Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-09-04 / 36. szám

József főispán fogadott, délelőtt 11 órakor érkezett és a főispánnál szállt meg. Délben érkezett a kiállítás területére, a hol Hornig báró püspök, a káptalan több tagja, Sárközy Aurél Komárom, Hertelendy Ferenc Zala varmegye főispánja, Pallaviczini Ede őrgróf, az O. M. G. E. alelnöke, Szilassy Zoltán titkár, Koller Sándor alispán, Rainprecht Aulai lovag püspöki jószágkormányzó, Takács .József piarista igazgató, Vámos Károly dr. megyei főjegyző, Maróthy László, Vancsó Gyula, László Mihály, Udvary Ferenc, Eitner Zsigmond, Bauer Antal, Horánszky Lajos, Óváry Ferenc országgyűlési képviselők is megjelentek és fölkisérték a vörös bársony drapériás nyitott pavillonba, a hol a megnyitás ünnepsége lefolyt. Kolossváry József főispán, a kiállítás elnöke üdvözölte Makfalvy Géza államtitkárt, a kormány képviselőjét és sajnálatát fejezte ki, hogy Tallián Béla miniszter családi gyásza miatt nem lehet jelen az ünnepen. Kérte az államtitkárt, hogy tolmácsolja a miniszternek a vármegye sajnálkozását. Ezután folytatva beszédét, azt fejtegette, hogy a veszprémmegyei gazdasági egyesület megifjodva, föladatául tűzte ki, hogy tanítsa, oktassa a kisgazdákat, a kik eddig csak viselték a terheket, melyeket az állam rájuk rótt. Kéri e törekvésében a földmivelésügyi kormány támogatását. A kiállítás dokumentálni akarja, hogy a gazdasági egyesület újjászervezése óta akar is, tud is dolgozni. Kéri az államtitkárt, hogy nyissa meg a kiállítást. Makfalvay Géza államtitkár válaszolva, kijelenti, hogy sokan a kiállításokat a hiúság vásárjának tekintik. Meg van győződve arról, hogy ez a kiállítás nem látványosság, hanem komoly munka hasznos eredménye. A világ gyorsan halad és mi sem maradhatunk hátra. A modern fejlődés nem türi, hogy ma is ugy gazdálkodjunk, mint huszonöt év előtt. Az elődeinktől öröklött módszer csak alap, melyet tovább kell fejleszteni. A kiállítás főcélja legyen, hogy megismertessük a modern vívmányokat; ha igy rendezzük, akkor ez nem lesz a hiúság vásárja, hanem céltudatos munka.

r Reméli, hogy a veszprémi kiállítás ilyen. Átadja ezután Tallián Béla miniszter üdvözletét, a ki fájlalja, hogy nem jöhetett el személyesen. A kiállítást megnyitottunk jelenti ki. Szemle a kiállításon. A megnyitás után Makfalvay államtit— Igen, igen, — gondolta magában a férfi, — hát a párbajban én sebesültem meg s most itt fekszem, talán a végső perceket élve. Ő, hisz mindig, mindenben ő volt a szerencsésebb. És én soha se irigykedtem reá s midőn hosszú utazásából visszatért, mint igaz, régi barátomat öleltem keblemre s bemutattam feleségemnek, nem is sejtve a nagy veszélyt. Házam gyakori, kedves vendége lett — o de galádul visszaélt bizalmammal. Könnyű szerrel, szivtelenül elrabolta, feldúlta boldogságomat, melyért én évek hosszú során át fáradhatatlanul küzdöttem, s ő egy pillanatnyi kéjért összerombolta életem minden célját, tartalmát. De az asszony is gálád, csalfa, áruló teremtés volt . . . A visszaemlékezés a betegnek rettenetes kínokat okozhatott, mert arca egészen eltorzult s végtelen gyűlölet és düh szállta meg szivét a csalfa asszony iránt s szerette volna messze elrúgni magától. Az pedig szelíden, mint egy angyal, ott szunnyadt az ágy lábánál, szép fejét meztelen, gömbölyű karján nyugtatva. Aranyos haja félig lebontva omlott vállaira s olyan volt, mint egy ártatlan, szép fiatal leány. A lámpa csak halványan világította meg e szép, bájos képet. — Érzem, hogy meghalok, — gondolta a férfi megborzadva, még annyi erőm sincs, hogy eltaszítsam innen. Igen, meghalok, ott leszek mélyen a fekete földben kár Kolossváry főispán és Paur Ödön titkár kalauzolása mellett alaposan megtekintette a kiállítást. A paviüonok ízléses kivitele és ügyes elrendezése, a kiállított tárgyak célszerű beosztása, de mindenekfölött a kiállítás dus és tanulságos anyaga általános bámulatot keltett. Makfalvay államtitkár többször megragadta az alkalmat, hogy a kiállítás rendezőinek és maguknak a kiállítóknak legteljesebb elismerését fejezze ki. Festői szép az Esterházy grófok által épített külön erdészeti és gazdasági csarnok, mely méltán megérdemli, hogy a kiállítás érdeklődését felkeltse. Az Esterházyak színei, a sárga és kék lobogók mar messziről hirdetik, hogy a főúri család maga külön egy csoportban kívánja bemutatni uradalmainak produktomait. Remek az ifjú Esterházy Pál gróf és Esterházy Ferenc gróf fegyver gyűjteménye a kovács puskától a legmodernebb fegyverig, hát még a szebbnél-szebb vadászkések gyűjteménye. A leterített állatok nagyrésze látható kitömve, a vadmacskát, rókát és ragadozó madarak egész sorát. Az agancs Kiállítás egyike a legvonzóbb látványosságoknak. A mezei, de főleg a kerti gazdaság nem kevésbbé kihívja a figyelmet. A pavillon körül kiállított faipar remek kivitelét bámuljuk. A pavillon díszes berendezését Jákói Géza urod. igazgatónak tudjuk be. A kiállítási terület közepét a mezőgazdasági gépkiállítás foglalja el. Itt találjuk az ország összes gépgyárosainak produktomait. Ehhez sorakozik az óriás méretű közös iparcsarnok, az e mellé épített házi-ipar csarnok, a balatoni halászati pavillon és a terjedelmes borászati csarnok, melyek együtt és külön valóságos látványosságot képeznek. A kiállítás egyik kiváló disze az állatkiállttás, amelyen a vidék állattenyésztése imponáló módon van bemutatva. Igen szépek báró Hornig Károly püspök, Esterházy Ferenc gróf', Csekonits Éndre gróf, Walla Géza, Ihász Lajos és Meller Dávid hízott szarvasmarhái és tehenei. A lóistállóban is szép példányokban gyönyörködhetünk. Az Esterházy grófok külön istállóban remek telivéreket mutatnak be. A sertésistálló szinte egyik ékessége az állatkiállitásnak. Ha netán valamit elfelejtettünk volna megemlíteni, annak oka csakis a kiállítás nagy gazdasága, amely megérdemli, hogy minél többen nézzék és gyönyörködjenek benne. s ők boldogan élvezik majd együtt a szerelem édes gyönyöreit. Rettenetes kin, gyötrelem vett megint erőt a betegen, hánykolódni, majdnem dühöngeni kezdett ágyában s arcán kiütött megint a láz pírja s szemében az öntudatlanság révedező, vad tekintete. Hirtelen mozdulattal lerántotta az ágy melletti falról a piciny pisztolyt s óriási erőmegfeszitéssel felült ágyában s oda csúszott az alvó asszony mellé. Remegő, lázas kezeivel félretolta a bő pongyola csipkéit a fehér kebelről s a szivére illesztette a pisztolyt, Az asszonv egy halk sikolylyal végig zuhant a szőnyegen s a férfi kimerülve hanyatlott vissza párnáira. Hajnal felé, midőn az orvos visszatért, megdöbbenve látta, hogy a szép asszony halott. A doktor mély részvétet érzett a szép, fiatal teremtés iránt. — Hát mégse volt oly romlott, — gondolta — minőnek hittem, hiszen az önvád kergette a halálba s igy lett öngyilkos. Talán igen kemény, rideg szavakat is mondtam neki. A férfi öntudata se tért többé vissza, másnap ő is kiszenvedett. A bankett. A kiállítás megtekintése után délután 2 órakor fényes lakoma volt a kiállítás területén, melyen mintegy 400 an vettek részt. Az első felköszöntőt Makfalvay Géza államtitkár mondta a királyra, a beszédet állva hallgatta meg a nagy vendégsereg. Kolossváry főispán Tallián miniszterre és Makfalvay államtitkárra, Makfalvay Kolossváry főispánra és Rainprecht Antal a kiállítókra, Horánszky Lajos Veszprém városára, Szeglethy György polgármester a vendégekre, Koller Sándor alispán Pallavicini őrgrófra, Udvardy Ferenc a népre, Pallavicini Ede őrgróf a vidéki gazdasági egyesületekre, Sárközy főispán a kiállítókra, Kolossvváry főispán a sajtó nagyszámú képviselőire, melyre a sajtó képviselői nevében dr. Sziklay János fővárosi szerkesztő szép beszédben válaszolt. A bankett délután 5 órakor ért véget, amikor is a kiállítás a nagyközönség részére is megnyittatott. A délután folyamán óriási közönség tolongott a kiállítás egész területén. Pápai kiállítók. Mielőtt a veszprémi kiállításról szóló tudósításunkkal végeznőnk, elmulaszthatlan kötelességet vélünk teljesíteni városunk kiállítóiról is megemlékezni, kik, nagy áldozatok árán tevékeny részt veitek a kiállításban és a fényes siker részében méltán osztozkodhatnak. Az iparcsarnokban feltűnt Böhm Samu esztergályos ízlésesen berendezett szekrénye különböző diszesztergály-tárgyaival, ugyszinte a nyersanyag feldolgozásának módozataival. Ugyancsak meglepett bennünket Boskovitz Sámuel pipagyáros kiállítása, zöld, kék és piros zománcu tüzaranynyal díszített pipáival. Sok bámulója van Bódai István kárpitos és bútorkereskedőnek berendezett fülkéjének, ahol egy remek szalongarnitura, bőrből készült férfi-szalongarnitura kelt figyelmet. Itt látjuk még Kluge Károly kékfestő gyárának remek kollektióját és ízléses 1 lerendezését. Talán első sorban kellett volna említenünk Kreizer József kiállított majolika-kályháit, mely a pápai kályhaipar hírnevét van hivatva emelni. Néhmann Gábor lószerszámaival lünt ki. A kiállítók között találjuk meg Paksy Károly patkó-gyüjteményét, Csehi Lajos mülakatos kovácsolt tárgyait, Eöry István géplakatos miniatűr-gőzgépét, Horváth István takaréktüzhelyét és Vincze József esztergályos fakarnisait. Mannheim Ármin szép diszcsizmát és cipőket, Törkenczy János, Vágó Dezső és Kis Gábor szabók ízléses férfiruhákat állítottak ki. A bányászati csarnokban Billits Ferenc mész-, mészkőés fedőanyag-kiállitásával méltó feltűnést keltett. A borcsarnokban Barthalos István, Körmendy Béla és dr. Koritschoner Lipót somlai borait találjuk. Városi közgyűlés, — 1904. aug. 29. — Nagy érdeklődés mellett tartatott meg hétfőn az évi rendes közgyűlés, amelyen nagy tárgysorozat mellett városunk jövő évi költségvetése is meg lett állapítva. A költségvetés 55*6 %-ban volt ugyan előirányozva, de a tüzoltóegylet részére megszavazott 2066 korona, ugyszinte a rendőrség drágasági pótlékának egy évre való megszavazásával a költségvetés némi módosítást nyert és azzal jövő évi költségvetésünk 56 8 °/

{

)-ban lett megállapítva. Adjuk a közgyűlés lefolyását, mely reggeli 9 órakor vette kezdetét és d. u. 3 órakor a költségvetés tárgyalásával lett folytatva. Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja