szereti. Az az ember mást szeret . . . Nem hiszem, felel mosolyogva Mary. — Pedig ugy van. — Ismerem-e én őt, asszonyom ? — szól élénken, de egyre kételkedőn. — Igen. S talán ragaszkodik is hozzá. Es az a valaki, aki magának vetélytársa : félti azt az emdert mindentől, még az ábrándoktól is. Mar}

7, maga jó és nemes, a lelke magasabban jár, mint bárkié, akit ismerek. Azt mondta: szárnyai vannak. Én elhiszem. Sokszor azt érezem, mintha engem is vinnének azok a szárnyak. Járok a maga lelke után. Ismerem annak tiszta varázsát s azért kérem : hagyja el ezt a házat. De ne haraggal, hanem barátsággal váljunk el. Gondoskodtam kenyeréről is : egy gyönyörű kis falun — messze az én falumtól — lesz az otthona, amikor akarja, akkor kapja meg a kinevezését. Lesz két kis szobája, virágos kertje és egy irodája, amelybe ki-bejár a falusi nép elvinni, feladni leveleit. Erre vágyott mindig s ez az Önállóság most ölébe hull. A zongorámat is vele adom s éu rendezem be teljesen uj otthonát. A szép husz éves leány nyitott szemekkel nézett a harminc éves asszonyra és ugy kérdezte : S=?5 — De hát miért? — Mert aki Tornayt szereti, s akit Tornay szeret, az — én vagyok. A második pedig csöndesen szólt rá: — Ha ugy lehet, már holnap megyek. * Valahogy nem tudta megérteni az egész dolgot a leány. Először is, mert csalhatatlanul hitt az érzéseiben. Másodszor pedig, me

rj; Varsádynénak férje volt, aki a legjobb emberek közé tartozott. Azonkívül pedig az asszonyt jónak, szentnek hitte. A lelkében Összegomolyodott minden. Egy kicsit meg is roskadt. Semmit se tudott biztosan, csak azt, hogy innét mennie kell. De még egy teljes fél napja volt a másnap délig, amit önkénytelenül is meg kell osztania a többiekkel. És búcsúznia is kellett. Szeretett volna csak ugy elosonni, köny és hang nélkül, mint az árnyék, mint a szellő, mint ahogyan a napsugár röppen el, mikor eljön az estnek szomorúsága. Latra vetett mindent és újra meg újra elgondolta, vájjon lehetságes-e, hogy ez az asszony majd esküt fog bontani ? Nem jutott eszébe, mert nem ismerte az életet, hogy a nagy dolgok és nagy elhatározásuk legtöbbször kicsiny okokból születnek. Varsádyné pedig, aki alapjában jó, de egyébként kissé könnyen gondolkozó teremtés volt, unatkozott férje oldalán. Unta azt a régi kúriát, amelynek berendezése az ősök puritán egyszerűségét hirdette még, unta az óriási búzatáblákat, amelyek évrőlévre elötre fejlődtek és előtte lettek kietlenné, óriási kertjüknek minden fordulóján egy másik világnak fényes álma jött vele szembe, s amit képzelete elé szórt, az mind át volt szőve arany szálakkal, azon mind átcsengett a boldogságnak ezüst hangon csengő kacagása. Az ura untatta legjobban. Verejtékes homlokát megcsókotni dehogy tudta volna! A vagyon halomra gyűlt körülöttük, azonban azt, hogy gazdagok, nem érezték soha. Minden, ami a változatosságot jelentette életükben, minden, ami abban a poezist adta: Tornay sima, mosolygó arca, arany sujtásos egyenruhája volt. Minden mélyebb értelem nélkül bár, de el-elmondta az asszonynak a szép cousin, hpgy mi'yen más életet élhetnének, ha belekóstolnának abba a világba is, amelynek több a fényessége. Ha megoldanák a szálakat, amelyek e rögökhöz kötik őket és mig el nem múlik fiatalságuk, részt vennének az életnek azokból az örömeiből is, amelyeket még nem ismernek. És mikor igy beszélt Tornay, a fiatal asszony lelke szomjasan itta be szavait, de el is gondolta magában, hogy vele lenne csak igazán szép az az ismeretlen élet. És tekintetén, szemének beszédes hallgatásán át beleröpült a férfi szivébe is ez álom: együtt tudnák csak megérteni! Mig élőszóvá vált a gondolat, százszor is elmondta egymásnak a tekintetük : — Te vezetnél engem 1 — S te segítenél felfelé . . . — Odaadnék neked mindent az életemből. — En pedig hű szolgád tudnék lenni. S amikor beszéltek róla egymás előtt, már nem volt visszalépés. Pedig csak akkor kiáltott bele a játékba a fiatal vezérkari százados. Tornay szive, hogy nem,