Pápai Közlöny – XIV. évfolyam – 1904.

1904-02-21 / 8. szám

XIV. évfolyam Pápa, 1904. február 21 S, szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R iVI I N könyvkereskedésében. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A városház kérdése. Senki sem tagadhatja, hogy alig van vidéki város, mely olyan rohamosan haladna a korral, mint Pápa városa. Nálunk utóbbi időben minden üdvös ügyet lelkesen felkarolnak ugy a város atyái, mint annak számottevő polgárai. Nem az optimista felfogás mondatja azt tollúnkba, mert elismert tény, hogy Pápa városa utóbbi időben minden lehető anyagi áldozatot nem kiméi arra, hogy a modern városokat a haladás terén kövesse. Igaz, hogy még vannak egyes hiányok és leginkább a csatornázás kérdése az, mely megoldásra vár, de reméljük, hogy ezen kérdés nemsokára szinte napirendre kerül mert, hisz köztudomásu dolog, hogy a vízvezetékünk csatornázás nélkül csak csonka vívmány. Egyik a másiknak kiegészítő része. Mostanában a városház kibővítése foglalkoztatja a város intéző férfiait. Ez a kérdés már nagyon a körTÁRCZA. Az egyetlen tanú, Az egész elsőemeleti lakás fényárban úszott. Az elegáns tágas szalonban díszes estélyi öltözetű hölgyek tarka serege izgettmozgott, összevegyülve a feketeruhás urakkal. Egy-egy ifjú pár divatosan tiirtelt; mások bizalmasan összesimulva suttogtak. Fiatal asszonyok egy csoportba verődve, az urakkal friss, pikáns újságokat tárgyaltak. A mellékteremből a kártyák dobálása hallatszott és az aranyak csengése összevegyült a szalon diszkrét zsongásával. Az inasok ezüzt tálczán nesztelen léptekkel frissítőket hordtak körül. A ház úrnője lágyan suhogó selyem ruhában, ékszerektől ragyogóan lebegett vendégei között, majd itt, majd ott áltapodott meg, hogy mellőzésről senki se panaszkodhasson. Ha egy ismeretlen tévedt volna ebbe a szalonba, azt hitte volna, hogy valami mágnás család, vagy legalább is dúsgazdag bankár fogadja vendégeit ; pedig csak Kádár Ádám osztályfőnök tartotta meg zsurját barátainak. Mig a csodaszép, leányos termetű háziasszony vendégeivel szellemeskedett, Kádár Ádám a zöld asztalnál játszott. Egész halom arany hevert az asztal közepén, mégsem tudta lekötni Kádár figyelmét; gépiemünkre égett, mert egy impozáns városház mintegy kiálló jelle annak, hogy milyen műveltségi fokon áll a város társadalma. A közigazgatás kiinduló pontja a városház és azért méltán büszke Győr város az ő nagy szabású uj városházára. Mi nem tehetjük azt, hogy olyan nagy áldozattal építsünk egy uj városházát, de igenis kötelességünk az, hogy a meglevő és szűknek, kénjeimetlennek bizonyult városházunkat kibővitsük. A mostani városháza épülete nem felelhet meg feladatának. Derék polgármesterünk első sorban, már hónapok óta töprenkedik, hogy miként lehet az égető kérdést megoldani. Már pedig ez égető kérdés. Tessék csak benézni a városi adópénztár helyiségébe, azt kell tapasztalnunk, hogy a városi közpénztár helyiségei olyan ósdiak és kényelmetlenek, hogy a városháza kibővítése már csak hónapok kérdése lehet, nemcsak kényelmi, de egészségi szempontból is, ugy a hivatalsen dobálta kártyáit, néha-néha idegesen kiipctr. kabátja oldalzsebéhez, szemei meredten tekintettek maga elé, csak akkor rettent össze kissé, mikor vesztett, mikor fizetni kellett. Ha egyetlen egy igaz barátja lett volna a társaságban, okvetlen feltűnt különös magaviselete, de azok ott körül mind nyerni akartak csak, arczukon a játékszenvedély ült éles, utálatos kinyomatban. Mikor a vendégk elszeíedtek, Kádár Ádám megolvasta megmaradt pénzét és kínosan felsóhajtott. Vesztett, ismét sokat vesztett. Újra simogatta kabátja oldalzsebét mintha onnét várt volna raenekülest, torz mosoly jelent meg ajkain, meg is fagyott ott, egész testében megrázkódott, mint egy tettenért tolvaj, pedig csak a felesége lágy keze simogatta meg arczát. — Adikám, jöjj szobánkba, hadd takarítsanak itt a cselédek ! — s be sem várva az ura válaszszát, fáradtan húzta maga után suhogó uszáját, szobájába vonult. — Álmos volt, Kádár Ádám elhagyta ugyan a játékszobát, de nem ment felesége után, hanem téli kabátot vett magára, kalapott tett és lesietett a lépcsőn, ki a fagyos téli éjszakába. A városház tornyának órája éppen egyet ütött. Kádár Ádám meggyorsította lépteit ; hosszú ut állott előtte. Keresztül ment a lánczhidon, a vároldal több apró utczáin, megállt egy alacsony sárga ház előtt, kulcsot vett elő, óvatosan kinyitotta és besunoki karra, mint a közönségre nézve. — Városházunk kibővítésére több tervvel foglalkoztak már. Szó volt egy második emelet építéséről, ugyszinte hangoztatva lett, hogy a városháza háta mögött levő házat hajlandó a tulajdonos átengedi, valami földszinti foltozgatásról is volt szó, de mindezen tervek ugy látszik dugába dőltek és marad a régi tűrhetetlen állapot a városhásánál. Ezen tűrhetetlen állapot késztet újólag ezen kérdést felszínre hozni és a már több izben hangoztatott üdvös tervet a városi hatóság figyelmébe ajánlani, mely terv véleményünk szerint realizálható és ezzel nemcsak a városházunk kibővítése kérdését, de egyszersmind egy ujabb monumentális épület nyerését eredményezné. Bennfentes körökben általánosan hangoztatják, hogy a pápai takarékpénztár jelenlegi helyiségei szűkek és nem felelnek meg azon követelményeknek, — melyek őzen intézet presztízsét vannak hivatva előmozdihant a kapun. Egy udvari lakás ablakán bekopogtatott, a másik pillanatban felnyílt az ajtó. Szegényesen bútorozott szobában egy szál gyertya mellett, magas, halvany arczu fiatal ember fogadta. ' — Elhoztam László ! itt van, — suttogta Kádár halkan és egy összehajtott írást nyújtott át. — Helyes. Ezt holnap zsebedbe teszed, bérkocsiba ülsz és hivatalomba jösz, átadod a nyugtát a pénztárnoknak. Várják már ezt a kifizetést, csupa nagy pénzt tartogatnak. A fekete táskát itthon ne felejtsd. — Nem. -— Kifizetik a 150 000 koronát, elhelyezik a táskában, azután bezárják, — ez a rendes eljárás. — Te a táskát nyakadba akasztod, visszaülsz a bérkocsiba és elhajtatsz az „A." intézethez. — Ott kifizeted a bérkocsit, bemész a kapu alja alá, otf vársz míg a bérkocsis elmegy, azután kabátod alá rejted a táskát és elhozod ide. — Ma este pont 8 órakor hozzám jösz vele. Ott megkapod az ötvenezer koronát és néhány nap múlva kivitorlázol,Amerikába. Megértettél? — kérdezte Kádár Ádám fogvaczogva, mintha hideg rázta volna. — Teljesen bátyám ! Szórói-szóra ugy fogok cselekedni. —• De mi lesz akkor, ha gyanú ébred a pénztárnokban ? — Nem ébred. A nyugta szabályszerűen van kiállítva. — De ha szólna, hogy miért nem a rendes szolga jött felvennni a