Pápai Közlöny – XV. évfolyam – 1905.

1905-01-22 / 4. szám

vebben nem kell, hogy magyarázzuk, mert a kétszerkettőt nem kell magyarázni. Mikor Micike tizenhetedik évébe lépett: a Kollárék házába egyik kérő a másiknak adta a kilincset. Hát iszen ki ne akarta volna birni azt a galambszivü. galarabarcu leánykát ? Aki szelid volt, mint a galamb, jó volt, mint a galamb és szerelmes volt éppen ugy, mmt a galamb. Szemei, azok az édesen mosolygó, azok a menyországot magukban rejtő bűvös kék szemek szerelemről beszéltek — eltitkolhatlanul. Nem is titkolta Kollár Mariska, hogy — Fodor Kálmánt, a jegyzőék dédelgő fiát szereti. Fodor Kálmán volt az, ki Mariskát Micikére keresztelte. Mikor Kálmán iskoláit hevégezte, átment Kollárékhoz. Ott azt mondta Kollárnénak: — Asszonyom ! Most elmegyek a fővárosba. Jogász leszek. Mégy vagy tán hat hosszú esztendő alatt lesz belőlem ember. Hanem mikor diplomámat kezembe veszem, asszonyom, akkor önökhöz jövök először — mint kérő. Addig kérem őrizzék meg számomra az én kis kék szemű, galarabarcu galambomat, az én kis Micikémet. Legyen addig zálogba önöknél az én szeplőtelen becsületem. Jó vagy balsorsban én — mellettük leszek. Most pedig engedje meg aszszonyom, hogy az én jegyesemet, az én aranyhajú Micikémet megcsókolhassam. „Ott leszek mellettetek jó vagy balsorsban." — így mondta Fodor Kálmán. Pedig hát nem volt ott. Talán nem is tudta, (hogyan is tudhatná egy tartalékos huszárhadnagy, hogy Ennek reményében várjuk a választás napját. Pollatsek Frigyes. elmenetele után két évre milyen hamar bekövetkezett az a balsors. Egyik csapás a másik után érte Kollárékat. Az egyik esztendőben a termést tönkre tette a jég. A másikban rettenetes marha vész ütött ki a környéken .,. Elpusztult minden állat. Nem is volt csuda, ha Kollár Dénes mindenféle spekulációk aztán a tönk szélére jutatták. Egyszer aztán megütötték a dobot. — Rlöször! — Másodszor! — Senki többet? — Mikor már a végrehajtó „harmadszor" szava elhangzott ugyanakkor a szérűskertből is hangzott valami. Valami. Olyan különös, olyan nem mindennapi, olyan nem közönséges hang. Mintha — lőttek volna, Néhány árverező kíváncsi volt megtudni a különös hang okát. Hátramentek a szérűskertbe. Tiz perc múlva aztán saraglyán vitték a leghátulsó szobában zokogó feleség és leány elé a férjet, az apát holtan. Mikor aztán Kollárné ráborult arra a fagyos semmire, hát akkor elkezdett reszketni . , . arca, keze ... és reszketett azután mindig. Aki pedig nem reszketett, aki köny, sirás nélkül végig tudta nézni az egész rettenetes tragédiát, az Micike. Mikor az apja sírjánál állott, mikor a göröngyök dübörögve hullottak a koporsóra, még akkor sem könnyezett. Pedig minden darab föld, mely arra a koporsóra esett, az ő galambszivét érintette. Programmbeszédében az Ország összes ügyeivel és a kormány jövő prDgrarumjával részletesen foglalkozott és végül a következőkben fejezte be beszédét: Ezekben mondtam el az országos kérdésekről programmomat tisztelt uraim ! Oly programm ez, amely a nemzeti munkának lelkesítő megvalósítására vár. Oly programm ez, amelylyel a mint ellenzéki tisztelt polgártársaim is láthatják, előbbre visszük azokat a szent eszméket, a melyek a magyarságot vezetik, Ezért a program mért érdemes félretenni a személy ellentéteket, félre, értéseket és egyébk vélemény különbségetHisz minden kormánynak és minden képviselőnek kell hibáinak lennie. Ennek a programmnak alapján egyesülhetünk a közös munkára még akkor is, ba egyikünk vagy másikunk más sorrendet szeretne. Mert nem jó gazda az, a ki most meune ki a kertbe és elkezdené rázni almafáit. Nem esnék gyümölcs azokról, hanem gyökerében rándulna meg a fa. Meg kell várni mig a bimbó és rügy kinő; azon kell lenni, hogy meg ne zavarjuk az érlelést, és akkor a legszebb gyümölcsök fognak a nemzet ölébe hullani. Az országos ügyek után, hiába csúfolnak engem lokálpatriotizmussal, Pápa város érdekeiről is kell beszélnem. Fontossabbaknak tartom azokat a legcifrább szólamoknál s e nagy érdekeket pillanatnyi hangulatok miatt kockára tenni nem engedem. Ha visszanézek mostani képviselőségemre, azt látom, hogy talán mégis csak történt valami városunk ügyében, amit más városok maguknak kívánnak. Igaz, hogy némely embernek furcsa látcsöve van, mig nincs meg valami, addig óriási fontossága van, addig attól függ minden. Mikor az ember hihetetlen szaladgálások után kijárta azt, összeveszve mindenkivel, akik a város érdekeit akadályozták : akkor már megfordítják a szemüveget s kicsinyítve nézik. Akkor már „Semmi sem" történt. A villanyvilágítástól eltekintve sikerült a szövőgyárat egy nagy fehérítő gyárteleppel kibővíteni. Nagy nehézségeket letörve sikerült a tavalyi karácsonyi állatvásárt kierőszakolni, majd a hetivásárokra uj vonatot indíttatni. Az osztálymérnökség felállíttatott; a vároa Egy zokszó nem hagyta el finom met szésü ajkait. Meg akkor sem, midőn teme. tés után édesanyja hófehér hajára tekintett Pedig ez a haj két nap előtt ínég szőke' volt mint "az övé. Csak annyit mondott a fájdalomtó megőszült, a szenvedéstől összeroskadt any jának — Ne sirj anyám ! Holnap felmegyünk a fővárosba. Ott van Kálmán is. Aki megígérte, hogy sohasem hágy el. Tudok franciául, zongorázok, értek a kézimunka minden fajához. Ott megélünk addig mig Kálmán emberré lesz. Hiszen emlékszel ugy-e azt mondta, hogy 5—6 esztendő múlva oltárhoz fog vezetni; kettő már ehnult. A többi is el fog múlni. Ne sirj : én meg fogom keresni a te kenyeredet én édes, én kedves őszhaju anyám ! —• Mikor Budapestre értek, éppen csak annyi pénze volt a galambnak, a melyen egy udvari szoba egy hóra való kibérlésére elég. Micike aztán ment kenyeret keresni. . Oh, te aranyos, kékszemű ártatlan, te szüztiszta, te galambszivü kis leány, te is azt gondoltad, ugy-e bár, hogy az a főváros — Eldorádó? Ugy-e te sem tudtad, hogy az a főváros keblében rejti a nyomorúság, a szenvedés, az élet-halál harc kiszemelt áldozatait? Szegény kis baba ! Szegény kis galamb, te ! Hogyan fájt az a te szivednek, mikor két egész nap kerestél kenyeret és nem ta láltál! Nem! — Majd máskor, majd egy -— két hét múlva tessen jönni. Döntés előtt állunk Eddig sem árultunk zsákba macskát, ezentúl sem akarjuk ezt tenni. Kijelentettük, hogy mindenkinek politikai meggyőződését tiszteljük. Mindenki szavazzon a maga politikai meggyőződése szerint, azonban hangsulyozuk s kiemeljük, hogy a maga meggyőződése szerint. Szavazzon mindenki a maga esze, de ne a mások tetszése szerint. Minden egyes választó polgár akkor amidőn szavazatát leadja, politikai meggyőződése mellett tartsa szem előtt Pápa város közérdekét, ne hagyja magát kapacitáltatni és esetleg terorizáltatni, hanem igenis arra szavazzon, kiről meg van győződve, hogy a város polgárságának, közügyeinek hathatós támogatója lesz. Ez a mi programmunk és akármelyik jelölt kerül ki győztesként az urnából, ily értelemben üdvözölni is fogjuk mint Pápa város orsz. képviselőjét. Talán rekriminációkba esünk, midőn végül választópolgárainktól elvárjuk, hogy a békés egyetértést képtelen lesz megzavarni ezen politikai harc és a választás napján lelkes hazafisággal és buzgalommal veszik fel a harcot Pápa városa közügyei érdekében. Hegedűs Lóránt programmbeszéde. Városunk szabadelvű pártjának képviselőjelöltje dr. Hegedűs Lóránt mult vasárnap tartotta meg programmbeszédét a Griff-szálloda nagytermében, mely ez alkalommal olyannyira megtelt választókkal, hogy alig lehetett a teremben mozogni. El kell ösmernünk, hogy Hegedűs ez alkalommal ugy szónoki képességével valamint beszédjének elmondásával felülmulta magát és a hallgatóság figyelmét teljesen lekötötte, mely végezetül zajos éljezésben tört ki. A programmbeszéd lefolyását adjuk a következőkben : Vasárnap délután 4 órakor zsúfolásig megtelt a Griff nagyterme választópolgárokkal a célból, hogy Hegedűs Lóránt programrabeszédét meghallgassák. Sült József kir. tanácsos a szabadelvűpárt elnöke üdvözölte a megjelenteket és miután jelezte az összejövetel célját felkérte baáry Lajos, Koréin József és Mayersberg Salamon párttagokat, hogy küldöttségileg hívják meg a jelöltet beszédének megtartására. Rövid időközben megjelent a teremben dr. Hegedűs Lóránt, kit zajos éljenzéssel fogadtak és miután Sült elnök rövid szavakban üdvözölte őt elmondotta prograrambeszédét, melyet gyakran szakított félbe a tetszés és éljenzés.