Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-10-08 / 41. szám

az egész. Itt nem szabad fél éjjeli izzókat alkalmazni, hanem hadd égjen valamennyi! Vagy talán meg várjuk mig egy szörnyű gyilkosság történik ? Az éjjeli világitás különben tisztára nyomorult. Este 11 órakor minden utcában kialszanak az izzók, csak a sarkokon pislog egy-egy égő. Itt azt követeli a közönség, hogy legalább éjjeli 12 óráig minden izzó világítson, mert a korábban eloltott lámpák miatt teljes sötétség áll be s nem tudni, hogy melyik kapuzat alól éri a békésen hazaballagó polgárt egy örök nyugalomra térítő Ütés ! Ha egyszer drága, teljesen alkalmas világító művet létesítettünk, ne arra való legyen az, liogy egy-két utcát kiállhatatlan fénybe borítson, hanem szolgáljon a közönség érdekeinek, kényelmének és általános biztonságának. Tudtunkkal már egy izben a világítási bizottság elrendelte az izzólámpák szaporítását, ez meg is történt, de amint a tapasztalat igazolja a lakosság igényeit nem elégítette ki. Nézetünk szerint leghelyesebb volna, hogy ha a világítási bizottság ép ugy mint mult évben az izzólámpák szaporítása alkalmával helyszíni szemlét tartson és az izzólámpák vagy szaporítását vagy pedig helyesebb elrendezéséről gondoskodjon. Ennek meg kell történni. Tapasztalatot már ez érdemben bánatot szerzett neki ? Ki rabolhatta meg ? — Keservesen sírva halad a falu felé nagy bánatával, mikor hirtelen csak felkacag. Az esthomályban egy piros mák mosolyog feléje. Megismeri, az övéből való. Igen, az, az övé. Amott tovább egy szál lila satkanytyuvirág, majd egy pár margaréta, sárga ösztök. Kacagva szedi össze kincsét s megy a nyomon. Nem a bosszú, — ezt Zsuzsika nem ismerve — hanem az ösztön viszi. Az ő kedvenceit szedi össze, amiket elraboltak s ami mindennap az övé. A mező adja s Isten teremti. A nyom bevisz a faluba és egyszer csak elvesz egy kapu előtt. Nagy galambbugos kapu, cifra, tulipántos és szőllőgerezdesre festve, e felirattal: Isten segítségével építette Erdős Pál hütes társával, Rab Máriával. JÓSZÍVŰ hiv barát kapumon bejöhetsz, álnok és rosz lelkű előtte elmehetsz. Bámulva áll a nagy, cifra kapu előtt Zsuzsika és nézi, elnézi hosszasan. Tudta, hogy idáig visz a nyom es most mégis megdöbbenti. A bizonyság fáj neki és szeretné elhessegetni, nem hinni, amikor hirtelen kinyilik az ajtó s egy kacagó borzas fej néz ki rajta. A leányka, tőle nem várt indulattal, hevesen ront a fiúnak. — Te tetted? — Én hát! — Es kacag rá. — Nesze ! Ez annyit tett, hogy mind a két kezével rácsapott a flu nevető arcára. De mikor boszuja ilyformán ki volt eleget lehetett szerezni. Éppen a téli hónapok a legalkalmasabbak ezen változtatások s a további megfigyelések eszközlésére. Korszakalkotó eszme. A magyar Gazdaszövetség, amelynek az a célja, hogy a kisemberek sorsán javíthasson, legújabban igen okos dolgot gondolt ki. A földbérlő szövetkezetek alakítást vette tervbe. Ez az eszme fontos szociális feladatok szolgálatában áll. Tudjuk, hogy Magyarországon több millió hold föld van a bérlők kezében, a mely földet legnagyobb részben egyes bérlők védik. Ott, ahol a bérletek lejárnak, a Gazdaszövetség támogatásával kisgazdák és földmivelő munkások fogják a földbirtokot kivenni azután, ha szonbérbe. Üdvözöljük a magyar Gazdaszövetséget, mert ezen gondolata józan és komoly, eleven és mélyre ható. Többet ér, mint a szellemi erők kapitálisából ömlő aranyszavak bokrétái, mert megvalósításával a népek ezreinek ajkán csendül fel a hálaadó szó azokért, kik az ország népének kenyeret, földet adnak. A föld ! Mily fenséges erő rejtőzik azokon a fekete rögökön, azon a sárga agyagon, azon a szürke homokon ! Még a silány szikas talaj is, titkos erővel köti magához az áldott elégítve, maga ijedt meg legjobban a könyörögve tette össze a kezét : — Ne bánts Laci, ezután adok belőle mindig. A flu kipirulva, dühtől lihegve állott előtte, de nem ütötte vissza, a remegő, könyörgő leányhang megvette lelkét s tehetetlenül állt ott mérgével. Ha üt, talán megsemmisül e törékeny csöppség s ha nem, rajta marad a szégyen, hogy egy leány legyőzte. Dühösen szólt rá : — Hogy merted ? — Elloptad a virágomat. — Nem loptam, hanem találtam. A virág mindekié s a kutgém is mindekié. Ez utóbbi megjegyzés zokogásra indította Zsuzsikát. Hogy az ő öreg barátja másé is ! Ezt nem tudta elviselni. A könyek lefegyverezték Lacit, azt hitte lélelmében sir s utoljára még ő kezdte vigasztalni. — Nó ne sírj Zsuzsika, nem ütlek meg, de aztán adsz nekem virágot ugye ? — Adok, adok. II. Tiz év folyt le s ez idő alatt gzakran látták a falusiak megállani a két gyermeket a kutgém előtt, honnan Zsuzsika sugárzó mosolylyal Laci meg virággal a kalapjában, távozott mindannyiszor. Hogy mitbeszéltek ott, hogy mi vonta arcukra azt a sugárözönt, mely ragyogó fényével oly széppé tette arcukat, ki tudná megmondani. Elég, hogy a falubau mindenki ugy beszélt róluk, mint akik egymásnak vannak teremtve. Csak az öreg Erdős Pál nem nézte jó kenyér kérgestenyerü parasztját, Egyegy darabka föld jellemképző hazafiságra indító eszköz ebben az országban, hol daloló népek hasítják a barázdákat, égető nap hevében kaszálják a kalászos búzát. A varrótű, a kalapács, a ráspoly is szünetel, mikor aratnak a szántóföldeken, mikor a termés learatása forog szóban. A földbérlésnek szövetkezés utján való létrehozatala igen fontos feladatok szolgálatában áll. Nem frázis e kijelentés, csak figyeljük meg a nép szeretetét a földhöz. Mennyi könny fakad azok szemébeu, kik bírtak valaha egy talpalattnyi földet és a mely a végrehajtó dobjára más kézre került. Mikor a nép csüggedő lelkének tanúságait a Magyar Gazdaszövetség figyelembe veszi és bérlő ^szövetkezeteket óhajt létesíteni, a sajtónak nyilván eminens kötelessége, hogy a társadalom vezető emberei segitségét kérje, a hazafias misszióhoz. Mert mit akar a Gazdaszövetség? Ha a község határában a birtokon lejár a földbérlet, ő maga anyagi támogatásával akar segíteni a kis emberek szándékán. Azt akarja, hogy a bérleti vállalkozásban a legszegényebb de tisztességes, becsületesnek ismert ember is részt vehessen, kevés pénzzel, könnyen törleszthető kölcsönnel. Azt akarja, hogy a nép maradjon itthon, a java, a tevékeny munkás. szemmel ezt a dolgot és szinte örömmel vette, mikor fiát besorozták katonának. Az utolsó bucsu szomorú volt az ifjakra nézve ott az öreg kntgém alján ós Isten a tudója, miféle fogadalmakkal váltak el egymástól. A huszárélet cifra élet, ki tudja, hogy kerül ki belőle az ember! Haza hozza-e vagy ott hagyja a szivét? Ellent tud-e állani a sok csábnak, melynek egy daliás huszár ki van téve ? Ki mondja meg ? S a leány szive elég erős-e három évig csorbítatlanul megtartani a hűség esküjét ? Elég erős-e ellentállani a hizelgő szónak, alattomos Ígéreteknek ? — Ki tudja? 8 alig lépett ki a faluból Laci, már megindult a szóbeszéd. Itt a leányt, amott meg a fiút kínozták lelketölő hírekkel. Zsuzsika csapodár lett, helyet ad házuknál és szivében a fiatal jegyzősegédnek, s Lacié meg az egész világ, ő a legduhajabb legény a vásárnapi táncban s minden ujjára tiz szeretőt tart, 8 e híreket „leginkább az Öreg Erdős Pál terjesztette. Ő már régen az igeni gazdag biró lányát szánta a fiának és semmiképen sem nézte jó szemmel a szegény, vagyontalan Zsuzsikához való igaz vonzalmát. Az ilyen szóbeszéd lépten-nyomon nő, mint a hegyről legördített hógomolya, ugy hogy mire odaér, ahova irányítva van, óriási lesz súlyban és alakban. És öl. Hiába hessegetjük, hiába igyekszünk elbújni előle, alattomosan leássa magát hitünk szentélyébe s mielőtt észre vennénk, már szétfoszlott az illúzió. Szegény Zsuzsika, hányszor panaszol-