Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-02-28 / 9. szám

van, a bizalmatlanság és a féltékenykedés. Igenis ez a mi bajunk s ezért pang nálunk minden. Tudjuk régen jól, hogy ezen kijelentésünk sokaknak nem tetszik, de ezzel mi nem törődünk. Utóbbi időben sok terv létesítésére mutattunk reá, mely megoldásra vár és csakis a vállalkozási szellem hiánya folytán nem létesíthető. Nekünk kötelességünk ezen bajokra és talán helyesebben mondva közönyre rámutatni. Ezzel mi orvoslást szeretnénk előidézni és bárha talán ezen nyilt szavunk egyeseknek nem tetszik, azért nem fog ez viszszariasztani attól, hogy hiven ne adjuk mindazt a mi városunk közügyeit jellemzik. Igenis városunk jövő fejlődéséről virágzásáról és haladásáról van szó, mely minden egyes városi képviselő kötelesség teljesítését a legnagyobb mértékben hivja fel. Meleg érdeklődést kívánunk közügyeink iránt. Dobjuk félre az indolenciát, mert városunk érdeke kívánja ezt főleg most, midőn annyi sok tenni valónk lesz, s annyi fontos dolgok várnak elintézésre. Takarékpénztáraink mérlegei, Évről évre megszoktunk emlékezni takarékpénztáraink zárszámadásáról főleg azon okból, mivel közgazdasági életünk ezen kiváló tényezői oly fontos és jelentékeny szerepet játszanak egykokat, melyek megismertették velem az igazi szerelmi boldogságot? S ezt ön mondja aki elkábította lelkemet, rabbá tette szívemet,. az örökös nyugtalanságba száműzött ? És lehetségesnek hiszi azt a megbánást? Nem gondolja, hogy az a canassai-ut tövisekkel van kirakva, melyek megsebzik önbecsülésemet, hitemet a jóban, bizalmamat az ön hűségesküjében? De hát igaza lehet Lóránt ! Fárasztó ez a komédia. Mert ön fél. Fél attól, hogy egy meleg nézésem, egy erősebb kézszoritásora, vagy egy elejtett szavam bepillantást adhat a lelkembe. 8 ön ugy irtózik a szcénáktól, oly nagyon szereti a békét, hogy ezért még szerelmes asszonykának szivét is föláldozni képes. — A mérnök sértődötten nézett Flórára. — Jobban szerettem s szeretem most is az életemnél. De szeretném, ha kettőnk közül legalább az egyik, ön édesem, megtalálná a lelki békét. Mert nemes, mert becsületes a vonzalmam, azért kívánom önnek azt, hogy igyekezzék a harmóniát lelkében visszaállítani. Flóra belenézett társa szemébe s talán egy kis guny is volt a hangjában, midőn szelíden mondta : — Szinte meghat ez az önzetlensége. Csak az a baj, hogy hónapok előtt is mondhatta volna ugyanezt! De ne vitatkozzunk. Az idő telik s nekem ott kell lenni a vadászaton. Tudja, hogy György ellenezte, hogy önökkeí kimenjek, de fejembe vettem, hogy látni akarom magát, amint vadászik, amint mulat, abban a reményben, hátha látok önben oly tulajdonságot, szemének egy olyan tekintetét, mely kiábrándíthatna engem. — Szinte sóvárgom azután, hogy lelépni lásrészt piacunk hiteligényeinek kielégítésében, másrészt a tőkegyűjtés előmozdításában s mindezek révén iparunk és kereskedelmünk érdekeinek szolgálatában, hogy kötelességünket teljesítjük akkor, midőn az intézetQk évi zárszámadásairól megemlékezünk. Mindkét intézet üzleti kjezelési módja kifogástalan és a zárszámadásokból mnggyözödést szerezhetünk arról a nagy jelentőségről, melyet intézeteink közgazdasági életünk minden ágazatára gyakorol. Bár közgazdasági életünknek sok mizériája van, sok javítani, sok a tenni való, de bízunk jól situált pénzintézeteinkbe és reméljük, hogy akkor midőn városunk érdekei kívánni fogják nem fognak elzárkózni azt minden tekintetben támogatni és terveinek elömoztásában elősegíteni. A beküldött évi zárszámadások részletéibe nem bocsájtkozunk, hanem kellő tájékoztatás végett közöljük az igazgatói jelentéseket a következőkben: Pápai Takarékpénztár. Tisztelt közgyűlés ! Midőn a Pápai Takarékpénztár 41-ik üzletévéről szóló tiszteletteljes jelentésünket megtesszük, első sorban is két mozzanatra hívjuk fel a t. Közgyűlés figyelmét. Ezek közül az egyik az az általános gazdasági depresszió, mely alatt — részben a bizonytalan politikai helyzet következtében is — hazánk egész gazdasági élete még most is szenved, a másik pedig az a talán nem is annyira rosszakaratból, mint inkább tudatlanságból eredt híresztelés, mely a lefolyt év elején intézetünknél bár csak néhány napig tartó runt okozott ugyan, de az igazgatóságot mégis arra kényszeritette, hogy az egész év folyamán a szokottnál jelentékenyen nagyobb pénzösszeget tartson részint készletben, részint alacsony (2%~

o

s) sam arról a piedesztálról, melyre önt szeretni tudnám önben, kevesebb idealizmusomban helyeztem. De félek attól is, hogy a ledőlt bálványt is eszményi vonzalommal, de forró vérem egész szenvedélyével. Menjünk hát ki a kegyetlen Nimródok közé. Magam haragítottam az uramat, csakhogy önt hibásnak, gyöngének, tuczatembernek lássam, Lóránt meleg tekintettel követte a fehérruhás alakot s maga elé beszélt. — Miért is szeretem annyira, hogy nem a nyomorúságba rántani kívánom őt, de aggódó szeretettel az ő lelki békéjét óhajtom ? II. Flóra szürke lódenruhában, darutollas kalappal lépett ki öltözőszobájából. Erőltetett vidámsággal szólt vendégéhez : — Ha ugy tetszik édes barátom, menjünk. A szürkék türelmetlenül kapálják a fagyos földet s vadászaink bizonyára izgatottan várnak bennünket ! Egymás mellé simulva lementek a széles kőlépcsőn. A ház előtt egy piroskerekü vadászkocsi állt. Könnyedén ugrott a kocsiba a nő, s kezébe vette a gyeplőt. — A nemesvérü lovak megérezték a biztos gyeplőrántást s vigan nekiindultak a sima, egyenes útnak. Flóra társára pillantott. •— De szeretném, — ha nem sima ehausséen, de valami veszedelmes hegyi uton járnánk. Előttünk valami szakadék tátongna s ez a két erős állat lerántana minket a halálos veszedelembe. Minő egyszerű megoldása lenne az életünk tragikumának. kamatozás mellett a postatakarékpénztárnál cheque-számlán. Ami az általános gazdasági helyzetet illeti, ennek hatása intézetünk lefolyt üzletévében abban nyilatkozott, hogy egyes üzletágakban, igy különösen a jelzálogkölcsön és váltóüzletben, a pénzt kereső közönség a hitelt kisebb mértékben vévén igénybe, ennek folytán ugy a kölcsön állagában, mint az ebből folyó jövedelemben is csökkenés állott elő. Különösen az év első felében ugy jelzálogkölcsön, mint váltó tárcza állományunk a mult évi zárlathoz képest elég jelentékenynek nevezhető mértékben csökkent és csak szeptember óta emelkedett ismét fokozatosan, biztos reményt nyújtva arra, hogy a mult évi összeget rövid időn belül sikerülni fog elérnünk. Az intézetnek jövedelmet nyújtó üzletágak csökkenésével szemben áll a betét-állománynak az előző évinél kerekszámban 425.000 koronával emelkedése, mely természetszerűleg az intézetnek ugy a betétek után fizetett kamat, mint ennek adója révén kiadásait fokozta s igy a tiszta jövedelmet csökkentette. A betét-állománynak ezen emelkedése különben legfényesebb bizonysága amellett, hogy a januári run a tájékozottabb közönség nemcsak hogy meg nem ingatta, de sőt azt mondhatjuk: fokozta, mert intézetünk azon eljárásából, hogy a nagyobb betéteket is minden felmondási idő betartása nélkül azonnal kifizette, az objektív és hozzáértő szemlélő azt a meggyőződést meríthette, hogy intézetünk mobilitás tekintetében is megfelel a legmesszebb menő követelményeknek. Maguk a betevők, kik az első — egyébiránt csak néhány községre terjedt — alarmhirekre betétjüket visszakövetelték, midőn meggyőződtek a hírek alaptalanságáról, sietve hozták vissza betétjeiket s helyezték el ismét intézetünknél. Dacára azonban a közönség bizalma ezen megnyilatkozásának, intézetünk igazgazgatósága szükségesnek látta gondoskodni arról, hogy az eddiginél is nagyobb összeg álljon rendelkezésre készpénzben s készpénz gyanánt tekinthető értékben a postatakarékpénztári cheque-számlán. Ez a gondoskodás egyfelől, a politikai helyzet bizonytalansága másfeS én ugy, de ugy szeretnék karjai között meghalni. A férfi rátette kezét az asszony keztyüs kezére. — Flóra, édes asszonykám I Ne mondjon ilyet, még tréfából sem. Miért e kínzás? — Azért mert unom az életemet, mert nincs bizalmam a lelki erőmben ! Bálint feleségót kisegítette a kocsiból s egy pillanatra kutatva nézett a nyugodt arczba. — Kissé késett kedvesem. Egy kört befejeztünk s most kezdjük a másikat. Kérem uraim, álljunk fel a hajtók zaja már hallatszik. Három-négy kört zártak már a vadászok és Flóra el sem sütötte fegyverét. Az urak tréfálkoztak vele s ő vidáman, derült mosolylyal visszefelelt. Lóránt sokat beszélt. A szeme tűzben égett s ő egyre itta az erős melegített borokat. Pillantása eltévedt Flórához s midőn nyugodtnak látta kedvesét, jókedvűen hozzáfordult : — Megengedi asszonyom, hogy hazafelé is kísérője lehessek ? A többi vadász alkonyatig kíván kint maradni, kegyed meg könnyen áthülhet e hidegben ? Fiuk, urak, igyunk ! Oly czudarul szép ez a világ ! Ismét folyt a bor s midőn az est hirtelen leszállt s a kocsisok, hajtók, rozséból máglyát hordtak össze, a házigasda jókedvűen ajánlotta. — Urak, mulassunk itt kint a szabadban ! Flóra fölnézett férjére.