Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.
1905-09-24 / 39. szám
mindenkor készséggel rendelkezésére állunk. C í Eddig az asztalt-részvénytársaságnak beadványa, amelyben a felhozott érvek fontosságát a már cikkünk elején felhozott körülmények felytáa magunkévá kell tennünk. Nézetünk szerint a beadvánnyal a városi tanácsnak komolyan kell foglalkozni. Tessék a részvénytársaságtól ajánlatot kérni, hogy mily egység árban hajlandó a javítási munkálatokat eszközölni és a beérkezett ajánlatot összehasonlítani a házilag teljesített munkálatokkal. Ha a különbség nem oly nagy, mint amely részint a szakszerű kezelés és gondozás, részint az ezzel kötött jótállás arányát kiegyenlítené, ugy a város érdekében nagyon is okszerű gazdálkozását fogjuk látni abban, ha a részvénytársasággal az aszfalt-kocsiutunk évenkénti javításával egyezségre tudna jutni. Városi közgyűlés. 1905. szeptember 18. Pápa város képviselőtestületének hétfőn tartott rendkívüli közgyűlése igen látogatott és érdekes lefolyású volt. Élénk viták voltak, melyek parlamentáris modorban folytak le, amit csak Örvendetes tndomásul vesszük, mert ebben városunk jövő fejlődését és haladásának biztos zálogát látjuk. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözölve a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv hitelesítésére Botka Jenő, Fischer Gyula, Fetrovics Mihály, Néhmann Gábor és Barátli Károly képvizelőket felkéri. A mult ülés jkve felolvastatván, tudomásul vétetett. Napirendre térés előtt dr. Hoffner Sándor felhívja a polgármester figyelmét a képviselőtestületnek azon határozatára, hogy a pincék alagcsövesési munkálatok költségének 2/3-részének a háztulajdonosok által közigazgatási végrehajtás terhe alatt való megfizetésére köteleztetnek — magánjogba ütközik és ezt a városi közadók módjára 1 nem hajthatja be, hacsak erre vonatkozólag szabályrendelet nem alkottatik. Nehogy esetleg ezáltal a városra kár háramoljék, kérdi ! a polgármestere valljon hajlandó-e erre vonatkozólag sürgősen intézkedni egy ily szaj bályrendelet alkotására ? Polgármester válaszában kijelenti, hogy egy ily szabályrendelet alkotása sok időt venne igénybe és a háztulajdonosok sürgetik az alagcsövezést. Megnyugtatásul azonban kijelenti, hogy a városi mérnök utasítva van, hogy csakis azon háztajdonosok pincéinek alagcsövezését foganasitsa, kik a kötelező nyilatkozatot aláírták és azok kik nem írták alá, pincéjük nem fog a főcsővel összeköttetni. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette. • Lamperth B^erenc kérdést intéz a polgármesterhez, hogy van-e tudomása arról, hogy a veszprémi ut keleti részének elkészítése helyett más útirányban akarják-e az ut elkészítését megkezdeni. Polgármester kijelenti, hogy betegsége folyamán a városi tanács rendelte el ezen útvonal készítését, de a sérelmet akkép gondojja orvosolni, hogy miután ezen ut elkészítése még nem vette kezdetét, legközelebb az érdekelt lakosságot egy előre közlendő időben a helyszínén való megjelenésre fel fogja szólítani és megállapodás folytán az érdekekét kielégíteni. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette. Bottka JenŐ kéri a polgármestert, hogy miután a képviselőtestület a pincék alagcsövezési munkálatokat elhatározta, a munkálatokat azonnal kezdesse meg. Polgármester kijelenti, hogy amint ezen határozat jogerős lesz, a kultúrmérnöki hivatallal való megfelelő hivatalos érintkezés után a munka azonnal kezdetét fogja venni. A válasz tudomásul vétetett. Lőwy László dr. a tervbe vett kendergyár üdvös voltát ecseteli és kérdi a polgármestert hajlandó-e személyes közbenjárás utján odahatni, hogy a kendergyár létesítésére a szükséges termőföld összetoboroztassék. Polgármesrer válaszában a kendergyár ügyének egész eddig történt frázisairól beszámol, és kijelenti, hogy ez érdemben most is folynak a termőföldre nézve az alairások gyűjtése és legközelebb már az eredményről jelentést is tehet. Kijelenti egyben, bogy a kendergyár létesítése ügyében minden lehetőt el fog követni. A választ a képviselőtestület tudomásul vette. Végül Győri Gyula kérdést intéz a polgármesterhez, hogy van-e tudomása arról, hogy a legutóbbi kis utcai tüzeset alkalmával vízhiány folytán szalmával és más anyaggal kellett a tüzet elnyomni. Polgármester válaszában kijelenti, hogy ez lehetetlenség, mivel a viztartány medencében eddig bőségesen volt viz. Tudomása szerint ezen tüzeset után is a medencében 2 és fél méter viz volt. Aggodalomra nem lehet ok ós megnyugtatja interpellálót arra nézve, hogy ha legcsekélyebb okot látna fennforogni az aggályos pillanatig sem késne a baj gyökeres orvoslásra. Szokoly Ignác mint tűzoltó főparancsnok is érdekelt kijelenti, hogy ezen tűzesetnél nemcsak hogy vízhiány, hanem túlságos vízmennyiség folytán a falak átivódtak és az interpelláló rosszul lett informálva és esetleg egy tréfás megjegyzésnek felülője. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette. S a poétalelkü nagy gyerek a mint mondja e szavakat, lassan elhallgat és sötét, mély szemével néz merően a limlomok fölött el, messze. Mintha visszanézne rá a lány. Laci áhítattal figyel, hallgat. — És tudod, oly érdekes, éppen, mint valami novellában. Május volt, a mikor először megláttam. A kertben. A hol ujraéldt, zöldült minden. Ott.íestetta lugasban. Laci most érdekkel közbevág ! — Fest ? — Lásd, oly bohém . . . Művész-leány. — Barátom . . . — És virágot festett. Két bohó, bolondos bimbócskát. A jövő reménye ez. Szinte ugy egymáshoz simultak. S oly halvány rózsaszínűek vajának, mint ábrándvilágok álmai. A szerelem képe ez. S mond a festő : •— Megjöttél Bandi és mennyi szint, mennyi poézist hoztál az én szürkülő világomba, A Bandi arca pedig hirtelen szomorúvá lesz. — Hanem vége . . . — Hát mégis csak bus szürkeség! — Sötét, reménytelen éjszaka . . . — De mért is, hogy hiába keressük mi a boldogságot! — Ez a mi végzetünk. Lásd, oly boldog voltam már : remélni, hinni mertem, Sok-sok apró, édes jel biztatott. Mert szavakkal beszélni nem lehetett: a kis virágszál el volt zárva. Nagy, magas falak között, szigorú intézetben. Az ablak volt a mi közös barátunk. Menny édes óra, napnap után. 8 nap-nap után mind jött közelebb, közelebb az utolsó. Végső évét töltötte itt, idegenben s már mennie kellett haza, messze. Most kissé elhallgat Bandi, majd pedig tompa, fátyolos hangon szól tovább : — Es az utolsó napokban föltámadt bennem az a régi átkos gondolat: „Hát szerethet téged valaki, jámbor fiu?" „Minek tárod föl a te nagy, jóságos szivedet, hiszen csak megmosolyog?,, S szüntelen elératolakodtak csöndes, egyszerű voltom hibái és kikerültem őt. Pedig hogyan fájt ez nekem. Es neki is fájt. Tudom, érzem. Mikor elment — s eléje kerültem mégegyszer — láttam, könyfátyol ült a szemén, ő, azok a könyek Es őt az édesanyja vitte, vitte. — Én pedig mind hatalmasabban kezdtem érezni, fájón keservosen. hogy mennyire szeretem. S érezni, hogy mit vesztettem ... De vissza kell őt nyernem ! S a mint szól, mélységes tűt csilla föl szemében. — Megjöttem. Ide, a műhelybe. Alkotni, dolgozni fogok. írni a lelkembe, a szivem keserűségébe mártott tollal. Hadd haljja meg ő is a híremet. S íme meleggé olvad a tekintet, a hang szinte zokog már: — Es ha egy reménysugárt küldene, egyetlen árva szócskával mondaná csak. hogy szeret . . . Már íokog is, arczát kezébe temetve. Laczi pedig feláil.. Elgész lényén valami különös hangulat ül. A szeme el, messze néz a kis szobából. Mintha arra a lányra nézne szólana: * — Szeresd egyszer tal á I sziv a szívre S ilyen nagy, jóságos szeretetű szivre soha többé . . . szeresd. Utána pedig a nagy csöndben Bandi is fölzokog mégegyszer: — Szeress . . . A SZENTJANOSI RÓZSA. Azt mondja a nóta: „Piros rózsa, fehér rózsa, szőke leány, barna, mind egyformán csalfa." No. hát ez nem igaz! Be tudná ezt bizonyítani a „Vajas" folyó is, ha lelke volna. A locsogó habjai csodálatos szép meséket tudnának régélni' csalódott szerelmesekről, megtört szivekről,, bánatos kőnyékről, ha beszélni tudnának. De nem tudnak, csak locsognak, locsognak, zöld bársonyos réteken, zizegő nádasok alján és rezgő nyárfák árnyékos lombjai alatt. Talán azért olyan némák e habok, mert a beléjük ömlött sok keserű köny bilincsekbe verte lelküket, édes, zengő szóban nem tudnak kitörni. Mert mi a szerelem ? Melegházi szép virág, mely csak akkor nyílik a maga pompájában, ha hozzáértő kertész öntözi. Ekkor lesz a szerelemből: édes szerelem. Ha azonban avatatlan kezek érintik, ha meleg helyett a dér fagyasztó lehét szívja be az ártatlan kelyhe, elsatnyul, elhervad és lesz a szerelemből: kesergő szerelem. Egyszer a „Vajas" partján jártam és az alábbi történetet hallottam. * Szerette a leány a legényt, de nem lehetett az övé. Módos özvegy asszony volt a leány, anyja, szegény halászember a legény. Szép, szálas legény volt, mint a sudár jegenye, illett volna a leányhoz nagyon, II" á r egnyiltf "jjévész Jenő "f|ivatáruháza