Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-04-10 / 15. szám

tartotta a közönséget. Kállcty Jolán tűzről pattant Finum Rózsi volt és dalaival sok tap­sot nyert. Halassy, Szabó és Kürthy Margit kifogástalan játékukkal emelték a darab sikerét. Este az örök szép zenéjü „Madarász" operette szép számú közönség előtt került előadásra. A címszerepet Szarvassy játszta, ki ez alkalommal felülmulta magát ugy énekében mint játékában. Valósággal gyö­nyörködtünk remek bariton hangjában. Ez alkalommal a társulat koloratur énekesnője N. Zoltán Ilona mutatkozott be a fejede­lem nő szerepében. Kellemesen csengő hang biztos tudással sszép megjelenés jellemezték játékát. Hangja főleg a magas registerek­ben nagy kiterjedésű és nagy hatást keltő. A közönség rendkívüli rokonszenvesen fo­gadta társulatunk koloratur primadonnáját és énekszámait zajos tapsokkal jutalmazta. A társulat újonnan szerződött tenoristája Toronyi Gyula is ez alkalommal mutatko­zott be Szaniszló szerepében, kiről szinte csak a legnagyobb elösmerés hangján em­lékezhetünk meg. Kellemes és esengő te­norral rendelkezik és ezen szerepkörben bi­zonyos já'ék rutin elsajátítása után nagy jövőt jósolunk neki. N. Várady Margit ki­ről talán első sorban kellett volna megem­lekeznünk rendkívül sikkes és hercig Pos­tás Milka volt. Határozottan állítjuk, hogy közönségünk ezen kedvencénél ugy ének valamint játék tekintetében nagy haladás és előmenetel tapasztalható. Németh János Csörsz szerepében diskrét komikumával ha­tott. A két professzor Ágotái és Beczkói jó­ízű mókáikkal derültséget keltettek. Az énekkar főleg a finalékban remekelt, me­lyet nagyrészt Szenger karmester vezetésé­nek kell betudnunk. Kedden, drámai újdonság Ruttkai György „Sötétség" című komoly és nemes tendenciájú színműve keltett, a végtelenül fogyatékos rendezés az előadásbeli hézagok Halasi és Remete ingadozó játéka és a tom­boló sugó dacára igazi hatást. A darab az ellen a külön becsületkódex ellen harcol, a melyet a militarismus kötelezőnek ismer és a mely a polgári bíróság felmentő íté­lete dacára is clisqualiíicál. Igen hatásos drámai gondolat ez és a szerző a finom tollú dramaturg egy megkapó szép történet keretében mondja el a gyújtó, néhol szinte forradalmi tiradiát a külön törvényről, a mely a hadsereget tépi és a polgár embert gyalázatba, sárba taszítja. Az egész előadás­nak csak Kürthi Margit forró tüzes diktioja és Peterdi Etus kellemes csicsergése adott fényt és tartalmat. — Kürthi Margit tel­jesen belenőtt a heróniai szerepkörbe, ön­tudatos biztossága, hangjának tömör drámai ereje, fanatikus szorgalma és az a végtelen szolgai hűség a melylyel a szerep minden intentióját respektálja és kifejezi, minden elismerést, minden magasztalást megérde­mel. A mi taps felhangzott az neki szólott, ha könnyezett valaki az ő igazi drámaisága csalt a szemekbe könnyeket, mert a Vak asszony Jászai Mari nagy alakja, a mi szín­hazunkban nem kelthetett hatást. Mezeiné a vakság pathológiáját elég ügyesen mu­tatta be, de szinte gyermekes, automata naivsággal beszélt, pedig ebben az alakban erő van a sejtéseknek ereje bizonyos, mely a szivekbe és gondolatokba látó suggestiv hatalom, a melytől megrendülnek azok a kiknek szemük belelát a fénybe és az ör­vénybe. Mezeiné passiv alakot teremtett be­lőle, egy folyton siró jó asszonyt, pedig ez az alak több annál. Azt hisszük ezúttal sok­kal jobb szolgálatot teszünk, ha több ne­vet nem emiitünk és csupán csak ily érté­kes magyar alkotás reputátiója érdekében kérjük az episodistákat, hogy több bizton­ságot kissé igazabb lelkesedést vigyenek bele creátiójukba és különösen mondjuk ezt Szabó Ferencnek, kinek gyönyörű tere volt a brillirozásra és nem mutatott sem­mit. Halassy kitűnő organumal rendelkezik erre a szerepre, de nagyon is igénybe vet­te a súgót s ez a hatás rovására ment. Németh János és Ágotáit ez éi (lemben nem éri szemrehányás. Szerdán másodszor került színre „A sötétség" teljesen üres ház előtt. Hogy mi­ért? azt szükségtelen talán mondanunk. Az igazgató nagyon jól tudhatja már, hogy Pápán színművet, legyen az premiere is két estén egymásután előadni nem ajánlatos. A mi az előadást illeti arról csak azt emiitjük, hogy határozottan precízebb lefolyású volt, mint a premiere. A szereplők szerep tudás­ban, s játékban biztosabbak voltak. Kürthy ez alkalommal is bravúroskodott és nyílt jelenetekben is nagy hatást ért el. Halasy játéka nem is hasonlítható volt össze az előző estével, ugy szinte Szabó is sokkal biz­tosabb volt szerepében. Csütörtökön „A vándorlegény" lépett a színre, a bécsi operett zene egyik népszerű és divatos terméke, a mely azonban azt hisszük, nem lesz oly hosszuéletü mint a „Drótostót". A szövege túlságosan Ízetlen a pártiturában, legfeljebb két-három szám válhatik népszerűvé és nincs is benne terre­num táncproductióra a mi a modern izlés szempontjából szörnyű nagy hiba. Az elő­adás elég sikerült volt. Remete hangja a Straubinger szerepében csak igen ritkán distonált, de nem láttunk excellens rész­letet az alakításában, ámde készséggel elis­merjük, hogy megbirkózott a szereppel és hozott ki pár értékes accentust, különösen a csókról szóló szépen előadott chansonért minden dicséretet megérdemel. H.Z Oculi szerepében csillogtatta Kállay Jolán minden igazi tulajdonságát, első sorban szépsége és a megjelenésen elömlő charme az a mi tapsvihart provocál valahányszor a szín­padra lép, másodszor gondos, kifejező já­téka és énekbeli biztossága az a mely őt méltán teszi a társulat starjává, Váradi Margit színtelen szerepébe szint hozott és Toronyi a fejedelem szerepében nagy mu­sicalitásról s Kalmár niveauját meghaladó énektudásról tett tanúságot. Tenoristánk tehát van még pedig eleg erős és Ízléses, akire feltétlenül bízni lehet nagy szerepe­ket is, Szarvasy és Szölce Gizella a komé­diás pár szerepében igen jók voltak. A ze­nekar szépen működött és a rendezés kifo­gástalan volt. A nézőtér csaknem egészen megtelt. Pénteken reprize gyanánt „A vándor­legény" került előadásra gyér számú kö­zönség előtt. Az előadásrií csakis a legna­gyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg. A széreplők mindegyike az előző est sike­ben osztozkodtak, sőt talán fokozódott mér­tékben. Szombaton ,,A vasgyáros" színmű ada­tott elő, mely alkalommal Claire szerepé­beu Sz. Hervay Erzsi lépett fel szerződte­tés céljából. Az előadásról jövő számunk­ban referálunk. KARCZOLAT a ircL-u-l-b Zb-étorőX­Furcsa világot élünk ! Ki hitte volna, hogy ezzel a jelszóval kezdjük meg a heti krónikát, akkor amidőn városunkban egy színtársulat időz. Pedig sajnos igy van. Ed­dig még csak biztam a bohémiában, de ugy látszik már ebben is csalatkoznom kell. Szóval már a bohémia elv is kezd tótagast állani és magtagadja magát oly formában, aminőben még a legmerészebb fantáziával rendelkező krónikás sem képes véleményt alkotni. Színtársulat van városunkban és jó­formán azt sem tudjuk, hogy vannak. Me­sés állapot. Ha más valaki mondaná ezt, ugy ezt csupán blazirtságának tudnám be, de tényleg meggyőződésem alapján kényte­len vagyok konstatálni, hogy a helyzetet ná­lunk ekkép lehet jelenleg jellemezni. Hogy mi okozza ezt a változást való­ban nem tudom magamnak megmagyarázni. Nem a színtársulat rovásának tudom be ezt a helyzetet, mert a szinész inkább meghal, de a bohém vérét nem tagadja meg és in­| kább a közönség körében kell a hibát ke­resnem. Ha nem ösmerném közönségünket ugy mint jó magamat, ugy talán elhitetnék velem, hogy kihaló félben van nálunk a bo­hémia, de igy ezen feltevés ellen határozot­tan állást kell foglalnom és a baj kutforrá­sát a nálunk beteges vállalkozási szellem­mel kell összefüggésbe hoznom. Értsük meg egymást. Nincs kellő kap­csalkodzás színtársulat és közönség között. Még a színházlátogató közönség sem az, ami volt ezelőtt. Amolyan fázós természetű lett utóbbi időben a közönségünk s ez a hidegség természetszerűleg suggerálólag hat még azokra is, kik rendes körülmények kö­zött alig várják, hogy a bohém kollegák megérkezzenek ós a bohémiának a hagyo­mányos szokáshoz híven szabad folyást en­gedjenek. Pedig biztos értesüléseim vannak, hogy színtársulatunk tagjai között viharedzett bo­hém vérű alakok vannak, kik alig várják, j hogy a kapcsalkódzás kezdetét vegye és • hogy ezen kapcsalkódzás minél előbb meg­történjék csakis a régi gárda mozgósításá­tól függ. Kellő tájékozásul azoknak, kikben a bohémvér csak szunyád és nem aludt vég­kép el, tudtul adom, hogy a színtársulat tagjainak nagyrésze már mozgósítva és a régi gyülhelyeken van koncentrálva. Azt hiszem felesleges talán felemlítenem, hogy ezen gyülhelyek alatt a Griff és a Hungária szállodák éttermeit értem. Azt is elárulom, hogy vannak a színtársulatnak még számos tagjai, kik még várakozási álláspontra he­lyezkedtek ez érdemben és várják a bohém gárda kibontakozását és a kapcsalkodzást a kellő időre helyezték kilátásba. Tehát anyag van, csak legyen aki fel­dolgozza, jobban mondva vannak még bo­hémvérüek, csak legyenek maccenások, kik i dolgozzanak „az üzlet érdekében". Erről az I üzlet érdekről jut eszembe, hogy „noch ist Polen, nicht verloren". Nálunk bohémverü­eknél az a jelszó, hogy az üzlet érdekében 1 mindent meg kell tenni és ez reményt nyújt arra, hogy a sziniévadban a bohémia még sok anyagot fog szolgáltatni a krónika ré­szére. Árgus szemekkel várom tehát a kibon­j takozást és a kapcsalkodzást. mely sokáig . nem várathat magára. Friczi. Az hírlik . . . Az hírlik, hogy Pápa város vil­lamos telepe nemsokára tényleges szolgálatba lép. Az hirlik, hogy Pápa városának egy villamos rmajor"-ja és egy vá­ros-majorja van. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk az 0. M. K. E. értekezletén jól kivágta a rezet. Az hirlik, hogy a polgármester egészségének végleges helyreállitásd végett, nemsokára átveszi a köziigvek vezetését. Az hirük, hogy Pápán a rendőr­séget ritkán háborgatják. Az hirlik, hogy a Griff teremben egy kellemes vallású piknik lett meg­tartva. Az hirlik, hogy a „Sötétség" má­sodik előadása alkalmával kevés látni való volt a nézőtéren.

Next

/
Oldalképek
Tartalom