Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-04-10 / 15. szám

magyarosítása ugyszinte féltékeny gondoskodásul fog őrködni a kereskedő tisztesség és becsület felett s a tisztességtelen üzelmek üldözésével maga fogja elszigetelni ezen elemeket, melyek okot szolgáltatnak az egész kereskedő osztály megtámadására. Utalt még a győri kamara ez irányban való tevékenységére és végül reméli, hogy minden önérzetes kereskedő lelkesedéssel fog tömörülni ama zászló alá, mely ezeket az elveket és ezeket az eszméket hirdeti. Azzal fejezte be beszédét, hogy minél erősebb lesz a szervezet, annál erősebbé válik a védelem. Lelkes éljenzés honorálta a kamarai titkár beszédét, melynek végeztével Hanauer Zoltán szólalt fel és örömmel üdvözli a pápai kerület megalakulását és reméli, hogy városunkban ezen egyesülés folytán a kereskedelem hathatós lendületet fog nyerhetni. Harmos Zoltán a maga nevében is szivből üdvözli ezen egyesülést és készséggel csatlakozik ezen üdvös mozgalomhoz. Lázár Ádám a következő határozati javaslatot terjeszti az értekezlet elé : Mondja ki az 0. M. I\. E. Pápa vidéki kerületének megalakítására összehívott értekezletet, hogy a kerületet az országos szervezet létesítésének reményében és feltétele alatt megalakítja. A szervező bizottság tagjaiul a következő tagokat ajánlja: Barna Ignácz. Beck Zsigmond, Beke Jenő, Billitz Ferencz, Braun Ármin, Braun Dezső, Boskovitz Sámuel, Betlheim Ödön, Ifj. Eisler Mór, Gerstl Leo, Goldschmidt Ödön, Guth Jakab, Hanauer Zoltán, Hajnócky Béla, Kerpel Gusztáv, Kohn József, Kohn Miksa M., Lázár Ádám, Lázár József, Lőwenstein Ádolf, Lőwenstein 'Vilmos, Lőwy Adolf, Lőwy Ignácz, Lunczer Mór, Marton Ignácz, Manheim Ármin, Mayersberg Salamon, Oszvald János, Preisach János, Rapoch Vilmos, Rechnitz Béla, Sebő Simon, Schlesinger Zsigmond, Schlesinger Rezső, Koréin Vilmos, Koréin Ernő, Koritschoner József, Kis Tivadar, Kluge Károly. Klein Jónás, Krausz József N„ Krausz Vilmos, Langráf Zsigmond, Az értekezlet Sch le singet Sándor, Sclivarcz Vilmos, Schőnfeld Károl\, Sipos József, Singer Ferencz, Ungar Manó, Wajdits Károly, Wittmann Ignácz, Weltner Manó. a javaslatot általános helyesléssel elfogadta. Hajnóczky Béla ipartestületi elnök szép szavakban tolmácsolta az iparosok nevében a kereskedők ezen egyesülésével es törekvéseivel való rokonszenvét. Krausz elnök, amidőn a megalakulást konstatálj;: egyben indítványozza, hogy ezen j értekezletből kifolyólag Sándor Pál orsz. képviselő, mint ezen országos mozgalom I szervezőjét táviratban üdvözöljék. Az értekezlet zajos éljenzéssel fogadta az elnök indítványát s ezen lelkes hangulat közepette az értekezlet véget ért. Színészet Pápán, Mezei Béla színigazgató husvétvasárnapján kezdte meg városunkban majdnem teljesen újonnan szervezett színtársulatával a tavaszi évadott. Az eddigi bemutatott előadásokból ítélve arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a társulat igen jó erőkkel rendelkezik, sőt vannak a társulat tagjai között egyesek, kik a vidéki színészet büszkeségei közé számithatók. Nem tagadjuk, hogy az eddigi bemutatott előadások között voltak kifogásolni valók is, de aki ösmeri az újonnan szervezett társulatok kezdetleges nehézségeit, azok az esetleges összjáték és preciz előadások hiányait, ezen körülménynek fogják betudni. Ezen kezdetleges hiányok minden újonnan szervezett társulatnál észlelhetők és igy ezen társulat jóhirnevét sem érinthetik. Reméljük, sőt megvágyunk győződve, hogy ezen nehézségeket leküzdve, a társulat közönségünk legmesszebbre menő müigényeit képes lesz kielégíteni. — Ami közönségünket illeti, nem mondhatjuk, hogy valami nagy pártolásban részesítette a társulatot, de a hangulat után a szegény leány, a szemeiből előtörő könynyeken át, csak a jóbarát rokonszenves arczképét látja maga előtt. Csókot lehel reá s vissza teszi helyére. Egyetlenegyszer, elhagyatottsága, árvasága közepette, talalkozott ezen emberrel de ez elég volt arra, hogy fölébressze rokonszenvét e férfi megnyerő külsője, finom előzékeny modora. E férfi levelet intézett hozzá a távolból, kérve öt, hogy ne hagyják abba az ismeretséget, hanem folytassanak együt levelezést. Oly nemes hangon szólott e levél, hogy Anna teljesité a kérelmét. Es váltották sürün a leveleket s lassanként valódi barátság fejlődött ki közöttük. Barátság, semmi egyéb ! — És mégis ugy dobogott az Anna szive, ugy kigyuladt arcza, valahányszor levél érkezett tőle. — Néha csodálatosnak tiint föl önmaga előtt is, hogy miként érezhet oly meleg rokonszenvet olyan iránt, kit csak egyszer látott életében. De azok a levelek oly kedvesen, oly szivrehatóan hangzottak, hogy ugy érezte a szegény teremtés, hogy ezek őt boldoggá teszik. Boldoggá? . . . Aki ugy beletörődött az élet szenvedéseibe, az nem sokat vár már az élettől, azt egy igaz barát vigasztaló sorai is képesek boldogítani. Oh hisz olyan megnevezhetetlen jóleső érzés lelkünket föltárni egy olyan előtt, aki megért minket, aki nem él vissza bizalmunkkal. És ő minden szomorúságát közölte a jó baráttal és ez vigasztaló szavaival enyhítette bánatát. S ha a munkától kimerülve, fáradtan ágyára dőlt s a jótékony álom lefogá szempilláit, akkor ő lathatatlan szárnyakon repült, valami delejes erőtől vonzatva a távol vidéken lakó jóbaráthoz, ki karjait kitárva, keblére ölelte őt, szivhezszóló, édes szavakat suttogva fülébe, míg neki ott nyugodott feje a hű barát nemes keblén és szive kimondhatatlan boldog érzelemmel lett tele. Anna újra hozzá kezd a levél Íráshoz de az sehogyse megy. - Nem írok egy szót se ! — gondolta, — azt hinné még, hogy levelei nélkül már el sem tudok lenni. Mint pirul arezom a szégyentől, mennyire meg van sértve a büszkeségem azért, bogy a legmelegebb szeretet hangján irt levelemet, válaszra nem méltatta. Csak nem alázom meg magamat egy férfi előtt annyira, hogy barátságát visszakolduljam Nem, soha! . . . Most már csak azért óhajtanék tőle levelet kapni, hogy a szenvedésért, mit hosszú hallgatásával okozott, megbőszüljam magamat, — felhontatlanul küldve vissza levelét! Az ablakhoz lépett s széttekintett, mintha az előtte elterülő festői tájat szemlélné. Gondolatokba mélyedve állott egy ideig, aztán az ajtónyílásra megforditá fejét. Édesanyja lépett be, egy levelet helyezve az asztalra s azzal vissza is vonult. Ő pedig egy lépéssel az asztal előtt termett. Arcza kigyulladt, szive hevesen dobogott, az asztalon az ismert vonásokkal feküdt a várva-várt levél. Bensőjében a sértett büszkeség gúnyosan kaczagva monda: — Mennyire el vagy lágyulva! Látom már, hogy nem tudsz magadnak parancsolni, ítélve bizton reméljük, hogy a társulat vonzóerejével a közönség pártolása is fokozódni fog. Ez már nálunk igy van szokásban. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Vasárnap délután bemutató előadásul „Mátyás diák" került színre szép számú délutáni közönség előtt. A címszerepet Szabó Ferencz játszta, ki rendkívül intelligens és sympatikus színésznek bizonyult. Igen hercig volt Várady Margit Katalin szerepében. Jó vénáju komikusnak mutatkozott Agotay, ki a tót diák szerepében folytonos derültségben tartotta a közönséget. Szép jelenség volt Szőke Gizella. Este a már nálunk teljesen lejátszott „Bob herceg" ment s mindennek dacára szép számú közönség gyönyörködött a bájos zenéjü operett előadásban. Kállay Jolán mejelenését tüntető tapsokkal fogadták. A bohó királyfi szerepében bájos megjelenésével, temperamentumos játékával és Ízléses toilletjével fényes sikert aratott. Ugy látszik Kállay megmaradt közönségünk kedvencének, mert minden énekszámát a közönség zajos tapsokkal jutalmazta. — Ugyancsak ezt mondhatjuk N. Várady Margitról, ki Annié szerepében rendkívüli hercig volt és a közönség tapsaiból szinte kivette részét. Pomponius szerepét Németh Jánostól láttuk, kinél erős jellemkomikumot tapasztaltunk, de a ballada énekével nem tudott hatást elérni. Annál nagyobb hatást ért el a kupié énekével, melyet számtalanszor kellett megújráznia. Igen hercig volt Peterdy Etus a hercegnő szerepében. ízléses játékáról és kellemesen csengő hangjaról tett tanúbizonyságot. Agotay sok derültséget keltett a borbély szerepében. Mezeiné a királyné szerepében fenséges volt és gyönyörű toilletjeivel remekelt. A többi szereplők nemkülönben az ének és zenekar Ligeti karmester preciz vezetése alatt kifogástalan összjátékot produkáltak. Hétfőn délután „A falu rossza" ment szép számú közönség előtt. A címszerepet Szarvdssy játszta, ki gyönyörű baritonjával remekelt és zajos tapsokat nyert. Nagy tehetséget árult el Peterdy Etus Boriska szerepében. Ágotái jóízű humorral adta a bakter szerepét és általános derültségben fel fogod bontani. Pedig e levélben talán éppen az van irva, hogy ő végkép szakítani akar veled. Oh, hogy nem tudsz erős lenni I Mennyire le lenne főzve ő, ha levelét felbontatlanul kapná vissza. — Ne hallgas e szavakra, -— szólt a szeretet, — tedd amit ón tanácsolok. Bontsd föl a levelet, meg fog ez téged vigasztalni. Ha visszaküldőd, szivig meg lesz sértve az az önzetlen, hű barát. Anna az asztalra borul és sir, hullatva fájó könnyeit. A nyitva hagyott ajtón át, halkan lép be egy férfi, nesztelenül az asztalhoz közelit, hogy a leányt hátulról gyöngéden megérintse, de megpillantva az asztalon a levelet, ezután nyújtja kezét óvatosan, elveszi és felbontja. Anna a neszre felriadva ugrik fel székéről és, oh káprázat! színről-„szinre ott áll előtte, kezében a levéllel — 0. — Barátom ! — kiáltja a meglepetés, öröm és megszégyenülés hangján s elfödi arczát, hogy könnyeit és pirulását elrejtse. — Olvasatlanul akartad visszaküldeni levelemet, mert bántott téged az, — hogy megkéstem vele. A levélben megvan irva, hogy miért hallgattam mostanig. Azt hittem hogy egy nappal előbb érkezik meg, mint én és amint látom, csak ma kaptad meg. — Azért jöttem oly messze útról hozzád, drága Annám, — folytatja a beszédet, karjait kitárva, — hogy meglássalak, vigasztaljalak s hogy . . . A leány önfeledten dől keblére a hű barátnak, kinek kezéből a földre hull a várva-várt levél . . .